Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-20 / 51. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 419. oldal. 51. szám. Azok a kifejezések, melyeket özv. Borzánéhoz intézett egyik átiratom kapcsán nekem imputál — és azzal akar elintézni, hogy saját szemeivel látta — az elsőtől az utolsó betűig valótlanok, miért is felszólítom Borza Mórt, az igazság szolgálatára felesküdött tanácsbirót, hogy ismerje becsületbeli kötelességének a bizonyítást, vagyis levelem betüszerinti közzétételét; legyen alkalma a nyilvánosságnak egymásmellé állítva összehasonlítani azzal, amit mint durvaságot rám akar kenni. Ha nem teszi, kiállította magáról a tanácsbirói bizonyítványt, ha megcselekszi, akkor majd mások állítják ki számára, mert feltétlenül hazugságban marad ! Nagyon sokat talált kockáztatni egy nemtelen meghurcolás kedvéért! Határozottan kijelentem, hogy levelem hangja, kifejezései nem állanak a normális hivatalos átiratok tisztességes stílusa alatt, ámde felette állanak annak, amit Borzáné többszöri renitens magatartásával kiérdemelt. Lássuk tehát az eredeti levél leközlését, Borza Uram ! Nem érdemlik meg ugyan az idő és tinta pazarlást egyéb felfújt, hatásvadászó állításai, de célzatos meghurcolási szándékát tekintve : a valódi értékükre le kell szállítáni. Tanítónk elesése hírének én nem adtam hitelt — édes anyja még kevésbbé. — Az időelőtti sajnálkozás, condoleáiás egyszerűen ostobaság lett volna, mert ebből egész bizonyosan a kárörvendezést hámozták volna ki. Csallóközből terjesztette a hirt egy sebesült katona; én pedig úgy a magyar, mint az osztrák vöröskereszthez fordultam az iránt, vájjon igaz-e; egyik helyről sem kaptam pozitív választ, ezért az októberi nyugta láttam ozása és a fizetés kiutalásakor jeleztem, hogy a novemberi járandóságért való jelentkezéskor az életben léteit valamely módon (p. o. a harctérről sajátkezüleg irt és küldött levéllel) igazoltatni kivánom; és ugyan miért? azért, mert a 120.000. számú miniszteri rendelet 11. pontja szerint a fizetésre nincs igény az elhalálozást követő hó vége után, tehát ha szeptemberben elesett volna tényleg, akkor novemberben a fizetés beszüntettetik; ezt mint iskolaszéki elnöknek, igenis evidenciában kell tartanom ! Októberi levelemnek ez volt a tartalma és nem az, amit Borza Mór reprodukál s egy nem létező esperesi véleménnyel megtold. Novemberben, amidőn már előzőleg Püspök úrnak 3744. sz., a lakásbért a tanítói fizetésből levonni felhatalmazó levele kéznél volt: a nyugta folyósítását két feltételhez kötöttem és pedig az életbenlét igazolásához és a három hóról esedékes, a fentebbiek szerint jogerősen követelhető lakbér befizetéséhez. Ezt a levelemet inkriminálja Borza, tessék hát szószerint leközöltetni, lássuk az e, olyan-e, aminőnek példátlan vakmerőséggel elferdíti! De ejtsünk szót a másik fiúról is, aki bizony nem hordágyon, hanem a saját lábán jött haza a puskaporos levegőből, dicsekedve, hogy miként iparkodott, (augusztus 13-tól szeptember 2-ig volt távol) hogy amelyik vonatot érte, arra kapaszkodott fel. Súlyos vagy csak komoly seb esetén bizonyára nem az anyai hajlékot, hanem a kórházat kellett volna igénybe vennie. Pár nap múlva fenn, a másik héten meg már künn járkált! A sebesülési eset jelentéktelen volta, amint feleslegessé tette sokkal előbbre való teendőim, de egyéb ok miatt is a részvét látogatást, úgy nem csatlakozhattam a jól ismert gratulálok seregéhez sem egy bronz érem okán, amit minden életben maradt tiszt megkap, mint minimumot. Az illendőség kérdésével azonban menjünk csak vissza egy korábbi dátumhoz, amikor t. i. a vitézek indultak a harctérre. Kérdezze csak meg Borza drága unokaöcscseit, vájjon feljöttek-e hozzám legalább ilyesmit mondani: „Tisztelendő úr, noha mi több kellemetlenséget okoztunk önnek, most tekintsünk el ettől, nagy út előtt állunk, ki tudja, láthatjuk-e még egymást; feljöttünk egy kézszorításra;“ szépen feljöttek! még a tanító se, akinek az illendőségen kívül kötelessége lett volna nekem, mint iskolaszéki elnöknek távozását bejelenteni, a naplókat, leltárt, stb. átadni. Az illemtudásból való leckéztetést tehát Borza Mór ne énnálam kezdje meg; ilyen torz felfogással külömben ne is akarjon tanár lenni se az illemtanból, se a kurapastorálisból ! A báránybégetés ?! az is úgy lett volna igazán hatásos, ha az egyházfival legalább is a sebesült ágyának a lábához kötteti, mert bizony így, ha tízszer olyan hosszú nyaka lett volna, mint egy zsiráfnak, akkor is bajosan tudott volna ablak alatti szerenádot adni a betegnek, aki seblázat csak hírből ismer! Ezzel már be is fejezhetném válaszomat; megfeleltem mindenre; szavaimért helyt állok és várom legalább egyik dokumentumát Borza szavahihetőségének, tegye közzé áliítólagós goromba levelemet! Én kész vagyok az összes iratokat ez ügyben nyilvánosság elé vinni és majd azután fordulok a tanítótestülethez, amelynek szolidaritásába vetett reménységgel csúnyán fel fog sülni Borza Mór! Most elégnek tartok ennyit, Alapíttatott 1864-ben. A vidék legrégibb és legnagyobb cipőüzlete. Mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordít. Raktáron tartok mindennemű saját készítményű úri-, női- és gyermek-cipőt. ANHEIM ÁRMIN ezelőtt Altstädter J cipőraktára PÁPA, Kossuth Lajos utca 32. sz. ▼▼ ▼ Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász-cipőit és csizmáit. □□□□□□□□□□□
