Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-20 / 51. szám
416. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. tói. így várjuk a Krisztust. Minden más Krisztusvárás hamis és hazug. Krisztus a lélekhez szól, lelki dolgokat várjunk a szónak szoros értelmében, különösen azok, akik mosolyognak a lelki dolgok felett, mert zsebjük tele van. E sorokban is nagy adventi sóhajtás szól s nem keserűség és nagyképü vádaskodás. Vajha adhatna az olvasónak annyi indítást, hogy szégyelné el magát hamis adventjei miatt, hogy annyi fájdalmas és üres, meddő és hamis advent után érezhetné az igazi advent isteni titkokra szomjuhozó epedését, az Isten közelítő idők, az angyaljárta napok mistériumába beavatást nyerhetne, vajha megérezné, mennyire várja Krisztus őt is ezekben a napokban. Sz. I. senior. Advent orosz földön. □ -----□ DASZÁLL a lelkem szép Magyarországba, O adventnek ünnepén. Melegség, szeretet tartott fogva ilyenkor a régmúltban bennünket. _j____r- Előkerültek az ünneplő ruhák, telve volt a templom, áhitat, melegség minden szivben, minden lélekben s hangzott az ige: Térjetek meg, mert elközelitett a mennyeknek országa. Itt most fagyos hideg minden. Ágyuk dörgése, fegyverek ropogása, haldoklók hörgése, égő falvak, véres hullák között egyengetjük az ö ösvényeit s készítjük az Úrnak utait. S imádkozó lélekkel odaszáll a gondolat arra a földre, ahol születtünk, ahol nyugszik, ahol pihen édes csendességgel az édes jó anya, a szerető testvérek, ahol vár a szerető atya féltő reménységgel s imádkozik a mélységesen szerető hitvestárs a viszontlátásnak mielőbbi édes pillanatáért. Arra a földre, ahol édes magyar nyelven tanulgattuk szerető, ölelő karok között a legszebb imádságot: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben11. Advent van. De itt közönséges hétköznapi nap a napok sorában. Járom a kötözött, a sebesültek, a haldoklók nagy táborát gyenge testi, de óriási lelki erővel, a Krisztusban való rendíthetetlen hittel, „semmivel nem gondolok, az én életem is nekem nem drága, csak elvégezhessem örömmel az én futásomat és a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól“. Vércseppök jelzik az utat a kötöző helyig. Ott állok egy súlyos sebesült mellett, lövegek robbannak, golyók fütyülnek fejünk felett. Szánó részvéttel vigasztalni igyekszem. Beszélek a Megváltóról, akinek útját egyengetjük, akinek ösvényeit tisztogatjuk, aki közéig hozzánk a mindeneket átölelő Szeretetnek és Békességnek olajágával, aki annyit szenvedett ártatlanul. Majd egy rövid imádságot halkan kettesben elrebegünk, s még néhány pillanat, szinte érzem, szinte látom, hogy a küzködő férfi lelke száll . . . száll a rég elhagyott családi tűzhely mellé s azon át odaköltözik, ahol nincsen harc, nincsen öldöklés, nincsen háború, hanem csend és békesség uralkodik. S összeszorul szivem arra a gondolatra, hogy a sötét aggodalmak napjait élő feleség, az édes atyáért imádkozó kicsi kis gyermek elhagyatva, árván maradtak. Ők már csak a mennyei édes Atyánál találkoznak, ama hajlékokban, amelyet az Ő fia készített az Őbenne igazán hivők számára. Tovább megyek. Itt is, ott is egy-egy vigasztaló szó, egy-egy rövidke pár mondatos adventi elmélkedés s a vészek és a viharok között az imádság szárnyain tisztább légkörbe szállunk a béke Urához és Istenéhez. Még tovább megyek, ott már összegyűjtve idegen ország rideg, kopár, fagyos földjén hosszú álomban azok pihennek, akiknek nincs szükségük vigasztaló szóra, testvéri bátorításra, de felszáll a méltatlan szolga ajkáról az imádság, hogy legyen irgalmas, kegyelmes hozzájuk, bocsássa meg bűneiket, emlékezetük pedig legyen áldott közöttünk. S odahaza a csöndes faluk kicsi házaiban, a nagy városok emeletes palotáiban hány szüle, hitves, gyermek, testvér, rokon nem is tudja, nem is sejti, hogy ez az adventi nap mennyi fájdalomnak és szomorúságnak megteremtője lesz, avagy lett ő reájuk nézve. A nagy zür-zavarban ide-oda csatangolok, egy megállónál előveszem a fehér papirt, hogy rántsak reá fekete betűket, amelyek beszéljenek a művelt vén Európa kultúrájáról, szellemi fejlődéséről, Krisztusi szeretetéről. Legalább is erről szeretne beszélni a hivő lélek, de e felett csak sirni és könnyezni lehet. Sírni és könnyezni, hisz vad emberevővé lett Európa népe, ÚJ KÖNYVEK ! MOST JELENT MEG ! SZEPESSY: VIRÁGOS VONATTÓL A VÖRÖS KERESZTESIG (HARCI DALOK) P- K. DR. MÁDAY: A HÁBORÚ ÉS A BÉKE SZOCIOLÓGIÁJA , „ —60 f. KARÁCSONYI ÉS ÉVFORDULÓI BESZÉDEK ÉS IMÁDSÁGOK HÁBORÚS IDŐBEN. TEMPLOMI HASZNÁLATRA. IRTA FÜLÖP JÓZSEF KÖRMENDI LELKÉSZ P60 K. AZ EURÓPAI HÁBORÚK SZÍNTEREI (TÉRKÉPEKKEL) P50 K. DIPLOMATA: NAGY DOLOG A HÁBORÚ .... 5‘— K. VILÁGHÁBORÚ KÉPES KRÓNIKÁJA, HETENKENT EGY FÜZET JELENIKK MEG -'24 f. KAPHATÓK KIS TIVADAR KÖNYVKERESKEDÉSÉBEN PÁPA, POSTAFIÓK 12.
