Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-20 / 51. szám
Huszonötödik évfolyam. 51. szám. Pápa, 1914 december 20. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős *= szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egy évre 9 K, félévre 4 50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. HAMIS ADVENT. MÁTÉ XI: 3. TE VAGY-E AZ, AKI ELJÖVENDŐ, VAGY MÁST VÁRJUNK. SAK AZ AZ ADVENT, melyben a Jézus Krisztust várjuk, minden más advent hamis, melyből csak csalódás és keserűség születik. Az adventnak tehát tartalma van s nem időhöz kötött. Nekünk lehet adventünk karácsony után is, különösen ha a mostani napokban hamis várakozással áltatva magunkat, éppen karácsony napjára virradunk a legnagyobb családi, rokonsági, egyházi, társadalmi békétlenségre. (Ha majd világos lesz előttünk, hogy nem született meg e világra Krisztus.) Most, hogy adventi napokat élünk, azt gondoljuk, hogy várjuk a Krisztust, pedig megcsaljuk magunkat. Jól figyeljünk csak. Mi nem Krisztust várjuk, hanem saját kívánságaink beteljesülését, saját érdekeink megvalósulását, pedig ha Krisztus eljönne, éppen az érdekeinket semmisítené meg legelőször. Jó lesz, ha megkérdi ki-ki önmagától, „mit vársz én lelkem Krisztustól?“ Ma a legtöbb ember azt feleli, a háború megszüntetését. Egyik-másik ember ha komolyan elgondolja, hogy mit is vár hát, azt veszi észre, hogy semmit sem Krisztustól. Aki pedig mondja, hogy vár valamit Krisztustól, vájjon adventja van-e annak, nem kicseréli-e magát Krisztust a saját érdeke kívánásával? íme egy ember, szeretne másokkal békességben élni, s ugyanakkor gyűlölet porát, szennyét szórja fel a világ elé. Várják ott Krisztust? p=c c Dehogy, ott Krisztus eljövetele a kielégített boszuérzetben áll. íme egy másik ember, csökönyösen ragaszkodik egy százszor meg százszor hamisnak bizonyult elvhez, melyben saját elkövetett gyengeségeit, — hogy ne mondjam, vakságát és bűneit — védelmezheti s mondja, hogy várja Krisztust. Hát igazán Krisztus várás ez? Oh itt Krisztus eljövetele ama hamis elvnek igazolásában áll. Oh jaj, itt mindenki Krisztussal akarja ösztöneit és érdekeit szentesíteni. Ma már a farizeusok is Krisztus barátai, mert argumentumnak leghatásosabb a Krisztus elve, de életelvnek a legbanálisabb. Ilyen körülmények között ki nem látja be, hogy igaz ez a vélemény: a vallás csak azoknak való, akiket még belehet csapni. Valóban a vallás hit nélkül csak egy társadalom fejlődési mozzanat. A hamis advent Krisztus hamis és torz ismeretéből ered. Ha Krisztus az volna, ahogyan most várják, úgy könnyen lehetne pótolni esetleg egy jól keresztül hajtott ravasz politikával. De Krisztus nem ez, ez „hamis Krisztus“. (Márk XIII: 22.) Krisztust nem lehet pótolni. Ne a világba való eljövetelét várjuk, hanem szivünkbe való belépését. Ne azt várjuk, hogy ellenségeinket jöjjön elűzni, ne azt, hogy minket juttasson érdekeinkhez, hanem, hogy minket szabadítson meg érdekeinktől, irigységünktől, boszuvágyunk-
