Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-08 / 45. szám
45. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 371. oldal. kimerülve, mint más napokon. A szélsőségektől azonban a programm összeállításában óvakodnunk kell. A célt r Isten országának építését mindig szem előtt tartsuk. A vasárnap megszentelésének vallási jelentősége tehát csak úgy lesz, ha nem puszta szokás, hanem lelkiszükséglet az, ha az egyén életének középpontja, melytől a hét többi napjain az erőt nyeri. A vasárnapot — hangsúlyozom — csak Krisztusban, Ő általa lehet megszentelni. Hiába alkot törvényt a vasárnapi munkaszünetről az állam, ha a Krisztus nincs ott a szivekben, nem lesz, nem lehet meg a kívánt hatásuk a vasárnapoknak. A vasárnap megszentelésének keresztyén célja: „Legyen ott a Krisztus mindenütt“. És ez a cél elérhető! Oly jólesően cseng fülembe ez a néhány varázserejű szó: „Legjobb napjaink még előttünk vannak. Magyar református egyházunk jelene sivár, szomorú, de előtte áll egy szebb jövő“. És én bízom ebben a szebb jövőben, mert „Isten soha nagy feladatokat nem adott anélkül, hogy megvalósításukhoz elégséges erőt ne adott volna“. Ez az erő az evangélium. Meg kell ezt értenünk és fel kell használnunk! „És ti nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen ?“ _ vége. - FALUSSY GUSZTÁV. CXXVI. ZSOLT. 6.- ELMÉLKEDÉS HÁBORÚS IDŐBEN. — KIK VETNEK KÖNNYHULLATÁSSAL, NAGY ÖRÖMMEL ARATNAK. ERESZTYÉN ATYÁMFIAI! Az a nagyfontosságu őszi munka, amelynek elvégzésén egye- i seknek, családoknak, az egész társadalomnak I egy esztendei élhetése alapul, amely nélkül az országnak, államnak gépezete megakadna, — a vetés munkája. — Hogy táplálhatjuk testünket, ruházatot szerezhetünk magunknak, fentarthatjuk családunkat, teljesíthetjük sokirányú terhes kötelességeinket, annak egyik fő feltétele, hogy ősszel a megművelt földbe bele legyen vetve a kenyérnek magva. Tudja ezt az elemi igazságot a legegyszerűbb ember is. Siet hát ezekben a most folyó napokban a tiszta buzaszemet belehinteni az anyaföldbe; s miután a maga dolgát elvégezte, várja reménykedve, bizalommal, hogy onnan felülről alászáll az áldás és majd hónapok múltával gazdag aratásra pendülhet meg a kasza. Mindig reménykedve végzi ezt a munkát: a vetés munkáját a szántó-vető ember. Felvetődik ugyan számtalanszor lelkében az aggodalom is, hogy csapás érheti, féreg pusztíthatja, jég letarolhatja, mielőtt a buzaszemből zizegő kalász lesz. De a reménység mindig erősebb az aggodalomnál. Ebben az esztendőben azonban nemcsak aggódva, remélve, hanem egyszersmind könnyhullatással vet a földnek gyermeke. Volt idő, amikor Izráei népe is így vetett. Munkabiró fiai messzetávol voltak az édes otthontól, a visszamaradtak pedig könnyhullatással végezték munkáikat. Távolvannak a mi munkabiró fiaink is nagy részben; elszóllította őket a haza békés foglalkozásuktól fegyverbe, csatába. Ekeszarva helyett kard, puska kezükben. Nincsen ottan vetés, csak aratás mindjárt: halál aratása. Itthon a kis hajlék, gazdaság, szántóföld keservesen érzi a távollevőnek hiányát és ha megy is valahogy a munka, sokszor fáradsággal s erőfeszítéssel, szántásnál-vetésnél könny szökik a szembe, pereg le az arcon, reájuk gondolva. Kétségtelen atyámfiai, hogy ilyen szomorú vetési időt még nem értünk, mint ez a mostani. Méltán vetünk könnyhullatással. Méltán csillog fájdalom könnye az élemedett apa szemében, mikor az ő korához képest súlyos, terhes munkát kell végeznie a szántóföldeken hadbament fia helyett. Méltán zokog a hitvestárs, feleség, mikor csak nagy esdeklő szóra akad szives ember, aki a gazdanélküli földet megmunkálja. Méltán hull a barázdába az elhintett gabonaszem után mindegyikünk könnye, mert lehetetlen arra nem gondolnunk, hogy azért a földért, ami nekünk a kenyér magvát termi, annak a földnek hantjáért, minden porszeméért folyik most az élet-halál harc, azt védelmezik fiaink, véreink. Óh milyen drága ez a föld minékünk! Békés idők nyugalmas napjaiban talán nem is igen tartottuk megbecsülésre méltónak; csak most látjuk át, hogy a legnagyobb áldozatokra: vér, életáldozatra érdemes, csak ellenségeink ekéje ne hasítsa, lába ne tapodja. Óh milyen drága ez a föld nekünk! Őseink vérrel szerezték, apáink vérrel tartották meg számunkra és most ismét mennyi vért kell hullatni érette, hogy mint magyar föld szállhasson át maradékainkra. Mikor vetünk ebben a drága földbe, méltán hullatunk könnyeket. A múltnak, jelennek érte való sok áldozata, a jövő kétsége méltán indítja meg szemeink-K r A vidék legrégibb és legnagyobb cipőüzlete. — 1 — Alapíttatott 1864-ben. ■' ■ ' ■ ' ■ ■ M ANHEIM ÁRMIN ezelőtt Altstädter J cipőraktára yy PÁ PA, Kossuth Lajos utca 32. sz. T Mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. Beteg és szenvedő lábakra (orthopad-munka) kiváló gondot fordít. Raktáron tartok mindennemű saját készítményD úri-, női- és gyermek-cipőt. Vadászoknak különös ügyeimébe ajánlja garantált vízmentes vadász-cipőit és csizmáit. □□□□□□□□□□□
