Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-08 / 45. szám
372. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. nek árját. Csak már legalább, ha könnyhullatással kell vetnünk, teljesednék rajtunk a szent lecke Ígérete: hogy akik így vetnek, nagy örömmel aratnak. <§& Bírjuk Istenünknek évezredekkel ezelőtt tett fogadását: míg a föld lészen, vetés és aratás meg nem szűnnek. (1. Móz. Vili. 22.) Hisszük is, hogy lesz aratásunk. De örömmel arathatunk-e majd? Örömmel!? De hát nem távozott-e el végképpen ez az érzelem szivünkből ? visszajön-e ősszel elszálló, tavasszal visszatérő vándormadár módjára hozzánk ? Örömmel! ? A mostani tépő fájdalom és bánat nem tompbja-e meg annyira szívünk idegeit, hogy öröm élvezésére képtelen lesz ezután ? És hogyha tudna is, lesz-e minek örülnie? Lesz, bizonyosan lesz Atyámfiái! Eljő majd a nagy nap, Istenünk elhozza: győzelem koszorújával térnek meg harcosaink békés otthonukba és velük visszaszáll az öröm, boldogság a mi hajlékunkba. Apa, anya fiút ölel, hitves borul férj vállára; kicsiny gyermek mondja: apám, mindegyikünk jöttöd várta. És összefoly a könnycseppje, az arcokon leperegve, de az már nem a bánatnak, — örvendező boldogságnak lesz a könnye. És kimegy a megtért harcos a kertekbe, a mezőre; vetést lát ott, szép zöld vetést, — napról-napra hogyne nőne, hisz még buzaszem korában legjobb harmat: könny öntözte. Új harmat kell: ád az Isten rája; megérleli a napnak sugára, s zeng az ajkon: igazzá lett, betelt rajtunk: kik vetettünk könnyhullással, nagy örömmel arathatunk. Igen, igen! így lesz, ha visszatérhetnek szeretteink. De, ha egyik-másik nem jöhet majd haza! ? Ott a kis családnak mily aratása lesz? Teremhet ott30, 60 vagy 100 annyit minden buzaszem, elmarad ott az aratási víg éneklés! Nem szerez örömet gabnagarmada, bőven megtelt kamra: könnyhullatással fogja ott enni mindegyik kenyerét. így gondoljátok úgy-e? Pedig ne így legyen! S meglássátok: nem is lesz így! Az a honszerelem, igazi hazaszeretet, amely ott él mindegyitek szivében, nem fogja engedni, hogy így legyen! Az a honszerelem elsiratta a csata mezején dicsőn elesettet, de azután megnyugtat, nemcsak felemel, hanem büszkévé tesz, hogy a hazáért odaadtad, odaáldoztad azt, aki legdrágább volt néked. Őt elveszítetted, de él a hon, élni fog továbbra is a haza, megmarad továbbra is magyarnak az a föld, mely apáid hantjait fedi, amelyen kis gyermeked bölcsője reng, amelynek hegye, halma, rónája, völgye bőséggel van tele. Így fogsz érezni, kit sok könnyhullutások után esetleg gyászra hív a háború. Fájdalmad szent lesz és e szent fájdalom elnémul, amikor majd látni fogod másoknak örömét. És ha eljő az az idő, hogy a most közösen könynyekkel öntözött barázdákon bő gabona terem s nagy örömmel indít kaszát az arató, örömhúrja pendűl meg a te szivedben is, ajkad magasztalást, nyelved dicséretmondást rebeg az ég Istenének a többiekkel együtt, akik Örvendeznek. . Keresztyén Atyámfiái! A szent leckét megelőzőleg két verssel azt mondja a zsoltáriró : „Hatalmas dolgokat cselekedett az Úr mivelünk!“ Higyjük, reméljük, hogy az Úr hatalmas dolgokat fog cselekedni mivelünk is, nemcsak Izraellel. Mostani háborúságunknak jó véget szerez, visszahozza küzdő fiainkat, megvigasztalja a sérelmes sziveket, nagy dicsőségnek esztendeit deríti hazánkra, beteljesíti, óh teljesítse is be a szent lecke Ígéretét: „akik vetnek könnyhullatással, nagy örömmel aratnak“. Ámen. ORBÁN JENŐ ref. lelkész. VEGYES j—JŐSÖK HALÁLA. Dr. Thury Dénes budapesti VII. 1 1 kerületi járásbirósági jegyző, a 19. gyalogezred tartalékos zászlósa, főiskolánk volt derék tanítványa, a galicziai harctéren elesett. A mélyen sulytott szülők gyászában őszinte részvéttel osztozunk s kegyelettel őrizzük a derék ifjú emlékezetét. — Itt esett el az uzsoki harcokban Szabó Árpád nagyenyedi ref. főisk. tanár is. Legyen áldott emlékezete s nyugalma csendes a hazai földben, melyért föláldozta fiatal életét. — Nem a mi körünkben munkálkodott, de a magyar közművelődésnek volt igen sokat Ígérő munkása Szabó Béla szentesi áll. főgimn. tanár is, aki mint hadnagy küzdött az északi harctéren s ott esett el százada élén, a hatodik csatában. Derék tanár, igazi jó barát költözött vele az igazi hősök dicső honába. A REFORMÁCIÓ EMLÉKÜNNEPÉLYÉT a pápai ref. ^ theol. önképzőkör október 31-én délelőtt 9 órakor tartotta és pedig a református templomban. Bár erre az újításra a nehéz viszonyok kényszerítették az önképző-SM*«MN09M>««ea f STELCZER KAROLY •MimMiHiHM« müasztalos, oltárépítő és templom-berendezési vállalata ——————— ßijör, JCossuth £ajos utca 24-ik szám. □ 3~elet°Wi 578-..................nmt Számos elismerő nyilatkozat e téren készített kiváló munkálatokért. .....................
