Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-25 / 43. szám
43. szám. DUNÁNTÚLI PF:OTESTANS LAP. 353. oldal. 10-iki válaszában éles, boncoló elméjével foszlányokra tépi az angol theológusok szépítgető okoskodásait. * * * Igen tisztelt Urak! Ezeket a szavakat: „Nagybritánnia úgy viselkedik, mint a civilizáció árulója“, nem használtam, de erről a viselkedésről való fölfogásomat egész híven adják elő. Az illető mondat így hangzik beszédemben: „Kultúránk, az emberiség legfőbb kincse, kiváltképen három népre, valóban, csaknem egészen reájuk volt bízva: reánk, az amerikaikra és az — angolokra. Nem mondok egyebet. Elfödöm fejemet“. Legnagyobb fájdalmamra, az önök sorai után fenn kell tartanom ezt az ítéletet. Önök azt állítják, hogy Anglia csupán a kis szerb és belga nemzetek megoltalmazására s egy nemzetközi szerződés védelmére ragadott és volt kénytelen kihúzni hüvelyéből a kardot. Ebben az állításban legalább is rettentő önámítást látok. Ami Szerbiát illeti, megdönhetetlen valóság, hogy kormánya nem ment a szerajevói aljas bűnténytől, az is megingathatatlan igazság továbbá, hogy Oroszország támogatásával Ausztria délszlávjait évek óta a legelvetemültebb fegyverekkel igyekezett föllázítani. Ha Ausztria utoljára is szigorú ultimátumot küldött neki, anélkül azonban, hogy területi épségét meg akarta volna sérteni, minden müveit nemzetnek, így Angliának is kötelessége volt azt megengedni, mert Ausztria uralkodóházát, Ausztria becsületét és Ausztria létét támadták meg. Ha nem akadályozta volna ezt meg, úgy Oroszország uralmát jelentette volna ez a Balkán felén, mert Szerbia nem más, mint orosz helytartóság és az Oroszországból mozgatott Balkán-szövetség kizárólag Ausztria ellen irányul. Angliában épúgy tudják ezt, mint minálunk, Németországban. Ha önök, igen tisztelt Urak, ennek ellenére mégis azt az ítéletet merik megkockáztatni, hogy ebben az esetben voltaképen egy kis állam önállóságának egy naggyal szemben való megoltalmazásáról van szó, úgy igazán nehezemre esik az önök bona fides-ében hinni. Nem a kis Szerbiáról van itt szó, hanem Ausztriának és a nyugati kultúrának a pánszlávizmussal való élet-halálharcáról. Szerbia nem más, mint Oroszország előretolt őrszeme és ezzel az állammal szemben Szerbia „szuverenitása“ az árnyéknál is kevesebb; így ezt Anglia meg sem oltalmazhatja, mert a valóságban egyáltalán nincs is meg. A világtörténelem részéről ismert leggyávább gyilkossággal Szerbia önönmagát törülte azoknak az államoknak a sorából, amelyekkel az egyenlőség alapján állva érintkezünk. Vájjon, mit tett volna Anglia, ha a walesi herceget orozva agyonlőtték volna egy olyan ellenséges kis állam megbízottai, amely folytonfolyvást lázítgatja az íreket? Vájjon, enyhébb ultimátumot küldött volna, mint Ausztria? Önök azonban minderről egy szót sem szólnak, hanem ahelyett a rettenetes helyzet helyett, amelybe Szerbia és Oroszország juttatta Ausztriát, csupán egy szorongatott kis állam szükségeit látják, amelynek segítségére kell sietni? így ítélni már nem is vakság, hanem valóban égbekiáltó gonoszság lenne, ha nem tudnók, hogy Nagybritánnia számára más nagyhatalmak létérdekei egyáltalán nem léteznek, mert csak saját létérdekeit és azokét a kis nemzetekét engedi érvényesülni, amelyeknek a fönnállása értékes rá nézve. Alapjában véve önökre nézve természetesen Szerbia épúgy közömbös, mint mi reánk nézve; igen, Ausztria is közömbös önökre nézve s bizonyára belátják azt is, hogy joga volt Ausztriának Szerbia megbüntetésére. Minthogy azonban az Ausztria mögött álló Németországot meg kellett támadni: Szerbia ártatlan kis állam, melyet meg kell kímélni! Mi következik ebből ? Nagybritánnia Oroszországgal karöltve Németország ellen indul! Mit jelent ez ? Azt jelenti, hogy Nagybritánnia áttöri azt a gátat, amely Nyugat-Európát és kultúráját Oroszország meg a pánszlávizmus ázsiai tudatlanságának homoksivatagja ellenében eddig megvédelmezte. Nékünk, németeknek most saját testünkkel kell ezt helyettesítenünk. Föl kell tartóztatnunk, mert mi védelmezzük másfél ezredév munkáját egész Európa, sőt — Nagybritánnia számára is! De azt a napot, amelyen Nagybritánnia ezt a gátat áttörte, a világtörténelem sohasem fogja elfelejteni. ítélete így fog hangzani: azon a napon, amelyen az orosz-ázsiai hatalom rátört Nyugat-Európa kultúrájára, Nagybritánnia kijelentette, hogy Oroszországgal kell tartania, mert — „Szerbiának, a gyilkos államocskának a szuverenitását megsértették !“ De nem — az önök irata szerint Szerbia szuverenitásának megvédelmezése Nagybritánnia nékünk kül— Tisztelettel ajánlom szíves figyelmébe a kor színvonalán álló modern gépekkel felszerelt KÖNYVKÖTÉSZETEMET. A köznapi kötéstől eltérő angol vászon, félbőr vagy alkalmi díszkötésü szép munka biztosítása mellett a legjutányosabb árakon. A mintaszerű kivitel mellett az olcsó árak bőségesen kárpótolják a portókiadást, ha a könyvek összegyűjtve, 5 kilónként küldetnek be. KIS TIVADAR, Pápa, Postafiók 12.
