Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1914-10-25 / 43. szám

354. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1914.

dött hadüzenetének nem az első, hanem csak a második oka. Az első ok Belgium semlegességének részünkről történt megsértése: „Németország széttépett egy saját maga részéről is biztosított szerződést“. Emlékeztessem-e önöket arra, miként gázolt át Nagybritánnia szerződésen és ünnepélyes ígéreteken ? Hogy áll például Egyiptom dolga? De nem szükséges bővebben részleteznem ezt a szembeötlő és folytatólagos szerződésszegést, mert a nemzetközi jognak még sokkal vérlázítóbb megsértése is szerepel adósságszámlájukon : bebizonyosodott, hogy hadseregük dum-dum lövegeket használ s így a tisztességes hadviselést a legvérengzőbb barbarizmussá sülyesztette. Nagybritannia ezzel örök időkre eljátszotta minden jogát arra, hogy a nemzetközi jog megsértése miatt panaszkodjék.

Ámde — ettől eltekintve — önök ismételten ellhalgatják a dolog lényegét. Mi nem üzentünk háborút Belgiumnak, hanem csak a következőt jelentettük ki: Minthogy Oroszország és Franciaország arra kényszerítenek minket, hogy két harcvonalon viseljünk egyszerre háborút (ahol 190 millió áll 69 millióval szemben), össze kell omlanunk, ha nem végezhetjük fölvonulásunkat Belgiumon keresztül; ezt meg is tesszük, de szorgosan óvakodunk Belgium bármiféle megkárosításától és minden kárt megtérítünk. Szívre a kézzel! Vájjon Nagybritánnia, ha hozzánk hasonló helyzetbe került volna, habozott volna-e csak egy pillanatig is, hogy máskép cselekedjék? És — kirántotta volna-e Nagybritánnia a kardját a mi érdekünkben, ha Franciaország sértette volna meg Belgium semlegességét hasonló átvonulással? Nagyon jól tudják önök, hogy mindkét kérdésre nem-me\ kell válaszolniuk !

Birodalmi kancellárunk a tőle már megszokott túlságos lelkiismeretességével kijelentette, hogy bizonyos jogtalanság forog fönn részünkről. Én nem tudnám őt követni ebben az ítéletében, sőt még alaki jogsérelmet sem tudok elismerni, mert olyan helyzetben voltunk, amelyben nincsenek többé formák, hanem csak erkölcsi kötelességek. Dávid is, amikor a végső szükségben elvitte az Úr asztaláról a szentelt kenyereket, egészen jogosan cselekedett, mert a törvény betűje megszűnt abban a pillanatban. Önök époly jól tudják, mint én : van szükségjog, mely vasat is tör, mennyivel inkább egy szerződést! Vegyék fontolóra helyzetünket ! Bizonyítsák be, hogy Németország lelkiismeretlenül teremtett magának szükségjogot, bizonyítsák ezt be arról az óráról, amikor az önök országa is ellenségeinkhez csatlakozott s így nékünk a félvilággal kellett hadba szállanunk! Ezt nem tudják megtenni ;

augusztus 4-én sem tudták, mégis ezt a legnyomorultabb ürügyet választották, — mert meg akartak minket semmisíteni. Az önök levele után, uraim, el kell fogadnom, hogy önök messzire elhárítják maguktól ezt a szándékot, bár csak személyükre vonatkozólag, de vájjon élhiszik-e önmaguk is és el akarnák-e velem is hitetni valóban, hogy államférfiak csak azért üzenték meg nékünk a háborút, mert arra határoztuk magunkat, hogy átmasírozunk Belgiumon ? Ilyen balgáknak és könnyelműeknek talán mégsem tarthatják államférfiaikat ?

De még nem jutottam a végére. Nem mi voltunk azok, akik Belgium semlegességét elsőízben megsértettük. Belgium, amitől tartanunk kellett s amit most a tények nyomán egyre világosabban látunk, már régóta szövetségben volt Franciaországgal és — önökkel. Franciaország repülőgépei ott röpködtek már Belgium fölött, még mielőtt mi bemasíroztunk, megállapodások jöttek létre Franciaországgal és Maubeugeben egész arzenálra való angol löveget találtak, amelyeket még a hadüzenet előtt helyeztek el ott. Ez az arzenál — önök tudják, hol fekszik Maubeuge! — Nagybritánniának Franciaországgal való megegyezésére vall s ebben Belgiumnak is szerep jutott. Ezek a megállapodások nyilvánvalókká váltak ma már a világ számára, mert a bizonyítékok helye körül van zárva és Nagybritánnia szemfényvesztő játéka le van leplezve. Önök lovalták és kényszerítették ellenünk háborúra Belgiumot, így az önök fejére száll a rettenetes felelősség mindazért a nyomorért, amely ezt a szegény országot érte. Ha a mi terveink szerint ment volna végbe a dolog, egy belgának sem görbült volna meg a hajaszála se.

Ha most már mind Szerbia, mind Belgium csak értéktelen ürügyek Nagybritánniának ellenünk való hadüzenetére, úgy éppénséggel nem marad fenn semmi más alap eme hadüzenet számára, mint államférfiaiknak az a szándéka, hogy megsemmisítsenek, vagy legalább is úgy meggyöngítsenek minket, hogy Nagybritánnia egyedül uralkodhassék a tengeren és a távoli világrészeken. Ezt a szándékot tagadják saját személyükre vonatkozólag és nékem kötelességem hitelt adni szavuknak. De tagadják-é kormányukra vonatkozólag is ? Ezt már nem tehetik, mert — ha Nagybritánnia is rászánta magát arra, hogy Oroszországnak és az Oroszországtól kormányzott Franciaországnak nagy szövetségébe beálljon, ha félredobott minden ellentétet, mely közte és Oroszország között volt, ha nemcsak Oroszország hordáit uszítja ránk, hanem lelkiismeret-RÉGNER PÁL E)fsZFESTŐ “ PÁPA.

TEMPLOMOK FESTÉSÉRŐL SZÁMOS ELISMERŐ LEVÉL! — TÖBB KIÁLLÍTÁSON KITÜNTETVE! — TÖBB PÁPAI ÉS VIDÉKI TEMPLOM RESTAURÁTORA! — ELVÁLLAL SZOBÁK, TERMEK MŰVÉSZI FESTÉSÉT! — ALAPÍTTATOTT 1871-BEN. — CÍM- ÉS BETÜFESTÉSZET! — MODERN KIVITEL! — SZOLID ÁRAK!