Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1914-08-30 / 35. szám

35. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 289. oldal. Bármi legyen is létének koronként, perio­­dusszerüleg előállásának okozója, az az egy bizonyos, hogy mi a mi ezer év gyötrő sebeit, ádáz küzdelmeit még ki nem pihent, még sok mulasztás, hiány pótlására anyagi, szellemi erői­nek nagymérvű kifejtésére utalt, békés korsza­kok áldást fejlesztő jótékonyságát ezerszere­sen érző nemzetünk előidézője, okozója nem volt. Ha valaki, úgy bizonyára mi sokszorosan érezni és becsülni tudtuk a béke áldásait. Ha valamely népnek, nemzetnek, úgy minekünk sokszorosan éreznünk kellett- a kultúra, s civi­lizáció jótékony hatását. Ha valaki, úgy mi bizonnyal sokszoros elégültséggel néztük az ezeréves harc, küzdelem helyén reményt, szebb jövőt keltőleg nőni a haladás, a müvelődés­­teremtette alkotásokat; népünk, nemzetünknek a nyugati nagy kultúrába egyre jobban beillesz­kedő nemzeti szellemét. S csodálatosak, kifürkészhetlenek az isteni Gondviselés útjai. Mégis nálunk, országunkban kellett kipattanni a szikrának, a mindenfelől összegyülemlett sötét fellegek táborában, itt tör­tént az első villámlobbanás, itt hallatszott a veszélyt sejtető, földet megrázó menydörgés szava ! Egy kiváló egyéni, férfiúi tulajdonságok­kal rendelkező, erős akaratú, tőrhetlen bátor­­ságú, jellemszilárd férfi, „egy integer vir scele­­risque purus“, valóban kimagasló, imponáló egyén; szomszéd, gyűlölködő népek rettegett, irigylett, féktelen gyűlöletének cégtáblája, koro­nánk, országunk trónjának örökösének és ártat­lan, senkinek nem vétő hitvesének megrázó, tragikus, drámai mozzanatokban megrendítő halála volt az a szikra, mely egy egész világ­rész puskaporokkal telített levegőjét lángra­­lobbantotta, a borzalmas háború minden iszo­nyatának összes ádáz szellemeit felszabadította és egymásra uszította. Kérő szó, elégtételt kívánó férfias kéz­nyújtás, merev ridegséggel visszautasítva, fegy­verek erejére, ágyuk zörgésére bízta az elég­tétel szerzését, a kiontott ártatlan vér meg­­boszulását. S ma már ádáz gyűlölettel folyik egy egész világrész csaknem minden nemzeté­nek harca. 20 millió ember tekint egymásra fenekedő gyűlölettel, ádáz kegyetlenséggel. Nem mi idéztük fel! Akaratlanúl, végsőig tűrve kerültünk bele. A harc, a küzdelem reánk kényszerített, önmegaláztatásunk, épségünk, jo­gaink, jövőnk, szabadságunk sérelme, nemzeti lé­tünk kockáztatása nélkül nem térhettünk ki előle. Éppen ezért hisszük, reméljük, hogy ügyünk az igazság ügye, harcunk a jog, az önzetlen­ség zászlaja alatt való vivatik. De e harc, e küzdelem egyszersmind az általános emberi jog és szabadság, a testvériség harca az el­nyomatás és szolgaság, az emberietlen gyűlöl­ködés ellen. Sőt, miként a cambridgei és oxfordi egyetemek tudós tanárai az utolsó per­cekben kormányukhoz intézett memorandumuk­ban kifejezték, ez a háború a tudomány, a felvilágosodás, a haladás, a civilizáció hábo­rúja a tudatlanság és sötétség, a maradás és barbárság ellen. Mink annyi századokon keresztül védőfal, bástya, erősség voltunk müveit földrészünkben; védtük a nyugatnak civilizációját keletnek bar­bársága ellen. S a mi vérünk nyomán fakadt a nyugati népeknek és nemzeteknek áldásos, bámulatba ejtő virágzása, fejlődése ipar, ke­reskedelem, tudomány, művészet, humanizmus terén. Ugyanis akaratlanúl bár, de a nemzetek sorsát, emberiség jövőjét bölcsen intéző Gond­viselés végéremehetetlen tanácsából mi vagyunk az a szikla, az a rugó, az a megindító, moz­gató tényező, mely a világ legnagyobb harcát a legnemesebb eszmékért: szabadság, jog, igazság, művelődés áldásaiért megindította. Keserű igazság, leverő beismerés ma, a Krisztus születése utáni XX-ik században; a W A pápai refonpátns főiskolai nyomdában készülnek a Dunántúli I^efornqátus Egyházkerület összes tankönyvkiadvápyai. <=> Részletes ISKOLAKÖNYY■ ÁRJEGYZÉKÉT ingyen küldi meg KIS TIVADAR könyv- és papir­­kereskedő EÁEA (Postafiók lQ-ik szám.) => Ugyanott iriindeiyneinű iskola­rendtartási nyomtatvány, írószer, térkép és egyházi npnka megrendelhető

Next

/
Oldalképek
Tartalom