Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-30 / 35. szám
290. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. béke, a szeretet, a testvériség hirdetésének 2000- ik esztendejében. De üres szavakra, elhangzó szólamokra hiába fakadunk ott, ahol már a tények, befejezett cselekmények véres sorozatai beszélnek. Meg kell vívnunk e harcot őseinktől öröklött bátorsággal, félelmet, csüggedést nem ismerő honszeretettel! Az igazság, a legnemesebb eszmék, az emberiség legértékesebb kincseiért vívott harcnak győznie kell! S míg fiaink, véreink idehaza vagy távol idegenben, messze, ismeretlen országokban véreznek, mi teljesítsük idehaza kétszeres erővel kötelességeinket! Ha valaha, most van alkalma megmutatnunk a hívek seregének, a világnak, hogy egy jó pap atyja, pásztora, gondozója a maga népének. Világosítsuk fel híveinket elodázhatlan, szent és nemes voltáról: mondjuk el, hogy jövőnk, lételünk, életünk, hazánk, legszentebb érdekeink forognak kockán. Fiaik ezekért, érettük, hitves, gyermek, templom, iskola, falujokért hullatják vérüket; biztassuk templomban, templomon kivül a csüggedőket, kishitüeket, gyáva lemondókat. Buzdítsuk kötelességük teljesítésére, barázdáik megszántására, kertjeik, szőlőik megmívelésére. Serkentsük a könyörületesség gyakorlására; sebesültjeikről, a magára hagyott családok gondjairól; elesettek hátramaradóéiról ne feledkezzenek el s egymás iránt is segítséggel, támogatással legyenek! S mindenek felett maradjunk a legtisztább, legnemesebb eszmék és igazságok életben, cselekedetben, katedrában szószólói, hirdetői! Hirdessük, hogy a jognak, az igazságnak, a szeretetnek, a nemesnek, az emberiséget magasba emelő érzéseknek előbb-utóbb győzniük kell! S hirdessük rendíthetlen meggyőződéssel, hogy elmúlik a nagy harc, a milliókat elsöprő vérengző háború, mint ahogy elmúlik a vihar, az égiháboru s az annak borzalmairól elriadt, annyit vesztett, annyi keserű tanúságot átélt emberiség ismét megízleli a béke áldott hatásait. Kerülni, feledni, örökre eltemetni fogja a háborúk rémeit s a béke áldott ölén, talán az egy akol és egy pásztor eszméjében egyesülve s azt a költők által megénekelt aranykort megvalósítva, folytatni fogja a kultúra harcát a kultúra fegyvereivel: az eszményi, az Istenhez hasonló tökéletesedés után. PATAY KÁROLY. M gg OKTATÁSÜGYÜNK MIZÉRIÁI. r Tgy latszik, minálunk a törvény csak írott malaszt. Mintha a törvény nem is azért volna törvény, hogy azt minden állampolgárnak egyenlőképen meg kell tartani, hanem azért, hogy azt ne tartsa meg senki. Szigorú törvényszakaszok intézkednek a tanköteles gyermekek beiskoláztatására, az iskolamulasztások ellenőrzésére és a mulasztások megbírságolására, a vasárnapi munkaszünet betartására nézve. Tanfelügyelő, iskolaszéki elnök, tanító, bíró, jegyző, községi elöljáróság s mindenféle tanügyi hatóság miért volnának másért, ha nem azért, hogy az oktatásügyre vonatkozó törvényszakaszokat a legszigorúbban megtartsák és másokkal is megtartassák? És mégis mi történik? A legnagyobb hanyagság, a legnagyobb visszaélés az oktatásügynek, a humanizmusnak a rovására. Mintha bizony mi nem is volnánk kultűrnemzet, mintha az első lépést meg se tettük volna még a kultúra felé. Elemi iskolás gyermekek csoportokban láthatók nemcsak hétköznapokon, hanem még vasárnap is az uradalmi táblákon; és ami a legfeltűnőbb: április és május hónapokban is, tehát a legfontosabb iskolai szorgalmi időszakban. Mit keresnek ezek a fejletlen iskolás gyermekek távol a szülői háztól, távol az iskolától az uradalmi táblákon ? Bizonyára nem hancúrozni, vagy cserkészni járnak ki az uradalmi szántóföldekre, hanem azért, hogy napszám fejében gazdasági műveleteket végezzenek. És mik azok a gazdasági műveletek, amelyeket fejletlen V. és VI. o. elemi iskolás gyermekek végeznek ? RÉQNER PÁL TEMPLOM- ÉS DÍSZFESTÖ □ PÁPA. TEMPLOMOK FESTÉSÉRŐL SZÁMOS ELISMERŐ LEVÉL! - TÖBB KIÁLLÍTÁSON KITÜNTETVE! — TÖBB PÁPAI ÉS VIDÉKI TEMPLOM RESTAURÁTORA! — ELVÁLLAL SZOBÁK, TERMEK MŰVÉSZI FESTÉSÉT! — ALAPÍTTATOTT 1871-BEN. — CÍM- ÉS BETÜFESTÉSZET! — MODERN KIVITEL! — SZOLID ÁRAK!
