Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-30 / 35. szám
288. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. rég elhalt női békeapostol népeket, oszágokat, hiába hirdette ékesen szóló erejével a béke áldását, a háború borzalmait, mély érzésű, nagytudású bölcsek, államférfiak lelkes serege hiába alkotta meg a nemzetközi békeligát, melynek minden országok legkiválóbb, legkiemelkedőbb vezérférfiai mindannyian tagjai. Minden szavuk, minden beszédük, törekvéseik, fáradozásuk eredménytelen volt s ma már ezek közül is sokan harcra kötelezettek, nehéz fegyverzeteik alatt, gyilkos szemekkel méregetik egymást, sőt a nemzetközi béke-egyesület egyik alelnöke, a magyarországi liga elnöke, legtiszteltebb államférfiaink egyike is, hajlott korában ajánlja fel szolgálatait a honvédelem fejének s maga panaszkodik, hogy neki kell a háború mellett szót emelni, azt védelmezni, sőt afeletti örömének, megnyugvásának kifejezést adni. S pedig mennyi vész, borzalom, pusztulás, nyomor jár nyomában! Verescsagin, a hírneves orosz festőművész, ki hogy a csaták, az ütközetek borzalmait közvetlen benyomások hatása alatt az ütközetek színhelyén, a véres csatatereken tanulmányozhassa, a legközelebbi japán-orosz háborúban maga is egy erős, nagy, legyőzhetetlen hadihajóra, a Petropavloszkre szállva, ott lelte váratlan, rettenetes halálát a port-arthuri borzalmas tengeri ütközetben, felrobbant hajójának roncsai között, szétszaggatott tagokkal, a tenger hullámai közé temetkezve. Oly eleven, megrázó, elborzasztó élethűséggel rajzolta a háború borzalmait, hogy nevezetes műbírálók egyhangú véleménye szerint képeivel többet tett a háború elkerülése érdekében, mint a béke-egyesületek a maguk ékesszólásaikkal, ideális törekvéseikkel: holott ez csak a látható, a pillanatnyi időkre kötött, külsőleges borzalmakat érzékítette meg igazi verizmussal, megrázó élethűséggel. S hol van még a sok elenyészett élet, megszaggatott boldogság, csalódott álmok, meghiúsult ábrándok ezernyi világa, özvegyen maradt hitves, apátián árvák, kereső nélkül maradt gyámoltalan család, meghiúsult munkák, megbukott törekvések, félbemaradt alkotások, vállalkozások, benem-fejezett nagy koncepciók egész serege. Annyi megsemmisült közvagyon, kárbaveszett, elenyészett milliárdok, elszegényült, leigázott, rabszolgává tett népek és nemzetek minden keserűsége, minden gyötrelme, minden siralmas pusztulása ? Mi is vájjon hát a háború, hogy tudva, látva e szörnyűségeket, szemben a béke, a szeretet müveinek fenségét, általánosan boldogító hatását s gyönyörűségüket lelve a műveltség, a civilizáció ezernyi áldásaiban, mégis ki nem kerülheti azt az emberiség. Mégis vannak időszakok, midőn a legjobbak minden törekvése, koronás fők, országok sorsát intéző államférfiak legönzetlenebb fáradozása sem képes kitörésének útját állani, pusztításának, nyomorúságainak elejét venni? Isten büntetése-e az embereken, minőnek a hittudósok egyrésze tánítja ? Történelmi szükségesség-e, hogy kiegyenlítődjenek a világuralmi törekvések s határaikon túlnőtt birodalmak részeikre oszoljanak széjjel? Évtizedek, sokszor századok munkáival, békés korszakok lázas tevékenységével megnövesztett, megduzzasztott, összehalmozott erők és erőtényezők levezető csatornája-e? Az emberiség túlnépesedéséből származható bajok és veszedelmek megelőző, preventív természetű, mint egy akaratlan, ösztönszerű elhárításának eszköze-e ? Vagy koronként a tespedésnek induló világban a legkiválóbb erényeknek, hazaszeretetnek, vitézi bátorságnak, erős jellemnek, lankadatlan kitartásnak, szülőt, gyermeket, testvért, hitestársat becsülni, szeretni, értékelni tanító alkalomnak megjelentetője, előidézője-e? Szükséges, rossz-e, mint a közhasználat mondja? Ml a SZERB HÁBORÚ TÉRKÉPE M |§ AZ OROSZ HARCTÉR TÉRKÉPE |||f ~ KIS TIVADAR könyvkereskedésében aP a °* PÁPÁN. Fő-utca 21. szám. Saját ház.
