Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-30 / 35. szám
Huszonötödik évfolyam. 35. szám. Pápa, 1914 augusztus 30. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. — Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egy évre 9 K, félévre 4*50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. A HÁBORÚ. r Úgy tudtam hinni, bízni az emberiség fejlődésében, tökéletesedésében, annyi szép, megragadó, szebb jövővel biztató jelensége, nyiivánulása volt a múltban s 'van a jelenben az emberiség életének, annyi, de annyi jel mutatta, kezdette már hirdetni, hogy az egyesek, a társadalom, a népek, nemzetek életében az érzések, a szeretet, a szellem, az eszményiség uralma terjed és válik diadalmassá a világban, annyira remélhettük, hihettük, hogy a XX-ik század növekvő évtizedei meghozzák a rossznak, a nemtelennek, a bűnnek, az embert lealázó állatias indulatoknak teljes legyőzését s uralkodni fog a nemzetek közt a jó, az erkölcs, a kimagasló érzések ereje, a testvériség, általános emberszeretet s talán az az álmodott, ragyogó díszekkel elképzelt Isten országa valósúl meg e földön, amikor az összes társadalmak, a népek és nemzetek versengeni fognak egymással az embert felemelő, az istenség magaslatára juttató nagy és magasztos célok, alkotások megvalósításában, az egyetemes emberi boldogság megteremtésében! Hittük, reméltük, hogy a haladó XX-ik század éveiben ismeretlen lesz a könny, a nyomor, a szükség, az elhagyattatás, a féktelenkedő gyülölség, a testvérietlen önzés, a mindeneket leigázni akaró nagyravágyás és a vérontás, a háborúk borzalmai, népek, nemzetek millióinak törvényesen egymásra szabadított indulata, csak a múltak emlékeiben, a történelem sötét lapjainak betűiben él s helyette az egyetemes, általános béke és emberszeretet, a Treuga Dei terjed el és lesz uralkodóvá a szívekben! S mindez a reménység, mindez a hit mily hirtelen elenyészett, megsemmisült. Benne vagyunk a legborzalmasabb világháborúban, ; aminőt a hajdani emberiség elképzelni sem tudott, amihez képest a Tamerlánok, Nagy Sándorok, Attilák, Napóleonok minden harca és véres győzedelme csak elenyésző csekélység, csak jelentéktelen előőrsi csatározás. Egy egész világrész minden fegyverforgató férfia, országok, birodalmak összes hadereje, népek, nemzetek színe-java, munkabíró férfiak közel 20 milliónyi serege ront, tör féktelen vad áradatban, gyülölség, féktelen idulatok hevében égve rohan egymás ellen. Művészek, kik ecsettel kezükben a béke szelíd képeit elbűvölőleg varázsolták elénk, vagy a zene andalító hangjaival lelkünket elandalító békés érzelmek elbűvölő harmóniába ringattak bennünket; költők, írók, kik a barátság, a szeretet fenséges érzeteinek magasztos szavakkal adtak kifejezést; a komoly, tudós, gyermekeink, ifjaink lelkes seregét oktató tanítóink, tanáraink ezrei, maguk az Isten igéjének a magasabb, eszményi érzéseknek hirdetői, az Úrnak szolgái; földmivelők, kereskedők, iparosok százezrei mind-mind talpig fegyverben, véres csatamezők borzalmai, fegyverek dörgése, mindeneket leromboló ágyuk földrengető moraja közt teljesítik legdrágább, legnehezebb, mert vért, életet kívánó, honpolgári kötelességeiket. Hiába, hasztalan járt be ama csak nem
