Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-14 / 24. szám
24. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 195. oldal. nálunk is a személyes tapasztalat vezet hithez s innét jutunk el az elhívésekhez. Amit Jézus Krisztus személyének ránk gyakorolt hatása folytán tudunk, abban kell hinni s nem a tekintélyeknek hódolni. Aki nem tapasztalta meg, az nem hiheti. A keresztyén tapasztalat az embernek az az akart ténykedése, mellyel életét Jézus Krisztus életéhez, személyét Jézus Krisztus élő személyéhez kapcsolja, hogy eljusson az örök életre a szent Istennel való gyermeki közösségben. Ez a tapasztalat nem törvényekhez, de meggyőződésekhez vezet s ez a meggyőződés képezi a vallásos ismeret fő tényezőjét. Ne gondoljuk, hogy ez túlzott individuálizmusra vezet, mert bár a személyes tapasztalat képezi forrását hitbeli meggyőződéseinknek, de a biblia, illetőleg Jézus Krisztus személye szabályozza azt. Tehát ennél a tapasztalatnál az individuális emberi és az állandó, a folytonos, a mindig ugyanaz isteni elem együtt működnek; Krisztus tevékenysége objektiv. Az orthodox theológia is, a liberális is úgy tanulmányozta a vallásos életet, hogy kívül helyezkedett azon, bizonyos álláspontot elfoglalva nézett reá. Nekünk pedig úgy kell tanulmányozni, hogy belé helyezzük magunkat a vallásos élet áramába és átéljük azokat az állapotokat, melyek a vallásos életet alkotják. így megfigyelhetjük azt önmagában, belülről. Ez lesz abszolút ismeret, míg a másik csak relativ. Hiába beszélünk a gyermeknek virágillatról, meg kell azt szagolnia, hiába beszélünk cukorról, meg kell azt ízlelnie, különben beszélhetünk neki ítéletnapig, még sem alkothat azokról tiszta fogalmat. Hiába beszélünk újjászületésről, szentségről, tökéletesedésről, meg kell azt tapasztalni. Hiába tanulmányozzuk és támadjuk a vallást, foglalkozni kell a személlyel, Jézus Krisztus személyével és azokkal az érzelmekkel, azzal a belső élettel, melyet a vallásos élet teremt. Meg kell tapasztalni, át kell élni azokat. Kívülről nem ismerhetjük meg, nem mondhatunk róluk ítéletet: „Leírás, történet és elemzés a relatívnál hagynak engem. Csakis magával a személyiséggel való találkozás nyújtaná az abszolútot“ (Bergson). A szélhüdött — mondja Lessing —, aki a villamosságnak jótékony hatását saját magán tapasztalta, keveset törődik a tudósoknak a villamosság fölötti különböző nézeteivel és kételyeivel ; ő csak amellett marad, hogy ő tapasztalta annak hatását. Ez bizonyíték arra nézve, hogy az valóság és erő. S ezt az ismeretet, tekintet nélkül a képzettség fokára, mindenki megszerezheti. Az az ember, aki elhatározza, hogy belső életét Jézus Krisztushoz fűzi, megfigyel feszült figyelemmel. Értelmi tevékenysége elválaszthatatlan az erkölcsitől. Belép a keresztyén életbe, élete növekedik, kitágul, tapasztalatai gyarapodnak, cselekszik, megfigyel, új ismereteket szerez s eljut arra az állapotra, mikor a vallásos tapasztalatok folytán szerzett ismereteit rendszeresen, kora nyelvén kifejezésre juttatja : megszületik a tan, a dogma. Azért terméketlen, azért bizonytalan ma a hit, mert nem vagyunk tisztában a keresztyén tapasztalatokat illetőleg. Rosszul ismerjük azokat, mert ritkák, rosszul ismerjük s azért nem világítanak, nem hatolnak el mások leikéhez. Tapasztalat és tan nem azonosak, de a keresztyén tan, a keresztyén ismeret közvetlenül a keresztyén tapasztalatból származik. A tan tehát azt fejezi ki, amit a hit megtapasztal. A keresztyén tapasztalatot pedig nem olyan ember szerzi, aki növekedni akar ismereteiben, hanem olyan, aki élni akar. A keresztyénség pozitív jellege éppen abban van, hogy egyetlenegy élő személyiség előtt hajol meg, a Jézus Krisztus előtt, akivel való viszony éltető ismereteket közöl értelmével is. A keresztyén tapasztalat tárgya első sorban Jézus, az ő földi élete, cselekedetei, halála, feltámadása, közbenjáró, megváltó szerepe. A keresztyén theológiának tehát legelső helyen kell foglalkozni a vallásalapító történeti személyével, feltüntetvén annak gazdagságát s az üres fogalmak helyébe oda állítván az életteljes személyiséget. Hitünk alapja, zsinórmértéke Jézus Krisztus személye s a biblia nem tárgya, de eszköze hitünknek. Krisztus elvezet bennünket Istenhez, a mi Atyánkhoz. Felmutatja annak erejét és szeretetét, mellyel diadalmaskodhatunk a világ felett. Megvilágítja Istennel való viszonyunkat s megismertet önmagunkkal, az emberrel, bűnös voltunkkal, Istennel való viszonyunk elgyengítésével s útat mutat annak felépítésére. Krisztus lesz itt a mi közbenjárónk, megváltónk, aki bocsánatot ád, kiengesztel és újjászül. Még az eschatológia is a tapasztalaton nyugszik. Jézusnak a jövőre vonatkozó szavai bizonyossággá válnak lelkűnkben s Istennel való viszonyunk megdönthetetlen lesz, mert az örök élet felé néz. Ezen az úton kezdetét veszi a fiúi viszony, kialakul egy egységes keresztyén világnézet, mit Krisztus így fejez ki: Isten országa. A keresztyén protestáns theológia képviselje ezt a világnézetet s emelje azt fel diadalmaskodó magaslatra. * Régibb és újabb református egyházirodalmi művek állandóan raktáron tartatnak * VIZSGÁI JUTALOMKÖNYVEK gondosan válogatva, tetszés szerinti összeállításban. 8 fillérestől kezdve. VIZSGALAP, kitűnő minőségű, bármely vonalozással. 100 drb. 1*50 K. ISKOLAI EMLÉKLAP, 6 oldal, remek színezésű kivitel, darabja 30 fillér. * Megrendelhetők Kis Tivadar könyvkereskedésében, Pápán, Fö-ufca 21. sz. alatt *
