Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-14 / 24. szám
194. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. S nemcsak a régi nagyoknak, nemcsak őseinknek szólott ez az égi szózat. Nekünk is szól az. A kis emberek milliói, akik oly nehéz harcot harcolnak a mindennapi életben a megélhetésért, épp oly részesei az isteni ígéretnek, mint őseink voltak. S ha a Megváltó által kijelelt úton haladunk, ha küzdünk az Ő igazságaiért, akkor megnyerjük az életet s megnyerjük már itt e földön leikeink számára a békességet, az Ö békességét. S bármily nehéz harcok várakozzanak is reánk s bármily nehéz megpróbáltatásoknak vessen is alá bennünket a mindennapi élet kiszámíthatlan fordulataival, mindnyájunk számára hangzik a vigasztaló s felemelő szózat: „Ne háborodjék meg a ti szívetek és ne féljen.u Borsos István. A magyar protestantizmus problémájához. Irta VASS VINCE. XIV. Az a válság, az az átalakulás, amelyen szükségszerűen át kell esni a magyar protestántizmusnak, hova-tovább érezteti hatását a theológiára is. Igyekezni fog szorosabb kapcsolatot teremteni a vallás és az élet között, tekintetbe fogja venni az egész életet s annak különféle érdekeit. Nem fordít hátat a modern kultúrának s a modern filozófiát nem tartja a hitetlenség és fantázia szüleményének. így belelép az emberiség életébe, mozgásába, fejlődésébe. A vallás tartalma szabadabb viszonyba kerül a modern szellemi élettel. Mi megszoktuk, hogy beszélünk orthodoxiáról és liberálizmusról. Lényegében azonban a két irány között, melyet megnevezünk, a különbség nem egyéb, minthogy az egyik igyekszik kifejezni a reformáció korának meggyőződéseit megtartva annak formáját és módszerét, a másik pedig a keresztyénségnek és a modern kultúrának összhangba hozásán fáradozik. A reformáció a vallás spekulativ felfogásától annak történeti felfogásához vezetett. Ámde a történeti kritika óriási fejlődése azóta felmutatta a szellemi életnek azt az irányát, melyet a veszteglő protestántizmus hideg elméleti szemlélődésében elveszített. Micsoda jogon irányíthatná ezután a lelkeket ? A hívők általánossága felett gyakorolt zsarnok tekintély ma már erőtelen. Az emberiség fejlődésének általános irányából az individuálizmus kiemelkedve jogokat, szabadságot követel magának. A módszer kérdése is átalakult. A bibliai kritika haladásával nem szabad többé tanokat keresnünk az evangéliumban. A biblia nem tant, de életet akar nekünk adni, tapasztalatokhoz akar vezetni, olyan tapasztalatokhoz, amilyenek a bibliában foglaltatnak. A modern protestántizmus, vagy mondjuk a liberálizmus, inkább a kultúrából, mint a vallásból ered. Tartalmát a bibliából, a történelemből, a tudományból meríti. S különösen érzékeny a tudománnyal szemben. Ő már nem ragaszkodik úgy a hagyományokhoz, lazábbá is teszi a múlt és jelen között levő köteléket s míg a másik, amennyire csak lehetséges, igyekszik összhangban maradni az egyetemes egyházzal, ő emancipálja magát, inkább individuálista. Azonban bármilyen csábító külsejű is, mégis hiányzik belőle a metafizikai mélység, inkább tagad, mint újít, teremt. De annak kiemelését, hogy a vallásos kérdés, a keresztyénség nagy kérdése, kívül esik a felekezeti érdekek körén s nem ítélhető meg pártszempontból, hanem az egész teljes emberiségnek ügye, hogy a hitetlenség terjedésével szemben korunknak nem a régi formákoz kell visszatérni, de a vallást megújítva a keresztyén élethez, a keresztyén tapasztalatok szerzéséhez, önálló vallásos meggyőződés teremtéséhez — mind ennek az iránynak köszönhetjük. Miért is élnénk idegen életet, mikor a magunkét is élhetjük ? Az igazi helyes irány, mely megfelel az emberiség szellemi irányának, fejlődése követelményeinek, megfelel népünk szükségeinek, mely megfelel a jelennek épúgy, mint a kezdetnek, az eredeti életteljes keresztyénség lényegének, az az irány, mely Jézus történeti személyének tökéletesebb megismerésen alapulva a jelenlegi, az élő Krisztus személyét tárja fel előttünk, kimutatva, hogy az milyen befolyást gyakorol ma is a lelkekre, hogy megszabadítja azokat a bűntől. Kiemeli a bibliának értékét, az élő személyiséget, a vele való közösségben szerzett tapasztalatokat s az erkölcsi öntudathoz szólva felébreszti a lelkekben azt a tudatot, hogy Jézustól nem theóriai, de gyakorlati erkölcstant nyertünk. Amint Jézusnak, amint az apostoloknak személyes tapasztalatai képezték hitük forrását, úgy Új vezérkönyv! A ÜJ KÖNYV! wildenbruch; Jl dunántúli református egijhaz- M ' kerület kiadása. 3*óth Jtfihálg: /» D A C 7 AD 17 A \T V FIAI A Jl népiskolai énektanítás ** üUotUKKAJNl DALA ©5v vO B vezérköníjve. éi s egyéb balladák, for- á f *£ZCi öMö Elativ rendszer szerint. Jlra 7*50 f. DITOTTA: KOROS ENDRE. Ara 1 DÜ jííegrendelhető JCis 3"ivadar kötigvkereskedésében, ^ápán, Jó'-utca 21-ik szám.
