Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-26 / 17. szám

138. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. lékokat; és ha ezek annak idején már beküldettek: marad csak elintézni való az egyházlátogatás költsége.1 Évről-évre ott szerepelnek számadás-felolvasás­kor ezek a fuvar- és napidíjak, melyek legyenek bár a legszerényebben vagy legtúlzottabban számítva: egyformán nem kedvesek a hallgatóságnak. Az ellátás is kerül, amibe kerül. Rendszerint a lelkész gondos­kodik erről és rendszerint nem kérhet érte oly nevet­ségesen csekély díjat, hogy ne sokallanák. Viszont ha egy kis merészséggel túlzásba viszi valaki a köve­­telődzést: oly kárt szenvedhet az egyházi közélet tisz­tasága, amit ezer kenetteljés beszéd helyre nem hoz­hat. Láttunk már számadást, ahol az ilyen ellátásféle költségei közt fel volt számítva a felszámítottak hosszú sorozatában az asztalterítő és asztalkendők kimosására való szappan — kilószám . . .1 2 A fuvarviszonyok is napról-napra nehezebbé válnak. Van esperes, aki a vidék sajátságos viszonyainál fogva nem tud fuvarost kapni, aki 2—3 heti távollétre vállalkozzék. Hát még a zab! Ámi jár a fuvarhoz, ha ki van alkudva, vagy — hát megett — követeli a kocsis, ha nincs ugyan kialkudva, de „szoktak“ adni. Mennyi vajúdás törté­nik újabban az egyházfenntartó alapok létesítésével. Az egyházlátogatás szokott költségeinek évenként való megtakarításával és félretételével: jórészt meg lesz az egyházfenntartási alapunk! Nem arról van szó, hogy az egyházlátogatásnak egyáltalán semmi helye sem volna. Sőt inkább annyira nagy és széleskörű a feladat, mit emberek vállára ró, hogy a mai viszonyok közt ennek eredeti, igazi érte­lemben vett teljesítését követelni nem lehet. Naponként 2—3 egyházat, még több iskolát alaposan megvizs­gálni, 2—3 hétig egyfolytában útban lenni, mialatt odahaza az elintézésre váró esperesi és papi teendők szinte feltornyosulnak ... ne kívánjunk lehetetlent.3 Ennek beható buzgósággal, kimerítő alapossággal meg­felelni : nem elég az apostoli lélek, fizikum is kellene hozzá! Sablonos, gépies munkának mi értelme? Ezért van, hogy a zsinati törvények újjáalkotá­­sát célzó, komoly és nagyjelentőségű munkálatok során, melyekkel egyházmegyék, lelkészértekezletek, tanári karok, egyesek a való életet és törvényt összhangzásba 1 Hát ez mi ? Szerkesztő. 2 Ugyan! Szerkesztő. 3 Nincs is az sehol megmondva, hogy egyfolytában 2—3 hétig utazzék az esperes. Én 7—8 hét alatt végzem el a láto­gatást ; egy-egy héten 2—3 napra megyek ki; vasárnap itthon vagyok. Szerkesztő. hozni törekszenek, föl-fölmerül ez a vélemény is: törölni kell törvénykönyvünkből az esperesi egyház­látogatás mai alakját! Nincs szükség az évenként megismétlődő, álta­lános egyházlátogatásra. Ám ahol baj, vagy fontos közérdek kívánja az esperes megjelenését: oda men­jen bármikor, hiszen betegnek kell az orvosság, nem az egészségesnek. Menjen úgy, hogy legyen idő, mód és alkalom az alapos vizsgálatra és gyógyításra. Adas­sák meg az esperesnek tovább is a jog és kötelesség, hogy látogasson is meg egyes egyházakat, amikor jó­nak és szükségesnek látja. De legyen ez a látogatás igazi fölemelő, lélekteljes mozzanat a gyülekezet életé­ben. Történjék lehetőleg vasárnap, amikor az isteni­tiszteletet is végezheti maga az esperes, a gyülekezet tagjainak is módjában van részt venni az ünnepben. Könnyen kivihetők mindezek; csak ne sajnáljuk a lényegért feláldozni a kivihetetlen és szükségtelen, régi — formaságokat. — Vége. — Edinburghi levéL Edinburgh, 1914 április 2. I. Kedves Szerkesztő Úr! Ez alkalommal, becses engedelme folytán, sze­retnék egy-pár dolgot elmondani a New-College éle­téből. E lap olvasói már sokat hallottak róla pár évvel ezelőtt Pongrácz nagytiszteletü úr tollából s így vi­gyáznom kell, nehogy ismétlésekbe keveredjem. Azon­ban ettől meg fog óvni az, hogy — csaknem minden mást mellőzve — a saját benyomásaimat igyekszem adni. A hat hónapos terminus elszaladt, sokunkra nézve az iskola örökre becsukódott. Az élet hosszabb, félelmetesnek látszó s gyakorlatiasabb iskolája áll nyitva előttünk, amelyik a könnyed remények összezuzódásain, a remény újraébredésein keresz­tül tanítja leckéit. Az életbe kilépőnél elfér a jó ta­nács s különösen jól esik, ha jó baráttól jő. Ez a gondolat öltött testet az utolsó estén, amelyet együtt töltöttünk (az egész diákság) a Collegében. Az utolsó vacsora . .. Miután egyik diák min­den külföldit (japánokat, amerikaikat, németet, csehet, ] magyart etc.) kiviccelt s jellemezét s a kivicceltek is .__„ ___ _________ r __ _ ©«•••••«••••••0963 STELCZER KAROLY »••••••••©•••«••s müasztalos, oltárépítő és templom-berendezési vállalata ®*®®®«®®«®®®®®*®®® SlOMmtNNIMMe •«•••«NNMCMM» I Győr, }Cossuih £ajos utea 24-ik szám. □ 3~e!ct°n: 578-Í Számes elismerő nyilatkozat e téren készített kiváló munkálatokért. 3 »MHHWW9HO

Next

/
Oldalképek
Tartalom