Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-26 / 17. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 139. oldal. 17. szám. elmondták a semesterben nyert tapasztalataikat, egy másik diák felolvasása következett a programmon. Az utolsó év elbúcsúztatása volt a célja. Az egész diákság nézőpontjára helyezkedve, vett egyenként minden negyedévest: kiviccelte félszegségeiket, egyszersmind kiemelte jelességeiket (felemlegetve még tréfás élményeiket is) s minden egyes részlet végén osztogatta a legbarátibb szívből jövő tanácsait. TagadhatatlanúI az egész ceremóniában több a móka, mint a komoly elem, de van valami abban a szállóigében: Tréfában mondjuk meg az igazat. Ma már egy kis távolságból nézhetjük meg a College életét, miután már elváltunk tőle. Többékevésbbé részrehajlás nélkül mondhatjuk el benyomásainkat. Mindig elkeserítő, vagy legalább is bántó tapasztalatunk volt az, hogy tőlünk magyaroktól nem sokat várnak: valamiképpen nem sokra becsültek bennünket az első perctói kezdve. Voltak nagyszerű kivételek, feltétlenül úgy a városban, mint a professzorok és a diákok közt is. De az általános magaviselet olyan volt irántunk, hogy sokszor barbároknak éreztük magunkat a müveit Rómában. Csak egy-pár esetet említek meg. Neveket nem említek. Pl. egyik professzor a karácsonyi szünidő utáni héten kihúzta a névsorból a nevünket (kettőnk nevét), mivel egyetlen-egy órán nem jelentünk meg (lévén ugyanabban az időben egy a Collegében tartott előadáson, a vasárnapi iskolai tanításról). Ez csak egy eset a sok közül. Sok lehetőség itt nincs: vagy a múlt diákjai közül némelyek rettenetesen eljátszották a becsületünket, vagy valamiképpen mi nem voltunk szerencsések eléggé a szimpátiák megnyerésében, vagy mind a két lehetőségben van egy kis igazság. Ezenkívül minden hónapban kell hallanunk valami túlságosan hízelgő nyilatkozatot: egyszer az idő jóvoltáról s a séta jótékony hatásáról beszélgetvén, azt a bókot kaptuk, hogy „the work is nicer“ (a munka jobb) ; e hónap elején ismét kaptunk egy dicséretet: „doing as little as possible“ (t. i. mi „rettenetes keveset dolgozunk.“) Erre feltétlenül meg kellett felelnünk, mert ezek a mi nemzetünk karakterébe gázolnak. Ezek a bókok annál rosszabbúl estek, mert olyantól jöttek, akit a ref. egyetemes egyház konventje a mi felettünk való vigyázással bízott meg. (Vége a jövő számban.) Fazekas Lajos. oogoo Vegyes közlemények* Németh István püspök meghivatása. Komárom városának f. hó 19-én 110 főnyi deputációja érkezett Pápa városába, hogy Németh István püspököt, akit a komáromi református egyház lelkészének választott meg, lelkészi állására ünnepélyesen meghívja. A hatalmas küldöttség a délelőtti gyorsvonattal érkezett Pápára. Képviselve volt benne az egész komáromi intelligencia, a gazdák, iparosok, kereskedők osztálya egyaránt, valamint a nőegyletek küldöttsége. A szekeresgazdák ezüstgombos és láncos festői magyar ruhájukban érdekes képet adtak a küldöttségnek, melynek, amint a fő úton végigvonult, sok nézője akadt. A küldöttséget Németh István püspök a kollégium dísztermében fogadta. Az egyház főgondnoka, Konkoly- Thege Béla, szép szavakban adta elő, hogy a küldöttséget a szeretet érzése hozta át Pápára, hogy az egyház díszére a püspököt lelkészének meghívja. Németh István püspök nagy lelkesedést keltő, gyönyörű válaszában kijelentette, hogy a meghívást elfogadja. A béke igéjével ajakán fogja állását elfoglalni s minden tehetségével rajta lesz, hogy a komáromi egyháztól minden idegen vonatkozást távol tartva, azon a magaslaton tartsa meg, melyre nagy püspök-elődei emelték. Zúgó éljenzés fogadta a püspök szavait, melyek végeztével barátságos beszélgetést folytatott a küldöttség tagjaival. Majd a konviktusi nagy étteremben fényes ebéden vendégeiül látta a püspök a küldöttség tagjait. Az ebéden az első felköszöntőt Németh István püspök mondta a komáromi egyházra, Konkoly-Thege Béla főgondnok a püspököt, Tuba János vezérigazgató a püspök nejét köszöntötték fel. Felköszöntőt mondtak még: Csepy Dániel, Szabó György, dr. Mohácsy János, Martsa György, Pogrányi József, Benedek József, Tuba László; a pápaiak részéről dr. Kőrös Endre. Ebéd folyamán 130 K-át gyűjtöttek, hogy ez összeget az iskolai év végén a püspök 1 — 1 theol. akadémiai, főgimnáziumi és nőnevelő-intézeti növendék között ossza szét. Ebéd végeztével a komáromiak megtekintették a kollégiumot, a nőnevelő-intézetet és a város egyéb nevezetességeit és az esti gyorsvonattal elutaztak Pápáról. Gyászhir. Vettük a következő gyászjelentést: „A zilahi ref. Wesselényi-kollégium elöljárósága és tanári testületé mély fájdalommal jelenti, hogy a főgimnáziumnak legifjabb rendes tanára, Kovács Kálmán, életének 28-ik, buzgó tanári működésének 5-ik évé-Régner Pál templom- és díszfestő Pápa. Templomok festéséről számos elismerő levéli — Több kiállításon kitüntetve 1 Több pápai templom restaurátora 1 — Elvállal szobák, termek művészi festését 1 Alapíttatott 1871-ben. —> Cím- és betűié stészet I — Modern kivitel 1 — Szolid árak! — Alapíttatott 1371-ben,
