Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-12 / 15. szám
15. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 123. oldal. Nevezett törvény kimondja, hogy a tanítóknak kétszobás lakás s a legszükségesebb melléképület jár. Ennek nem-létében 240 korona évi lakbér. Ezt a tanítók kérik, ehhez jogot ad nekik a törvény. Eltekintve attól, hogy a törvény a felekezetek megkérdezése nélkül hozatott olyan abszurdum, amelyhez foghatót keveset lehet felmutatni. Már a tanítói állások sem voltak fenntarthatok az államsegély igénybe vétele nélkül s most lakbért fizessünk vagy építsünk ? Miből ? ! A tandíjszedés joga megszűnt s ezt korántsem fedezte az állam s most újra kivessünk valami címen a lakbér fedezésére ? Esztergom vármegye közigazgatási bizottsága egyházamat határozatilag kötelezte, hogy 1913. évi január 1 -tol kezdve a lakbért 60 napon belül a tanítóknak fizesse ki, persze hogy miből ? — azon törje fejét a pap. Már maga a 60 napos határidő kitűzése ellenkezik a törvény 22. § utolsó bekezdésével, ahol a rendes évre 1914 december 31-ike tűzetik ki, mint végső határnap. Ha az állam a felekezeti tanítókkal szemben a méltányosság álláspontjára helyezkedett, nagyon helyes, de csinálta volna a törvény úgy, hogy beigazolt szegénység esetében a lakbérre államsegély kérhető. Ha azt a törvényt keresztül hajtják, el lehetünk rá készülve, hogy az állami és felekezeti tanítók javadalma közti különbséget is az egyház nyakába varrják ; mert hiszen törvényt könnyű csinálni és azt a fizetést, amit az állam saját tanítóinak biztosit, ami tanítóink is megérdemlik. De mikor nincs miből ?! A románoknak a törvény korlátain kináltatott engedmény s nem fogadták el s nekünk, akik az iskolákra annyi áldozatot hoztunk, ezen újabb törvénnyel elviselhetetlenné akarják tenni anyagi helyzetünket. Az én népes, de szegény gyülekezetem ezt nem bírja ki, de nem bírja a másik sem. Kértem az adótehercsökkentési államsegély felemelését s ha nem kapjuk meg, nem tudom, mi fog történni ?! Mint ijesztő rém, kisértget az államosítás, de úgy látszik, nem lesz más mód, mint ehhez folyamodni. A lakbér kérdése csak az iskolák elleni ellenszenvét ébreszti fel a hívekben. Ma már elismeri az állam is, hogy az iskolák nyakra-főre építése tanfelügyelői erőszak volt legtöbbször. Ezelőtt 10 évvel az iskola építése volta a jelszó s a legtöbb lelkész az iskolaépítésből származó ódiumot magára is vette, de nem gondolom, akadna egy is, aki a lakbér kérdése miatt a gyülekezet akaratával szembeszállna. Én legalább nem ! Jöjjön, aminek jönni kell ! Ez a törvény egyedül minket, magyar protestánsokat sújt; mert a katholikusoknak van miből fizetni, a nemzetiségieknek pedig hozhatnak törvényt, azok ugyan még az 1907. évi XXVII. t.-c.-nek sem tettek eleget, de mi csináljunk csudát, teremtsünk pénzt, mert különben add vissza a babaruhám elve szerint megvonatik az államsegély, bezáratik az iskola stb. Egyházunkat ezen örökös próbatörvények az anyagi romlás örvényébe taszítják. Úgy látom, felesleges a díjlevelek kiállítása is, mert arra hiába hivatkozunk. Egyházi vezetőférfiainknak kellene Iatbavetni minden befolyásukat az államnál, hogy a lakbér államsegélyből fedeztessék, vagy pedig az adótehercsökkentési államsegély emeltessék oly módon, hogy ebből az egyes egyházak lakbérfedezetre kapnának, ami ugyan majdnem egyre megy, de ez utóbbi mégis jobban megfelelne a törvény intenciójának. Ha pedig ez nem lehet, adjon az állam ötven éves törlesztéses kölcsönt, amelyből építhetünk s a törlesztéses kölcsön évi hányada kultuzáció címén szedessék be. Megjegyzem, hogy az első két dolgot sokkal helyesebbnek, sokkal célravezetőbbnek tartom, mert hiszen a legtöbb tanító mit csinál két szobával. Most kap egy bútorozott szobát, ha pedig két szobából álló lakást kap, magának kell bútorokról gondoskodni, ami egy szegény kezdőnek bizony terhes dolog. A népesedés problémája* A Magyar Tudományos Akadémia e hó első felében tartott ülésében Bernát István felolvasást tartott a nemzetek fejlődése szempontjából oly fontos népesedési kérdésről. Támaszkodva Wolf Gyula boroszló egyetemi tanár, Leroy Beaulieu és az angol Hubbard, nem kevésbbé Werner Sombart adataira, kimutatja, hogy a születések apadása nemzetközi jelenség s hogy a társadalmak felfogását átható kapitalizmus erősen befoly a népesedés irányítására is. Tapasztalatok bizonyítják, hogy a falusi, tehát kevésbbé vagyonos és értelmileg is alantabb álló népnél a szaporodás nagyobb, mint a városi népesség körében. A városi népesség rétegei szinte versenyeznek az apadó szukreszcenciával. A felsőbb rétegek élvezetvágya és a gyári munka eredménye hasonló. A születések csökkenése feltűnő a kultúra embereinél, a színészek, a művészek, bürokratáknál és a liberális pályák műve-Regner Pál templom- és díszfestő Pápa. Templomok festéséről számos elismerő levéli — Több kiállításon kitüntetve 1 Több páp4Í templom restaurátora 1 — Elvállal szobák, termek művészi festését 1 Alapittatott 157í-ben. — Cím- i* betűiestészetI — Módéra kiviteli — Szolid áraki —■ Alapittatott 1871-bea,
