Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-05 / 14. szám

14. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. .113. oldal. házkerület haladéktalan intézkedését kérjem. Kiválóan hangsúlyozom ezt épen ezekben a forrongó, beteges, egyszer a paroxizmusig lázasan hevülő, máskor meg mindent lethargikus közönbösséggel néző időkben, amikor egyrészről a magának az európaiság mezében tetszelgő hóbort, másrészről a zagyva tudálékosság vonul ellenünk nap-nap után harcba; amelynek meg­nyerésére csak úgy gondolhatunk, ha a józan vallá­sosság boldogító érzelmeit már a népiskolában kezd­jük belecsepegtetni a gyermeki szivekbe s azokat szünet nélkül gondosan ápoljuk a közép és főiskolák­ban. Nincs olyan tárgy, amelyet a vallásos érzés és gondolkodás ápolására az elkalandozás veszélye nélkül fel nem lehetne használni, ha a tanítás és nevelés magasztos munkájának végzésére elhívott egyének vallásos gondolkodásúak, hitüket, egyházukat s a gondjaikra bízott tanítványokat igazán szeretik. A tudo­mányos érvényesülésnek sok alkalma s tágas tere van. Akinek bálványa az állami szolgálat, az keresse alkal­maztatását az államnál, de aki vallásfelekezetnél kere­sett és annak idején örült, hogy találhatott is alkal­maztatást, az ezzel a ténnyel mig egyrészről a fele­­kezethez tartozóságát dokumentálta, addig másrészről kötelezettséget vállalt a vallásos gondolkodásmódnak iskolására és előmozdítására, amint ez már magának a felekezet szónak fogalmából is természetszerűen következik. Megkövetelheti tehát a kerület, elvárhatom én is, hogy akik oly nagy előszeretettel mondják magukat a tanügy apostolainak és a nemzet napszá­mosainak, ne csak úgy tessék-lássék módon legyenek a mi népünk szólásmódja szerint belső emberek, hanem a vallásos meggyőződés szent hevületével ves­sék kezüket a munkára. Ezzel összefüggőleg kiváló gondot kívánok fordítani arra, hogy az eredményes együttműködésnek alapfeltétele a kölcsönös bizalom, a tisztelet és jóakarat uralkodjék mindazok között, akik egyházunk hittudatának fölébresztésére, hitéleté­nek fejlesztésére hivatvák és ennek az áldásos jó viszonynak a megzavarását semmiféle körülmények között tűrni nem fogom. Különös gondot kívánok fordítani arra, hogy úgy kerületünknek, mint főiskolánknak háztartásában az igazi egyensúly zavartalanul fenntartassék, hogy annak amire feltétlenül szükségünk van, előteremtése mellett a jó gazda gondosságával és előrelátásával erőforrá­sainkat évről-évre gyarapítsuk, mert igaz ugyan hogy annak megtagadásával, ami feltétlenül kell, csak saját érdekeinket veszélyeztetjük, de ahhoz is ragaszkodom, hogy aki velem nem gyűjt, az tékozol. Alkalmaztatni kívánom tehát azt az elvet: „Eme non quod opus est> séd quod necesse est.“ Felekezetközi érintkezésemben követni iparkodom János apostolnak szavait: „Erről ismerik meg minde­nek, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy egymást szeretenditek.“ Minden embernél nagy fogyatkozás, ha szó és tett harmóniában nincsenek. Azoknál, akik magukat Isten szolgáinak mondják, megbocsáthatatlan bűn, ha csak ajkukon hordozzák, hogy az Isten szere­tet, tetteikben megtagadják ezt a szent igazságot. Meg vagyok a felől győződve, hogy ha mi megvalósítjuk a nagy parancsot, mind a két alkotó elemében, s a felebarát értelmének meghatározásában elfogadjuk isteni mesterünknek az Úr Jézus Krisztusnak az irgalmas samaritánusról szóló példázatban adott tanítását, meg fog változni az egész társadalom arculata s Istennek országa e földre költözik. íme főt. egyházkerületi közgyűlés ez az a keret, amelybe kívánom illeszteni Isten segítségével a magam szerény működését. Ebben a tekintetben nem elégszem meg azzal, hogy „et voluisse sat est“, hanem ipar­kodom a szavakat tettekre váltani. De hát ember tervez, Isten végez ; ember legföllebb csak a plántálás mun­káját végezheti, előmenetelt Isten ad. Erőim csekély­ségének érzetében magamat lélekben megalázva kérem tehát Istennek mindenre elégséges áldó segítő kegyel­mét, hogy akarhassam is, véghez is vihessem a jót abban a szent szolgálatban, amelyet vettem az Úrtól, Nagy megnyugvása erőtlensége miatt sokszor hány­­kódó lelkemnek, hogy az Isteni bölcs gondviselés a jelenések könyvének szavai szerint ama fényes nagy csillagot adta segítőtársamul, akit rendelt az Úr az ő népének hordozására bölcseségben és igazságban, akit tett fényes nyíllá és zárt az ő tegezébe a nagy veszély­nek napjaira, adta vezéremül azt a férfiút, ki Istent fogadta erősségévé, ki legerősebb az ő seregében, bátor, mint az ifjú oroszlán, utai igazak, szája böl­csességet szól. Öt, ki ül a fejedelmek tanácsában első helyen, kérem ragaszkodó bizalommal, tiszta szeretet­tel, hogy amidőn az evangéliom dolgában viaskodom, hatalmas erejével támogasson; őt kérem, ki ékeskedik bölcseségben, mely felülről jő, hogy tanácsaival igaz­gasson, legyen ő az én erőm és az én paizsom. De ugyanilyen bizalommal fordulok szives támogatásért kerületünk összes alkotmányos tényezőihez, az egyház­megyék tapasztalatokban gazdag elnökségeihez, a szent gyülekezetek búzgó lelkipásztoraihoz és tanítóihoz. A iöseesíi39©0«»®0íB®®9® .__, __ f L«««**«€9909C>0^;>£3 STELCZER KAROLY műasztalos, oltárépítö és templom-berendezési vállalata •»•»»••••••«•s*« rje;oe*®o*»»9®c»*ooG ed**oo*®«s**eoc«c!» ßyör, Kossuth Juajos utea 24-ík szám. □ 3~elefon: 578-í Számes elismerő nuilatkozat e téren készített kiváló munkálatokért. KMMWMMMM 3 39M99M9M99**«*«

Next

/
Oldalképek
Tartalom