Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-07 / 36. szám
298. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1913. folytatgatja tovább hivatalát. Még inkább az előbb rendetlenkedő, vagy korhelykedő pap iránt is részvétté szokott átváltozni a jogos harag, ha betegsége folytán beállott szenvedéseiről, talán családja nyomoráról értesültek. Nálunk nem akad gyülekezet — vagy ha akad ilyen elvétve, annak apostol sem lenne jó — amelyik akarná azt, hogy elbetegesedett ifjú papja, amikor inkább segedelemre volna szüksége, gondoktól öregített nejével, 3—4 kis gyermekével, 40% fizetéssel zavartassák ki a parókiából. És mi a papnevelés érdeke? 1912. évi névtárunk szerint van 348 segédlelkész, helyettes pedig 48. A helyettesek állásürességben levő egyházban működnek, a segédlelkészeknek egy kis %-a nagy egyházak lelkészei mellett, a többi pedig, a nagy % igenis olyan lelkészek mellett, akiket 10 szolgálati éven felül szolgálatképtelenség miatt nyugdíjba akar küldeni a konvent. Igaz, hogy a tiz éven felül legföljebb egy évig és az ezt közvetlenül követő nyugdíjazási eljárás időtartamáig megtűri a konvent a beteg papot a parókián, de még így is nagyon sok olyan lelkészt bocsát el, aki mellé most káplán kell, és kérdem, hogy akkor az első és második lelkészképesítő vizsga között mily segédlelkészségre fogja elhelyezni a fölöslegessé vált lelkészjelölteket ? A megüresedett egyházakat pedig kikkel fogja belölteni? (Negyedik közlemény a jövő számban) Kiss Zoltán. Utí levelek* VI. Még egyszer megbámultam a világ legnagyobb vasútállomását, a Grand Central Terminált, melyből 50 sínpáron robognak ki a vonatok, azután junius 10-én búcsút mondtam New-Yorknak. A többi magyar delegátus még ott maradt. Victor amerikai születésű magyar gyermekeket tanít magyarul a nyári vakációban, Deme résztvesz az egyik amerikai nyári diákgyülésen, Hefty és Victor kisasszonyok pedig a nyári leánydiákkonferencia után még egy titkárképző tanfolyamot is végighallgatnak. Hajóm, a Kronprinzessin Cecilie egyike a Norddeutscher Lloyd legnagyobb hajóinak. Zsúfolásig telve utassal, sajnos, a konferenciáról most senki sem jön velem, de azért akadtam itt is emberekre, akik tudták, hogy ez a konferencia mit jelent a diákságra nézve. Érdekes volt, hogy bár a hajó német társaság tulajdona, mégis angol istenitiszteletet tartottak vasárnap. Feltűnő kevés volt a résztvevők száma viszonyítva az utasok számához képest, de ott láttam az egész Vanderbilt családot, amint nagy figyelemmel hallgatták a prédikációt. Van egy ismerősöm, aki állandóan azzal vádolja az angol nyelvet beszélő népek vallásos buzgóságát, hogy az csak szokás. Lehet, hogy némely esetben igaza van, de szeretem az olyan embereket, akiknek ilyen szokásaik vannak. Junius 16-án reggel 8 órakor már Plymouth kikötője előtt álltunk. Megállás nélkül értünk Londonba, hol a pár órányi szabad időt az edinburghi expressz indulásáig a British-Museum szinte kimeríthetetlen gazdagságú gyűjteményei közt töltöttem. Ez alkalommal különösen a néprajzi tárban szemlélődtem. A vallástörténész és valláspszichológus megbecsülhetetlen adatokat talál itt, főleg a vad népek hitéletére vonatkozólag. Rettentő még elgondolni is, hogy a XX. században, Krisztus után, egész nagy törzsek vannak, melyek fatuskókat stb. imádnak, de itt vannak a bizonyságok. Egy rút bálványon ez a felírás olvasható : „Bálvány Aniwaról, Újhebridák. Ezt az istent a varázsló elitélte, mint annak a nagy orkánnak az okozóját, mely 1892 májusban sepert végig a szigeten. Ezért tehát egy bottal megölték és dagálykor a tengerpartra tették ki.“ A néprajzi tárból kijövet megint megnéztem a királyi könyvtárban elhelyezett könyv- és kéziratkiállítást. Itt van üveg alatt Victoria királynő zsebbibliája, elől megjelölve, hogy mi volt a kedvenc textusa: 1. Kor. 13. 4, 8. Korán reggel Edinburgh még néptelen utcáin bandukoltam régi lakásom felé. Urquharték — mert így hívják ezt a kedves családot, mely most már 8 éve ad szállást a New-Collegeban tanuló magyar diákoknak, — fent voltak. Kiderült, hogy Megyercsy Béla barátom, a Magyar Ifj. Kér. Egyesületnek országos titkára is náluk telepedett le pár hétre. Volt nagy öröm a viszontlátáson. Alapittatott 1804-ben. .A. vidék legrégibb és legnagyobb cipőüzlete Alapíthatott 1884rben. Manheim Ármin, ezelőtt Ältstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortiiopiid-mnnka) kiváló gondot fordít. ~~ Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipöit és csizmáit. “Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át.
