Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-27 / 30. szám
30. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 249. oldal. édesanyának édes gyermekei ők. így vette fel egyházmegyénkben a kaposvár-vidéki lelkész-kör a „kaposvárvidéki lelkészegyesület“ elnevezést. Helyes, jó és kifejező cím azon alakulás, szervezet mellett, melyben jelenleg lelkész-köreink — mondjuk már így — „lelkész-egyesületeink“ vannak, Igen ám! Csakhogy p. o. ami elnökünk már egymásután két értekezletünkre meginvitálta szíves szeretettel a kör kebelébe tartozó preoráns tanítókat is és minden bizonnyal ezután is meg fogja hívni őket, akik egyházi funkciójukat, működésűket tekintve, több érintkezési ponton össze vannak kapcsolva a lelkész! karral. És így most már mi nem nevezhetjük magunkat „lelkész-egyesületnek“, mert a preoránsok mégsem lelkészek a szó legszorosabb értelmében. A régi lelkész-kör, illetve értekezlet cím sem fejezi ki így a valóságos igazi tartalmat. Ugyanazért csak úgy magunk között kezdettük magunkat „egyh. kör“, „egyh. értekezlet“ néven nevezni, ami már a mi viszonyainkat tekintve, a legkifejezőbb, hogy majd bizonyos idő múlva ki fog talán alakulni valami egységes felfogás és elnevezés e tekintetben is, aminthogy szükséges is volna kialakulnia, már csak az egyöntetűség kedvéért is, aminek bizony egy és más tekintetben hiányát tapasztalhatjuk. De térjünk át most. már az értekezlet közelebbi ismertetésére: Jelen voltak a következők: Kis Antal elnök, Nagy Lajos esperes, Józanágh Zsigmond, Németh Zsigmond, Héjjas Zsigmond, Barla Károly, Bélaváry Ferenc, Máté Lajos, Földváry Jenő, Klippel Lajos, Dőczy József, Kis Zoltán, Halka Sándor lelkészek, Arany Bálint preoráns tanító, Fekete János, Kovács Károly, Mózes Ernő s.-lelkészek. 1. Elnöki megnyitó után elsőben is Arany Bálint preoráns tanitónak e lap hasábjain is közzétett javaslata tárgyaltatott. A részletes, megindokolt előadói javaslat teljes egészében elfogadtatott s annak alapján értekezletünk, minden egyébre való tekintet nélkül, egyedül csak a jog és mélyen átérzett igazság és felelősség-érzettől indíttatva, kimondja, hogy „magáévá teszi indítványozó intencióját s ahhoz képest felterjesztést tesz a nt. és tek. egyházm. közgyűléshez, hogy az a többi lelkészkörök véleményét is meghallgatva, a főtiszt, egyházkerület, s amennyiben szükséges lenne, a felsőbb hatóságok, konvent, sőt zsinati törvényhozás útján szorgalmazza a ref. egyházaknál a tanítói díjlevelekben levő járandóságnak reáliák, valláserkölcsi oktatás, kántori s katedrái szolgálat szerint való elkülönzését a saját hatáskörében és nem idegen elemek beavatkozása útján s mindegyik fajta munkásságnak külön díjlevélben való biztosítása iránt lehetőleg rövid határidőn belől intézkedjék, nem engedvén meg az egyh. funkciókért járó jövedelmeket, amelyeket az állam saját érdeke szerint hol tanítói fizetésnek, hol pedig mellékkeresetnek minősít: az állam által saját céljaira elkonfiskáltatni! Ami a részletes tervezetet illeti: arra nézve lelkész-értekezlet indítványozó elkülönzési sémáját, melyben p. o. a hitoktatásért járó díj az összes reáliák díjánál 100 koronával többre van értékelve s így aránytalanúl magasra, odamódosítja, hogy példának okáért egy 1200 koronás minimális fizetésű leányegyházban a kántoriak díja 100 koronában, a vallástaniaké 200 koronában s a katedrái szolgálaté 300 koronában állapíttassák meg, hogy így a vallástaniakért járó 200 korona a reáliákért járó fentmaradó 600 koronának legalább is 1/3-át tegye ki; az államtól azután kérendő lenne ezen reáliákért járó 600 koronának kiegészítése másik 600 koronával a minimális fizetésig. Egy anyaegyházbeli tanítónál pedig, ahol a katedrái szolgálat jóval kevesebb, mint a fiijában, a többi összeg maradna, csak a katedraellátásért 300 korona helyett annak 710-ede = 30 korona állapíttatnék meg; így a kántoriakért járó 100 korona, a vallástaniakért járó 200 korona s a katedrái szolgálat után eső 30 korona levonása után reáliákért még fennmaradna 870 korona, amelyhez azután 330 korona áll. fiz. kiegészítés kéretnék a minimális összegig. 2. Arany Bálint, mint az egyházmegyei zsinati előkészítő-bizottság egyik tagja, olvasta fel ezután munkálatát, illetve javaslatát a preoranciák törvényben leendő becikkelyezése iránt. Nagy hiánya a jelenleg érvényben levő egyh. törvénykönyvnek — úgymond a javaslat — az, hogy a mintegy 3 és fél száz preoransi állásra semmi tekintettel sincs, azok jogait, kötelességeit, helyzetét, viszonyát, szolgálati s egyéb ügyeit nem csak hogy nem körvonalazza, de egyáltalán említést sem tesz arról, hogy preoránsok és preoranciák is vannak a világon. Ezen az anomálián kíván segíteni ez a javaslat akkor, amidőn a többek közt törvénybe iktatni óhajtja a preoranciákat, akár az I., akár a VI. t.-cikkelynél s törvényben kimondani kívánja, hogy: a) preoranciákra csak kellő előtanulmánnyal bíró, arról vizsgát tett, illetve külön tanfolyamot végzett tanítók legyenek megválaszthatók; b) egyházuk számadásait önállóan vezethessék; c) presbiteri gyűléseket (valamint iskolaszéki üléseket is), az anya-egyház lelkésze jelenléte nélkül is tarthassanak; de a hozott határozatok mindenkor a lelkész ellenjegyzése mellett lesznek érvényesek, aki a hozzájárulást indokolt esetekben meg is tagadhatja; d) a preoranciák az egyh. Ifj. Stern Lipót Pápa , Kossuth-Lajos-utca 25. sz. Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidáru-, csipke-, szalag- és divat• cikkek raktára. — Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint fehér himzésekef és kelengyék elkészítését. — Lelkiismeretes kiszolgálási
