Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-05 / 1. szám
1. szám. DUNÁNTÚLI PFOTESTÁNS LAP. A drága vezérkönyv. A főtiszteletű egyházkerület által pályázat útján elfogadott s a folyó tanévben már kötelező használatra elrendelt Ligárt-féle beszéd- és értelemgyakorlati Vezérkönyvről óhajtom nézeteimet lehető röviden elmondani. Hivatalosan megbírált s elfogadott munkával állván szemben, ismerem helyzetem nehézségeit s el vagyok rá készülve, hogy — lévén az én véleményem a munkáról nem a legkedvezőbb s így a hivatalos bírálattal bizonyára nem egyező — esetleg kemény elitélésben lesz részem, amiért fölszólalni merészelek. De, hogy az ellenvéleménynek mégis hangot adjak, jogot ad erre egyfelől a véleménynilvánítási szabadság, másfelől az a körülmény, hogy azok közül, kiknek számára e könyv íródott s kik legilletékesebbek annak használhatóságáról nyilatkozni, talán lesznek többen, kik a munkáról hozzám hasonlóan vélekednek s így fölszólalásom talán a közhangúlatnak is tolmácsolója. De meg egy vezérkönyvnek a missziója hosszabb időre szól s így a közérdek, a népiskolai tanítás fontos, nagy érdeke is indokolttá, szükségessé teszi, hogy a nagy anyagi befektetéssel járó vezérkönyv mentői behatóbban s minél több oldalról megbiráltassék. Hiszen tűzben edződik az acél s ha jó ez a könyv, kiállja a legélesebb kritikát is s a más és más oldalról jövő megvilágítás csak hasznára lehet. Megvallom, nagy kiváncsisággal vártam a beszéd- és értelemgyakorlati vezérkönyvet. Indokolhatta a várakozást az a körülmény, hogy a múlt évi tankönyvpályázaton a beszéd- és értelemgyakorlati vezérkönyv címén beérkezett többi három pályamunka — amint e lapból tudom, összesen négy volt — azzal a szerzővel szemben maradt kisebbségben s utasíttatott vissza, aki a vezérkönyvön kívül még az Ábc-nek s valamennyi olvasókönyvnek is diadalmas szerzője s e tömeges győzelem után bátran hinni lehetett, hogy az egy szerzőtől való valamennyi munka, tehát a vezérkönyv is, valóban a tökéletesség non plus ultrája. Mikor pedig a könyvjegyzékben olvastuk, hogy a vezérkönyv ára 6 korona 50 fillér, holott az 1908. évi őszi kerületi gyűlés jegyzőkönyvének 163. lapján olvasható terv szerint a bolti ár csak 4 koronára volt előirányozva, — valóban joggal lehetett hinni, hogy a vezérkönyv csakugyan példátlan nagy értéket képvisel, páratlan a maga nemében s e példátlan nagy 3. oldal. értékénél fogva lett az ára is az eredeti tervtől eltérőleg oly feltűnően nagy összegben megállapítva. Nem kétlem, a hivatalos bírálók valóban ilyennek is látták. Én azonban vagyok bátor más nézetet vallani. A magyar pedagógiai irodalomnak hasonló termékeit évek óta figyelemmel kisérem, a magyar nyelven megjelent régibb s újabb ilynemű munkákat mind ismerem, jelesebbnél jelesebb pedagógusoknak e tárgy tanítására vonatkozó módszeres utasításait sokat tanúlmányoztam s mindezek alapján minden erőszakos gáncsoskodási szándék nélkül jó lelkiismerettel mondhatom, hogy a vezérkönyvben sehogysem tudom megtalálni azt a kiváló nagy értéket, azt a sok jó tulajdonságot, mely a bírálók döntésének alapjáúl szolgált. Akár részleteiben, akár a maga egészében — érzelmi-, tárgyi-, minőség-, mennyiség-, módszeres-feldolgozás, vagy irodalmi érték szempontjából vizsgálom a munkát, csak azt találom, hogy mélyen alatta marad annak a színvonalnak, amelyen állania kell ma egy, a modern pedagógiai nézőpontok figyelembevétele mellett szerkesztett beszéd- és értelemgyakorlati vezérkönyvnek. Az a cél tehát, hogy ref. iskoláinkban is a már használatban levőkkel egy színvonalon álló tan- és vezérkönyvek használtassanak, — felfogásom szerint e vezérkönyvnél nem éretett el. (Második közlemény a jövő számban.) Patay Árpád emlékének. I879-19Í2. Kedves Árpád ! Halálos ágyadról izentél nekem és én mivel hamar eltávozásod miatt élő szóval nem válaszolhattam : levélben, mit reszkető kézzel, könnyes szemmel írok, tudatom Veled, hogy úgy lesz, miként Te akartad .. . De nehéz dolog is most Hozzád, Rólad — nekünk levelet írnom. Máskor gyorsan futó toliam de kullogva is rója ez alkalommal papíromnak fehér sírna útját; itt is, amott is tétován megáll. A fájdalmas érzések nehéz légiói ólomsúllyal nyomúlnak hegyére s mágnesként megkötik .... De meg is szomorítottál . . . Tieidet, engem, — mindnyájunkat! Jegyzőkönyvek, egyházi évkönyvek, számadási nyomtatványok és vallásos könyvek pontos, tiszta kivitelben különös figyelemmel készülnek a pápai református főiskolai nyomdában, mely modern betűkkel, a legújabb rendszerű gépekkel és villanyerövel van felszerelve. Elsőrangú munkaerők! ízléses, tiszta munka! Megrendeléseket kér: KIS TIVADAR, a főiskolai nyomda kezelője, PÁPA, Fő-utca 21. ...............— Telefon 9. és 16. szám. — Alapíttatott 1838-ban. .....—
