Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-05 / 1. szám
4. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1913. Az a Te áldott jó szíved ... Itt hagyott . . . Hogy is tehettél ily dolgot Velünk ? . . . Az emlékezés — lelkem csicsergő fecske raja — csapongva szálldos összeszedni szép barátságunk kedves jeleit . . . Lelki szemeimmel látlak a felsőpéli kis tanítólakban mint testben-lélekben növekvő gyermeket. Látom, mint emel ölébe értetek annyit fáradó, édes, jó anyád s miként simogatja hullámos fürtű, szép okos fejed. Gyönyörködve szemlélem, mint húzódsz meg a derék iskola-mesternek, a Te áldott jó apádnak erős kebelén s gügyögő ajkad mint igyekszik próbálkozó félénkséggel utána mondani a hatalmas zsoltárt, melylyel Tőled utoljára ravatalod melled könnyezve búcsúztunk : „Te benned bíztunk eleitől fogva . . .“ Gyermekkori hited sugárzó melege később mennyi lelkesedéssel övezte körül harcokban gazdag szegény nemzetünk nagy alakjait s mikor az ó-kollégium udvarán, a mostani nőnevelő-intézet tágas udvarán a téli napokban gyakorta vívtunk ártatlan hócsatát, hogy sugárzott élénk két szemed! A zsoltár mellé testvérként fogadtad a történelmet s a Te benned biztunknak osztályostársa lön szívedben a „Hazádnak rendületlenül ..." Együtt róttuk csaknem minden istenadta nap — úgy-e, tudod — a régi Kis-utca göröngyös köveit az iskola felé. Te nagy diák voltál már, én még kurta nadrágot koptattam akkoron. Óh, hányszor fogtad pártomat, hányszor álltái védő pajzsúl mellém, mikor a rakoncátlan „bencék“ reám ijesztettek a félénk gyerekre. Szeretettel, csodálattal csüngöttem Rajtad, én az öklömnyi ember, Rajtad a daliás növésű, pelyhedző állú ifjún, óriáson. És elképzelheted, mennyire fájt, mikor később mind többször s többször láttalak mélázó tekintettel nézni a futó felhőkre s mikor észre sem vettél engem melletted álló hü kis csatlósodat. Egy ilyen, rám nézve, bús alkalommal hallottam, amint édes zümmögéssel dudolgatta ajkad: „Szeretlek én egyetlenegy virágom“. Akkor még nem értettem, mit jelent e dal. Csak később, jóval később, midőn az én lelkemben is kivirágzott valami csodás virágú fa s bűbájos illatával behintette ábrándos ifjú szívemet. . . Óh, mennyi kedves dolgot, mennyi csöppnyi kis apróságot, amely mégis egész lelked világát uralta, meséltél el nékem Róla, most már szomorú özvegyedről, akkor még boldog menyasszonyodról — Farkas Giziről. Sokszor láttalak benneteket akkor is, most is. A gyenge borostyán simúlhat oly édes simúlással a büszke, erős tölgyhöz, mint ő simúlt Tehozzád . . . És mégis Tégedet, az erőset, döntött le és zúzott össze a hirtelen vihar. S Ő, a gyenge lett erős! De milyen erős! Ha láttad volna! De hiszem, láttad is ! Koporsódhoz siettünkben azt hittük Róla, összeroppant Veled s nem tudja törékeny, gyenge teste elviselni a szörnyű nagy csapást. És nem úgy történt! Csodálatosak a gondviselésnek útjai, a gyengéken mutatja meg az Ő végtelen hatalmát . . , Édes Árpád, hadd kérjelek meg valamire . . . Jöjj gyakorta vissza lelked melegével Téged bizonnyal sírig gyászoló hitvesedhez . . . Úgy kevés embert szerettek, mint Tégedet Ő. Csókold gyakorta boldog álomra le könnyborítatta, remegő szempilláját, hogy szüntelenül láthasson s látásodból erőt meríthessen három csöpp kis árvád felnevelésére. Szerető lelkeddel Őket is öleld át, hogy meg ne kelljen tudniok soha, mily keserű az árvának kenyere akkor is, ha nyájas, becéző szóval édes anya szeli kis kezecskéjükbe . . . Az a Te jó szíved de sokat is hagyott árván. Egy népes gyülekezetei, kiknek apraja-nagyja könynyezve állta sírodat körül. Minket, paptársaidat, kiknek sorából hiányozni fogsz a komoly tanácskozások nehéz óráiban s kik gyakorta könnyes szemekkel fogunk emlegetni vidám barátkozásunk gondüző perceiben. A jó barátok egész serege, kiknek homlokáról hányszor elvarázsoltad sziporkázó ötleteiddel a gond ekéje által hasított mély barázdákat ... A Te jó szívedről ki gondolta volna, hogy utoljára is annyiunknak fog keserű bánatot okozni! . . . Pedig mennyivel jobb voltál nálunk, kik még bizonytalan ideig itt maradunk! Sokaknak élete nem egyéb, mint harag s megbékélés örök hullámzása s utoljára is mindig marad valaki, kinek elfelejtünk szívünk szerint megbocsátani. A Te jó szíved nem ismert haragot, az csak szeretni tudott és . . . és . . . rettenetes még gondolatnak is, hogy már végleg kialudt a lángja ... De hideg is lesz az a garamszentgyörgyi parókhia, de üres is a helyed itt bent a szívünkben ! És ha fájna valami neked is odalent, vigasztaljon az a tudat, hogy Veled őrködünk mi is Szeretteid felett... És most legyen csendes a Te nyugovásod. Isten Veled! Mindnyájunk nevében, kiket a sírig igazán szerettél — szeretettel köszöntelek a viszontlátásig. Szabó S. Zsigmond. oDo BENEDEK OSZKÁR, papa, fö-utca ,, a c„# Mindenféle optikai cikkek! — Szemüvegek orvosi rendelésre is! — Ékszerek és órák nagy választékban! — Teljes 6 és 12 személynek való valódi ezüst evőkészletek gyári áron! — Nagy raktár divatos valódi ezüst és china-ezüst tárgyakban. — Javítások saját műhelyemben (a Griff-szálló mellett) készülnek!
