Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-14 / 50. szám

Huszonnegyedik évfolyam.

50. szám.

Pápa, 1913 december 14.

A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. =

Megjelenik minden vasárnap.

Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4*50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők.

W

W

w

w

w

w

w

w

w

KERESNEK TÉGED, ISTEN.

Kézzel csinált, nagy templomokba’ Hol annyi gyertya ég lobogva,

Ahol oly fényes, cifra minden, Keresnek téged, Isten.

A farizeus, verve mellét,

Kapaszkodik, Uram, te melléd. Oltárodnál a gazdagok,

Kiken most annyi kincs ragyog, Elfoglalják a főhelyet És úgy beszélnek teveled,

Hogy a templomban mindenki lássa, Hogy őket illeti az ég áldása.

Jussuk van hozzá: rang, vagyon Beprotezsálta rég nagyon;

S az élet nagy meredekén Nem bukhat el csak a szegény,

Kit az Élet száz bűne környez,

Ki izzad a robotba s könnyez,

Mert mig a terhet hordja hátán, Könnyen megejti őt a Sátán.

De a farizeus, aki oly dús,

Nem bukhat úgy el, mint a koldús; Úgy áll elődbe büszke daccal,

Emelt fővel, sugárzó arccal,

Mert tőled nem kegyelmet esd, Hanem azt várja: Kárpitod alól Hozzája te hajolj S vállát dicsérve veregesd.

Kézzel csinált, nagy templomokba, Hol annyi gyertya ég lobogva,

Ahol oly fényes, cifra minden, Keresnek téged, Isten.

De ott a sáros utcasarkon,

Hol versenyt sír a téli alkony Bősz zuzmarás szele

É&

.^k

S a városi nyomor vele,

Hoi mint öreg, szerény, komoly, bús, Mankón didergő béna koldús Állsz elő, néma vádnak,

Ott meg se látnak.

A gazdagok, a jók, a szentek,

Látod, most mind tovább sietnek.

S ha hangot adsz nagy kínjaidnak,

Még összeszidnak.

Kézzel csinált nagy templomokba Sok úri nép siet tolongva,

S ott, hol oly fényes, cifra minden, Keresnek téged, Isten.

De az Élet nagy zsivajában Nehéz kereszted áll hiában,

Fel nem veszi ma senki sem,

Mert benne senki sem hiszen;

Csak síró özvegy, rongyos árvák Gyűlnek alá s éhezve-fázva várják, Hogy a sírokat észre vedd S áraszd rájuk kegyelmedet.

De a tömeg, mely dőzsöl éjt-napot, Keresztülgázol s rádtapod.

S nem látja, hogy a szenvedők között Ott állsz te, mint az üldözött Szegények, árvák gyámolója,

Aki mind számadásba rójja A könnyektől sós falatot,

Mit egy irgalmas szív adott.

De a fényes, nagy templomokba Sok úri nép siet tolongva,

Hogy lássa, hallja minden:

Téged keresnek, Isten.

Kersék János.

m

m

v7

ví7 vs7 V-7 vs7 v?7 vs7 v?7 *^7 vs7 ,^7*^7 v?7 ví7 vs7 r^7 r^7 v^7 ví7 ví7 v7 *