Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-02 / 5. szám
34. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1913. replésébe, eljárásaiba bele szólni ne lehetne. Talán azon ütközött meg, hogy a kritika elől elszigetelhető tekintélyek nincsenek. Hát ilyenek csakugyan nincsenek. Egyházi törvényünk sem tiltja meg a jogos és alapos kritikát. Az igazi tekintélyek nehezményezik ezt legkevésbbé, mert hiszen nekik a kritika nem árthat. Nekünk nincsenek csalatkozhatatlan római pápáink. Jaj volna az evangéliumi egyháznak, ha — úgy egészében, mint tárgyaiban — a nyilvános kritikától kellene rettegnie. Hiszen Krisztus egész élete, tanítása is egy hatalmas kritika volt. Kritika az óvilág felett. A reformáció is kritika volt. Kritika a pápaság felett. Magunk alatt vágjuk a fát, ha a nyilvános kritika jogát éppen mi, reformátusok tartjuk olyan rettenetesnek. A legtúlzottabb, legigazságtalanabb kritika nem árthat annyit, mint a kritika jogát megtagadni akaró, a nyilvános élet ellenőrét, a sajtót nélkülöző, vagy titkon és nyilván gyűlölő, az igazmondást üldözni vágyó törekvések. Hogy a nyilvános kritikával is vissza lehet élni? Csak úgy, mint a tekintéllyel. Mi az, amivel visszaélni nem lehet? Aki másnak a becsületében gázol, hazugságot ír, vagy mond, valakit személyében sért: annak bűnét megbüntetni ott a törvény. Elég erős hozzá. De — ismételjük — az igazi tekintélynek nem árthat a kritika. Nem, még az igazságtalan, hazug bírálat sem. A hamis, mesterségesen felfújt tekintélynek többet árthat. De az ilyen tudni is szokta a módját, hogy a törvény védelmét segítségül hívja még olyankor is, amikor csak megengedett, jogos, igazságos kritika érte — közérdekből. Más baja is lehet a mi egyházunknak, mint hogy az ilyen tekintély fenntartásán fáradozzunk. Evangéliumi egyházunk keretén belül különben is csínján kell bánnunk az emberi tekintélyek hangoztatásával. Az igazi tekintély csak az erény, tehetség, buzgó munkásság terméke, gyümölcse gyanánt állhat elő, de nem mint önálló fogalom. Élni lehet vele, mint a fa gyümölcsével, de csak addig és úgy, ha újat is terem a fa. Tekintélyből élősködni nem lehet. Hiába hivatkozunk az ősök érdemeire, egyházunknak a múltban teljesített szolgálataira. Érdemet, tekintélyt, súlyt csak az kölcsönözhet szavainknak, ha ma is fölismerjük egyházunknak hivatását, teljesítjük azt a követelményt, melyet a ma állít elibénk, melyről még igazában nem is tudjuk: miből is áll az tulajdonképen? Csak annyit tudunk, hogy valamit tenni kell. Csak azt kérdezzük: Mit tegyünk, atyámfiái férfiak ? Mert a múltak tekintélye meg nem tart bennünket. Amint a Lelkészegyesület névtelen, de nagynevű vezércikkírója mondja : csak azért nem seper el bennünket az idők forgataga, mert még nem jutottunk bele. Hogy tetteket, követelmények teljesítését és nem az ellopható erkölcsi értékek és molyoktól megemészthető tekintélyek* fenntartásának hiába való harcát várja tőlünk a társadalom : ezt időnként a velünk nem egy táborban levők szemrehányó kiáltásából is meghallhatjuk már. Csak a Debreczeni Protestáns Lap 2. számában is közölt, a maga nemében hatalmas tiyilt levélre utalok, melyet a szociálisták nevében, egy vezéremberük Prohászka püspökhöz, de tulajdonképen az egész keresztyén egyházhoz intézett. A „tekintélyek molyai“, „erkölcsi tolvajok“ pedig valódi értékeket el nem pusztíthatnak. Mert hogy „meg kell újulnunk, újjá kell születnünk in capite et membris“ — ez igaz, * Vonatkozás az említett cikk kifejezésére. Konfirmációi Káté. írta Kis József. IV. kiadás. Ára 32 f. Emléklap finom papíron. Darabja 5 f. ajándékok: képes újtestámentum, vallásos iratok. Koszorú-füzetek. Zsoltárok. Imakönyvek. Szentirások nagy választékban. MEGRENDELHETŐK KIS TIVADAR KÖNYVKERESKEDÉSÉBEN, PÁPÁN, FŐ-UTCA 21.
