Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-26 / 43. szám
358. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1913. az a költség, amelyet előzőleg akár a tanárképzésre, akár a középiskolának az elemivel való összekapcsolására, akár új tantárgyaknak ez iskolák falai közé bevitelére fordítanak. A minősítési törvény célszerű megváltoztatása, illetve előnyeinek a többi középfokú jellegű iskolákra kiterjesztése — amit a miniszteri rendelet kilátásba is helyez — esetleg némi csökkentő kihatással lesz az említett zsúfoltságra nézve. Csakhogy nem remélhetjük tőle a gyökeres javulást. Mert a mi viszonyaink között, ahol — kivált most — a kereskedelmi, ipari és gazdasági pályák nem bírnak vonzó erővel a társadalom intelligensebb rétegeire; ahol még mindig a lateiner életben keresi a legtöbb ember a boldogulását, ott a mai középiskolák, főképpen a gimnáziumok jelen népessége észrevehetően nem fog fogyni még a minősítési törvény okos megváltoztatásával sem. Érthetetlen az a csökönyös maradiság legfőbb intéző köreinkben, amellyel a középiskolák zsúfoltságának ügyét kezelik és szinte megfoghatatlan az az elletmondó bánásmód, amelyet éreztetnek az általános műveltségre vezető középiskolákkal és a szakiskolákkal. Míg ugyanis a szakiskolákban, pl. a tanítóképzőkben, ahová hajlamát és vágyát követő, legtöbbször már érettebb gondolkodású egyének vétetnek fel, meg van állapítva osztályonkint a numerus clausus 35—40-ben, addig a mindenki számára, tehát az odavalók és a nem-odavalók számára is nyitott és általános műveltséget nyújtó középiskolákban e numerus clausust érvényesülni nem engedik. Van ugyan a középfokú iskoláink számára is törvényes numerus claususunk, amely egyegy osztály létszámát 60-ban, illetve miniszteri rendelettel már 68-ban állapítja meg. De micsoda nagy különbség van 35 és 68 között! S lehet-e akármilyen tökéletes módszerrel e horribilis létszámot úgy oktatni, hogy ne fakadjon panasz az eredmény ellen? Különösen, ha még hozzávesszük ama sajnálatos körülményt is, mely szerint 1883 óta közoktatási főhatóságunk szinte ötletszerűen könnyített a tanulni valókon, ami — mi tűrés-tagadás — bizonyos felületességre szoktatta ifjúságunkat, a buktatási percent bürokratikus ellenőrzésével a kötelességérzet hanyatlását segítette elő a tanulók nagyrészében, aminek a most tárgyalt miniszteri rendelet vitató ankétjén oly nemesen bátor és meggyőző kifejezést adott egyik legnagyobb pedagógusunk és tudósunk : Beöthy Zsolt. A rendelet azon állítására, mely szerint a mai középiskolák, legkivált a gimnáziumok, nem felelnek meg feladatuknak, mert nem az életre nevelnek, minden bővebb magyarázat nélkül rácáfol az a tény, hogy a kormányok már több éve nem bírnak eleget tenni a gimnáziumokat kérő városok idevágó óhajtásainak. A mi országunk fejlődésének is — mint más államénak — a városok az első zászlóvivői és a fejlődő élet követeléseit ők ismerik legjobban. Ha a gimnázium nem az életrevaló iskola, mért sóvárognak utána ? Egyébként, ha a gimnáziumaink életrevalóságáról meggyőződést akarunk nyerni, akkor előbb hosszabb időre visszamenőleg statisztikailag meg kellene állapítani, hogy az ezen intézetekből kikerült egyének miiy százaléka és mily állásokban nyert alkalmazást aránylagosan más, ú. n. gyakorlati iskolát végzettekkel szemben? Ez a statisztika a hű tükre az iskola életrevalóságának. Nem féltjük gimnáziumainkat ily próbától! Ami a klasszikus nyelvek s főleg a latin nyelv, mint fölösleges tantárgy elleni kifogást illeti, olyan vád ez, amelyet egy időóta mesterségesen szítottak ellene. De még mindig erősebb lábon áll e tantárgy ügye — és helyesen is — középoktatásunkban, semhogy századokon szerzett jogaiból oly rövidesen kiforgatni lehetne. Sok támadást kibírt már, a legújabbat is kibírja. Thomas: NEVELÉS A CSALÁDBAN vétkei) Kötve 1*9© fillér Kemény kritikája mindannak a sok hibának és tudatlanságnak, amit a gyermekekkel szemben elkövetnek. A szülők hazugságai, a családi fegyelem, a testi, a szellemi, a vallás, az akarat nevelésének problémái egyaránt foglalkoztatják. Bátor könyv, amely a bűnöket tárja fel Kapható Kis Tivadar könyvkereskedésében, Pápán, Fő-utca 21-ik szám alatt
