Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-28 / 39. szám
322. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1913. 3. §-a által előírt formaságok megtartása nélkül a rom. kath. egyházba felvett s őt a róm. kath. egyház szertartásával eltemette. „Ez az eljárás nem büntetendő, jogilag üldözendő cselekmény“ — mondja az illető járásbíróság. Az áttörtnek „a feltételeket teljesíteni lehetetlen volt, mert áttérés után másnap meghalt.“ (De hogyan tért át, mikor volt lelkészénél nem jelentkezett? Hiszen a jelentkezésnek az áttérést meg kell előznie!) A Budapesti Tábla a végzést jóváhagyja, mert: bár a vádlott plébánosnak az a ténye, hogy a S. P.-t az 1868 : Lili. t.-c.-ben megjelölt alakszerűségek megtartása nélkül a róm. kath. vallásúak közé felvette, törvénytelen volt s ebből folyólag S. P. róm. kath. vallásunak nem is tekinthető, mindamellett helybenhagyandó volt az első bíróság végzése, mert törvényeink ilynemű áthágásoknál büntető intézkedést nem tartalmaznak. A m. kir. Kúria jóvágyta. (1891. 6106. sz.) Ez a végzés halálos ágyon való áttérésre vonatkozott. De a Tábla indokolása e szempontra nem terjeszkedett ki, tehát ez mellékes körülmény. Ám van egy másik jogi végzés is (1. Grill-féle Döntvénytárt!), mely szerint: „Az 1868: LIII.-ben előírt eljárás be nem tartásának büntetőjogi úton való megtorlása iránt a magyar Btk. rendelkezést nem tartalmaz.“ Mire való tekintettel a vádlott plébánost ez is felmentette. A Budapesti Tábla és a m. kir. Kúria jóváhagyta. Jól tudom, hogy e becses lap t. olvasóközönségének nagyrésze előtt ismert dolgokat pengettek itt; az ő szempontjából felesleges is ez az írás; de mert mégis lehetnek — sőt tudom, hogy vannak — hozzám hasonló olyan jóhiszemű naiv lelkek, akik abban a balhitben tévelyegnek, hogy a törvény: törvény s azt megtartani dukál; hogy azt az ország törvényhozó testületé oly célból létesítette, hogy előtte mint az állam akarata előtt minden honpolgár meghajoljon, azt tisztelje és megtartsa, aki pedig tiszteletben sem tartja, az az állam s a felség akaratával kerül szembe, ami bűnhödést von maga után — és mert tűrhetetlen állapot az, hogy egyházunk elevenébe vágó ilyen sérelmek törvény ellenére megtorlatlanúl maradjanak : azért bátorkodtam a dolgot e lap hasábjain szóvá tenni. Tűrhetetlen ez az állapot a felekezetek békéjét féltékenyen őrző államra, de főképpen a protestáns hitfelekezetekre nézve. Mert mondani se kell, hogy ez csak ránk nézve jelent veszteséget. Mi nem értünk, nem is akarunk érteni az ilyen lélekhalászathoz, a más nyájba kancsal szemmel kandikáláshoz. Ám Róma papjai, kiknek Kánon-joga szerint az egyházból való kilépés képzelhetetlen, túlbuzgalommal mindent elkövetnek az „eltévedt“ juhok visszaédesgetésére s a „megtértek“-nek pazaron szórják az üdvösséget. Végét kell vetni ennek az állapotnak. Érvényt kell szerezni az 1868: Lili. t.-c. 3. §-ának. Ha eddig nem tartalmazott az ezen §-ban előírt eljárás mellőzésének büntetőjogi úton való megtorlása iránt a magyar Btk. rendelkezést: hát tartalmazzon ezután! És pedig ne ismerjen kivételt a halálos ágyon való áttérések eseteiben sem; érthetetlen az, hogy valaki felnövekszik egy vallás kebelén, élvezi annak áldásait — és a halálos ágyon csak eszébe jut áttérni más egyházba. Lehet itt önelhatározásról, tudatos és szabad cselekvésről szó ? Nógatás, cirógatás, vagy erőltetés, illetve fenyegetés játszik itt rendszerint szerepet. Egyházkerületünknek kellene hát felírni az egyetemes konventhez, hogy az akár maga mint jogi személy, akár az ág. hitv. egyetemes gyűléssel karöltve lépne érintkezésbe az igazságügyi kormánnyal büntető törvényünk e vázolt, sok sérelem kútforrását képező hézagának betöltése iránt. Olé Sándor (Mór). A Dunántúli Református Egyházkerület tankönyvkiadványai közül legújabban megjelentek: Gyenge: Természetrajz V—VI. o. sz. 80 fill. Ligárt: Számtani példák I—II. o. sz. 60 fill. Árjegyzéket kívánatra ingyen és bérmentve küld Kis Tivadar könyvkereskedése Pápa (Postafiók 12=ik szám.)
