Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-28 / 39. szám
39. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 323. oldal. Kultuszmozgalom B*-Somogybaru Hosszú visszavonulásom után, mely nem ok nélkül történt, újból előveszem a tollat, hogy a kedves olvasókkal ismét találkozzam. A csurgó-vidéki lelkészi kör értekezletének elnöke, nt. Kis Antal úr felszólított, hogy a közelgő zsinatra előkészítő egyetemes liturgiái bizottság munkálata felett bírálatot mondjak. Ezen felszólításnak julius hó 24-én Szobbon tartott értekezletünkön eleget tettem. Ezenkívül szabadelőadást tartottam általán a kultusznak és különösebben a liturgiának többféle vonatkozásairól. Ezen előadás után a következő fejtegetések és indítványokkal járúltam a csurgó vidéki lelkészértekezlet elé : 1. Kultuszunk ügye és tudománya igen el van hanyagolva felekezetűnknél, a művészetekkel kapcsolatban levő vonatkozása nemcsak hogy alig részesül némi figyelemben és alkalmazásban, hanem igen sok helyen a művészeteket száműző egyszerűség határán túl is a vallásos érzülettel és kegyelettel, az Isten dicsőségével, a kultuszbeli dicsőséges szépnek számtalan példáit felmutató bibliával, az ember őseredeti lelkűidével merőben ellentétes, sokszor felháborító hiányokat mutat fel nemcsak csínban, szépségben, hanem még a tisztaságban is. Azon veszedelem előtt állunk, hogy a rohamosan fejlődő kortól messze elmaradunk. Azon vádat zúdítjuk önfejűnkre, hogy amilyen mértékben mi vádoljuk a pápistaságot (és ám nem is mindig elfogúltság nélkül!) „tudományellenességével“, olyan mértékben szolgálunk rá mi is, hogy elítéltessünk a ‘kegyes művészeteket kiskorú aggodalommal és daccal mellőző, sőt száműző elveinkért, holott a művészet az emberi művelődésnek és lelkiéletnek éppen olyan jelentékeny alkatrésze és érdeke, mint a tudomány. Sürgős feladatunk, hogy eddigi kultuszelveinket gyökeres revízió alá vegyük és éljünk a Helvét konfesszióban lefektetett jussunkkal, a saját megcsontosodott szokásainkkal, de még Kálvin Jánossal szemben is függetlenítő jézusi és páli szabadságunkkal, ha t. i. a biblia és a józan észnyomán jobb elveket és alkotásokat tudunk felállítani. Kálvin a bibliát egyoldalúlag a tilalom szempontja szerint, negative tekintette: ne csinálj te magadnak faragott képet, stb. Mi ugyanazon bibliai s hitelvi alapon és joggal, a logikai következtetésnek is matematikai helyességével az éremnek a másik oldalát is tekintjük, t. i. a tilalom mellett a parancsot is. Ugyanis a szentséges és mindenek felett, még Kálvin felett is ! . . . bölcs Jehova minden időkre kiható általános szimbolikus és művészi érvényű, a keresztyénségben is jézusi tartalommal megtölthető és nagy hatással formában, jelvényezésben, színben, szózatban, zengedelemben felhasználható kultuszkincsekkel ajándékozta meg az ó-szövetségnek és közvetve a keresztyénségnek népét. Az éremnek 3-ik oldala pedig a le nem nyűgözött nagykorú, teljes látkörű szabadság, amely szerint mindazokat a kultuszalkatrészeket, amelyek a tapasztalati igazságként a test és szellem titkos összeszövődésénél fogva nagy lelki hatást képesek eszközölni, a szívet meghatva a magasba bírják ragadni: ezeket a józan ész törvénye és útmutatása szerint alkalmazzuk. Figyelembe vesszük nem ám csak Kálvinnak, hanem az Úr Jézusnak is elveit, aki az ó-szövetségi kultuszhoz illesztette az újat; ennek kezdőpontját, leglényegesebb és legjellegzetesebb részét, a szentvacsorát minden alakzati zökkenés és hiány nélkül az óból származtatta ki páska-vacsorával kapcsolatban. Az Úr imádságának helye ama sátorban és templomban nemcsak főként az igét, az Úr törvényét és az átadó szivet hangoztatta, hanem az a lelkiességgel kapcsolatban* mennyei leheletű szimbólumokkal és remek művű szépségekkel volt megható. — Amaz utolsó vacsora helyéről is azt mondja Jézus urunk, hogy az „egy nagy, megékesíttetett és elkészíttetett vacsoráló ház“ (Márk 14: 14), Luk. 22: 12-ben pedig így bővülnek ki ezen attribútumok: „szépen megékesíttetett nagy vacsoráló hely“. Születésével, sokféle fényeivel, dicső elváltozásával, halálával és feltámadásával, Jánosnak való megjelenésével, utolsó eljövetelével megannyi dicsőséges szimbólumok állanak kapcsolatban. Mi is nem csak lélekben, hanem dicsőséges testben is megyünk el oda, ahol az üdvözült szellemiségnek megfelelő oly dicső külső környezet is vesz körül bennünket, amilyet „szem nem látott, fül nem hallott“ és még számtalan tények azt mutatják, hogy maga az örök bölcs Úristen és az ő szent Fia saját ténykedéseikkel szankcionálták a dicsőséges szellemiség mellett és azzal kölcsönható kapcsolatban a dicsőséges külsőt is. A sakramentumokkal pedig egyenesen ráüttette az Úr a királyi pecsétet a titkosan összeszövődő testi-szellemiség állapotának jogosúltságára. * L. a Debreczeni Prot. Lapban 1910-ben több mint 30 folytatásban idevágólag kifejtett dolgozatomat. PROTESTÁNS PAPOK ÉS RÍTOK- • .......................... TATÓK ZSEBNAPTÁRA M4-RE........................... . . „ „ * «, «, 1913SZEPT. 1-TŐL 1914 DEC. 1-IG. VI. ÉVFOLYAM. SZERKESZTETTE VÉRTESI ZOLTÁN. 8& 88> §§ Sg> VÁSZONKÖTÉSBEN 1*40 K. 8&8§S§8&8§8§8& ♦♦♦♦♦♦ KAPHATÓ KIS TIVADARNÁL PÁPA, FŐUTCA 21.
