Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-28 / 39. szám

Huszonnegyedik évfolyam. 39. szám. Pápa, 1913 szeptember 28.

A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. =

Megjelenik minden vasárnap,

Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János fömunkatárs címére küldendők.

Az 1868 : Lili. t.-c. és a magyar büntetőtörvény.

Egyetemes konventünk f. évi tavaszi ülése jegyzőkönyvének 53. száma alatt a csepei vallássérelmi eset kapcsán hozott határozatában arra hívja fel egyházi hatóságainkat, hogy a vallássérelmet magában foglaló hatósági intézkedés ellen a saját hatáskörükben az illetékes polgári hatóságoknál tegyék meg a megtorló lépéseket.

Ezen utasítás első tekintetre olyan szépen és megnyugtatóan hangzik, hogy azt hinné az ember: íme, mennyire biztosíttatott egyházunk kerítése a csellel és ravasz fondorlattal közeledő ellenség ellen; az állami törvények védpaizsa alatt mennyire rendben van szent ügyünk, a gyújtogatók és az orozva támadók ellen polgári hatóságainknál a törvény nevében és erejével „megtorló lépések“ tehetők. Azt hinné az ember, hogy a szabadelvű 1868: Lili. t.-c. és az azt kiegészítő 1895: XLIII. t.-c. mindent megtett a hitfelekezetek egymásközti ügyeinek rendezésére és hogy az azok egymásközti viszonyában jelentkező minden fázisra vonatkozó érvényes, hatályos, kötelező erejű szabályokat alkotott.

Pedig csalódunk és a csalódás keserves. Miért is arról leszek bátor a nt. Szerkesztő úr szíves engedelmével szólani, hogy az 1868: Lili. t.-c. és az 1879: XL. t.-c., vagy az u. n. K. B. T. K. közt bántó, bosszantó diszmarmonia van, hogy az 1868: Lili. t.-c. 3. §-ának a gyakorlatban semmi joghatálya nincs, mintha ez a szakasz nem is volna a törvényben; hogy tehát fordultak és fordulnak elő nagyszámban kihágások, főbenjáró kihágások, amelyekről a büntetőtörvény mit sem tud, amelyek eo ipso meg nem torolhatok s így ellenük jogorvoslat céljából lépések tevése polgári hatóságainknál céltalan, meddő erő- és időpazarlás.

Nem szólok arról, hogy az 1868 : Lili. t.-c. minden rendelkezéséről történt-e a K. B. T. K.ben gondoskodás, mert hiszen : a) a vallásos tisztelet tárgyainak meggyalázásáról, b) a vasárnapi és ünnepi munkaszünetről, c) a 18-ik életévét be nem töltött kiskorú egyénnek más vallásfelekezetbe átcsempészéséről és d) a megholt eltemetésének megakadályozásáról világosan szólnak az 51—54. §-ok. A vallás elleni „bűntettekére vonatkozólag pedig a Btk. 190—192. §-ai tartalmaznak rendelkezéseket. Ez mind rendben van.

Hanem hát, ami leggyakrabban szokott előfordulni, az egyik egyházból a másikba való átlépés (18. évet meghaladott egyéneknél) szabályozását magában foglaló s közönségesen ismert 3. §. elleni kihágás megtorlásáról elfelejtett gondoskodni a Kbtk. Hiába mondja az az ártatlan-törvényszakasz, hogy ha valaki az egyik egyházból a másikba óhajt átlépni, akkor illetékes volt lelkészénél kell abbeli szándékát két tanú jelenlétében kinyilatkoztatni, amit 14 nap múlva, de 30 napon belül megkell ismételnie. Ezt a szabályt nem kell betartani ; teljesen tőlem, tőled, tőlünk függ, hogy betartsuk-e, vagy se. Hogy ez így .van : több bírósági végzés, illetve döntvény bizonyítja.

Följelentettek egy plébánost, mert az egy ág. hitv. ev. vallású hívőt az 1868: Lili. t.-c.