Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1913-06-15 / 24. szám

24. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 197. oldal. 400 korona a bevallott fizetése, az nem kap­hat korpótlékot, mert a fizetéskiegészítése, amit eddig élvezett, már éppen háromszorosa a be­vallott fizetésnek. Akinek 500 korona a be­vallott fizetése, az már kap 1100 koronát s ezt az első 400 korona korpótlék kiegészíti a bevallott 500 korona fizetés háromszorosára ; tehát több korpótlékot nem kaphat. Azt hiszem, hogy ez a pont se vétetett volna föl, ha a nemzetiségi lelkészek illően bevallották volna a fizetésüket. De lám, van olyan görög-keleti lelkészi állás, amelyiknek a bevallott jövedelme csak 50 (ötven) korona, sok másé alul marad a 100 koronán. No hát ez képtelenség. Ezt valamiképpen helyre kell igazítani. Ezt célozza a javaslat. Ha ez a javaslat csakugyan tör­vénnyé lesz, akkor a tervezett korpótlékot a maga egészében csak azok a lelkészek fogják élvezni, akiknek bevallott jövedelmük legalább 750 korona. (850 korona fizetéskiegészítés, 1400 K korpótlék együtt = 3 X 750 = 2250 K.) Ez a rendelkezés tehát nyilván elüt néhány református papot is a korpótlék bizonyos ré­szétől. A konventnek azonban módjában lesz pótolni a hiányt. Ne aggódjunk hát. K. ]. A magyar népdal forrásai. Részlet a Néprajzi Társaságnak Pápán 1913. évi jón. hó 8-iki ülésen tartott felolvasásból. Felolvasó a magyar népdal szülő okául meg­jelölte az egyéniséget, a foglalkozás minőségét, a kör­nyezetet, jelezte, hogy a nép érzelemvilágának nyilat­kozására lényegesen befoly, gazdag vagy szegény vidé­ken él-e, kövér, vagy sovány földje van-e, tehetős-e, a maga ura-e ; így a nép fiai különböznek egymástól értelmességre, érzelemre, jellemre, erkölcsi felfogásra; — majd azután a katona-dalokon s dalokban pél­dákkal mutatta ki, miként hatott ezek tartalmára a miliő: azután így folytatta: íme, látjuk a katona­dalokban is minő változást idézett elő a miliő, meny­nyire megváltoztatja a nép életét, gondolkozását a földéhség, a lapok olvasása, újabb ismeretek szerzése, mindezek természetesen újabb bonyodalmakat okoztak a falú életében s mindezek megérezhetők az újabb úgynevezett népies müveken, népszínműveken. E meg­változott viszonyok miatt kiváló föladata, kettős köte­lessége a Néprajzi Társaságnak s Folklórénak, hogy szerető, körültekintő gonddal gyűjtse össze népünk szel­lemi kincseit, megőrizze a magyar észjárásnak, érzelem­világnak eredeti, jellemző szépségeit. E föladatának teljesítésére most kétszeresen szükség van, hisz ma nagy hallelujával ünnepük az új népszinmű-írókat és pedig csak azokat, akik a népéletet Ady Endre e versszakai értelmében ismerik : Idegen fiad Daltalan tájra megy, szegény; Koldus zsivajába a magyar ég Óh, küldi már felém; Fagyos lehellet és hullaszag Száll ott minden virág felett, Elátkozott hely. Nekem : hazám : Gémes kút, malom alja, fokos Sivatag lárma, durva kezek Vad csókok, bambák, álombakók, A Tiszaparton mit keresek én ? S kik zengik azt a halleluját ? Azok, akik összes nép­rajzi ismereteiket a kávéházakban szerzik; akiknek az az élet, ami a kávéházakban vagy azok ablakain át látható ; akiknek az az élet, amit egymásba belebeszél­nek ferde képzeletük szerint (1. Jób műveit), vagy hazug dicsekvésből, vagy a múlt gyalázatából; jól jellemzi őket egy írónk: „Ah, ha hallaná, miket be­szélünk mi, mikor az éj leszáll és a gázlámpákkal együtt felgyúl az irodalmi vita a — kávéházi márvány­­asztalnál, hogy tépjük ronggyá a tekintélyeket, az ókoriakat épúgy, mint az újkoriakat. És tekintélyre csak az tud szert tenni közöttünk, aki a durvaságban virtuóz, aki az ócsárlásban, becsmérlésben rekordot ér el és lehet-e lemondanunk a durvaságról, mikor lépten-nyomon azt tapasztaljuk, hogy azt zsenialitás­nak tartják“. íme, ez ma a korszellem, ez okozza, hogy az újabb termékekben ritkán jelenik meg a férfi, a nő valódi emberi alakban, hanem züllött, állatias, sűlyedt alakban; a férfi nem jelenik meg küzdelmé­ben, fenségében, a nő nem nőiességének teljes szép­ségében, tisztaságában, bájában, hanem mindkettő az emberi természet tagadásában: állatiasságban, ér-Jegyzőkönyvek, egyházi évkönyvek, számadási nyomtatványok és vallásos könyvek pontos, tiszta kivitelben különös figyelemmel készülnek a pápai református főiskolai nyomdában, mely modern betűkkel, a legújabb rendszerű gépekkel és villanyerövel van felszerelve. Elsőrangú munkaerők! ízléses, tiszta munka! Megrendeléseket kér: KIS TIVADAR, a főiskolai nyomda kezelője, PÁPA, Fő-utca 21. ■■■ - = Telefon 9. és 16. szám. — Alapíttatott 1838-ban. -- ■ .......-—=

Next

/
Oldalképek
Tartalom