Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-25 / 21. szám
21. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 173. oldal. Jézus és a törvény* Felolvasás a csurgóvidéki lelkészkor Í9Í3 márc. íí. értekezletére. Jézus azzal a kívánalommal kopogtat az emberi szíveknek ajtaján, hogy a próféták látomásában látott, a szenvedő zsidó nemzet által óhajtva várt Messiásnak őt tekintsék. Ezt a méltóságát az első három evangélium szerint sokáig nem hirdeti, idejének beteléséig titokban tartani akarja, de a meggyógyított számtalan beteg hozsánnázva hirdeti, hogy ő a Krisztus. A papoknak, törvény-, írástudóknak, farizeusoknak is fülébe megy a hír. Fölkeresik a Jézust, sőt Jézus maga is fölkeresi őket fészkeikben. A templomban, a zsinagógában, magánháznál, sokaság közepette mindig ott vannak vele és nézik az evését, tisztálkodását, tanítását, életét, tanítványaihoz, a betegekhez, szegényekhez, bűnösökhöz, sőt az egész néphez való viszonyát, vizsgálják az ő szempontjukból becsületes komolysággal, aprólékossággal, hogy vájjon a törvény és próféták szülötte-e, neveltje-e, igazán a Messiás-e ? Mennyiszer mennek hozzá az ily szavakkal: „Mester! a törvényben megparancsolta nekünk Mózes . . .: te azért mit mondasz?“ (Ján. 85) Betölti-e a törvényt, megrontja-e, eltörli-e ? Az ó-testámentumi törvény hatalmas irtogatója, sokszor aprólékos leirója a bűnnek, bölcs tanácsolja az ellene való védekezésnek, vagy a belőle való megtisztulásnak. Jézus maga kijelenti, hogy nem jött az eltörlésére, hanem a betöltésére. Mivel azonban a Jézus életének fölületes szemlélője is észreveszi, Logy a „betöltés“ szószerint nem vehető, nagyon érdekli a Jézus theológiáját vizsgálót, hogy minő összeköttetésben áll Jézus a törvénnyel? Megtartja-e bűnfogalmát, tilalmát, parancsolatait, bocsánatot szerző áldozatait? Stb. Mit ért Jézus törvény alatt? Nem csupán a tízparancsolatot. Hiszen már a hegyi beszéd is foglalkozik a tízparancsolaton kívül álló törvények közül a feleségelbocsátás (Máté 531), a „szemet szemért, fogat fogért“ (Máté 588), a „szeresd felebarátodat, gyűlöld ellenségedet“ (Máté 543) törvényeivel, tárgyalja Máté 6. r.-ben az alamizsnálkodást, imádkozást, böjtölést. A nagy parancsolat is, bár a tiz foglalatának is tekinthető, Jézus szerint (Máté 2235_40, Márk 1228_31) nem a tizparancsolatban, hanem az azon kivül való törvényekben (5. Móz. 65 és 1918) található. Nyilvánvaló tehát, hogy Jézus „törvény“ szó alatt általában a Mózes könyveiben foglalt törvényeket érti. Ami már most ennek a törvénynek az eredetét illeti, mondja ezt Jézus Isten parancsolatjának is (Máté 154, Márk 78_9), Isten beszédének is (Márk 713) az evés előtti kézmosásról való vitájában, legtöbbnyire azonban így nyilatkozik róla: „ . . . amelyet Mózes rendelt" (Máté 84), „Mózes engedte“ (Máté 198), „Mózes mondotta“ (Márk 710), „Mózes által adatott (Jud. 117), „Mózes adta“ (Jud. 719_22). A „Tiszteld atyádat és anyádat“ parancsolatról mondotta, hogy azt Isten parancsolta (Máté 154), de, hogy általában minden parancsolatot, a mózesi törvények minden betűjét Istentől eredetinek nem tartotta, mutatja nemcsak az, hogy több törvényt mélyített (ölés Máté 522, paráználkodás Máté 528, alamizsnálkodás Máté 63, imádkozás Máté ö6). módosított (házassági elválás Máté 532) eltörölt (eskü Máté 534, szemet szemért Máté 539, gyűlöld ellenségedet Máté 544 bűnért való áldozatok Máté lö26, eledelekre vonatkozó tilalom Máté 15n), hanem különösen a Máté ^j-g-ben (a házassági elválásról tartott tanítás) tett kijelentése. Itt kifejezi Jézus azt a véleményét, hogy nem szabad embernek az ő feleségét akármi okért elbocsátani. „Amit Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza“. 6. v. Ám szembe fordulnak vele a farizeusok: „Miért rendelte tehát Mózes, hogy váló levelet kell adni és úgy bocsátani el az asszonyt?“ 7. v. „Monda nékik: „Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így voit“. 8. v. És visszaállítja Mózes engedékeny törvénye helyett Isten eredeti törvényét, hogy t. i. paráznaság okán kivül nem szabad a feleséget elbocsátani. Jézus tehát nem tartotta a mózesi törvényt a változtatásra nézve hozzáférhetetlen isteni eredetű törvénynek, hanem egy hosszú szellemi fejlődésben isteni segedelemmel párosúlt emberi munka alkotásának, melyet ő a tökéletességnek ama csúcspontjáról, ahonnan az emberi lélek szükségleteit, képességeit beláthatta, mélyíthetett, módosíthatott, eltörölhetett. Jézusnak a törvényhez való viszonyát általában a Máté 517_19 versek szerint szokták megítélni. Ennek alapján állítják, hogy Jézus a törvénynek betöltésére jött, a törvényben minden pontocska beteljesedik, aki belőle a legkisebb parancsolatot megrontja, a mennyeknek országában a legkisebb lészen, aki cselekszi, nagy lészen. Hogy azonban Jézusnak ez a vélekedése nem az ó-szövetségi törvény betűire vonatkozik, azt mutatják a következő kivételek: 1. Mindjárt a Máté 520-ban azt mondja Jézus: Jegyzőkönyvek, egyházi évkönyvek, számadási nyomtatványok és vallásos könyvek pontos, tiszta kivitelben különös figyelemmel készülnek a pápai református főiskolai nyomdában, mely modern betűkkel, a legújabb rendszerű gépekkel és villanyerövel van felszerelve. Elsőrangú munkaerők! ízléses, tiszta munka! Megrendeléseket kér: KIS TIVADAR, a főiskolai nyomda kezelője, PÁPA, Fő-utca 21. ■ ■ ■■ -■ ...... , = Telefon 9. és 16. szám. — Alapíttatott 1838-ban. .....................
