Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-25 / 21. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1913. 174. oldal. „Ha a ti igazságtok nem több a farizeusok és írástudók igazságánál, semmiképen nem mehettek be a mennyeknek országába". Ez a kijelentés nemcsak azt teszi, hogy — a farizeusok, írástudók a törvényt mondják, de nem cselekszik s ezért a mi igazságunknak a betöltés által kell többnek lennie az övékénél, hanem — hiszen a törvényből kiemelések, módosítások, mélyítések, törlések vannak — ami igazságunknak azért kell szellemileg többnek, értékesebbnek lennie, mert a törvényünk több, értékesebb. 2. Máté 521_32. Mózes törvénye szerint a férfiú elbocsáthatta feleségét, ha elválásról levelet adott néki. Jézus e törvényt nem hagyja helyben, módosítja. „Amit Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza.“ (Máté 19e) Csak a paráznaság lehet válási ok. 3. Jézus több törvényt eltörölt. „Megmondatott a régieknek: Hamisén ne esküdjél, hanem teljesítsd az Úrnak tett esküidet. Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek“. Máté 533_34, Továbbá: „Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem, aki arcúi üt jobb felül, fordítsd felé a másik orcádat is“. Stb. Máté 538_42. „Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket“. Stb. Máté 543_48. Különféle ételek élvezését megtiltotta a törvény. (3. Móz. 11. r.), Jézus ezt eltörli — mondván Máté 15n: „Nem az fertőzteti meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert“. Bűnért való áldozatokat ír elő a 3. Móz. 4., 5., 6., 7. rész, Jézus ezt is eltörli — mondván Máté 162e: „Avagy micsoda válságot adhat az ember az ő leikéért?“ Zakeust (Luk. 19ö), a parázna asszonyokat (Luk. 748, Ján. 8n), a melléje feszített gonosztevőt (Luk. 2343) egy szóval sem buzdítja a törvény parancsolta testi áldozatok bemutatására. Próféták, zsoltárok sokszor emlegetik a böjtöt, a Jézus tanítványai nem bőjtölnek. Máté 914. A farizusok és a zsidók mind, a régiek rendelését követve, nem esznek, hanem ha kezöket erősen megmossák, az ő tanítványai közül némelyek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret. Márk 72_3. Kiss Zoltán. Habent sua fata líbellL Mikor a hivatalos teendőktől egy-egy órácskát nagy ritkán el tudok lopni, Alvinczi Péter könyvtára után kutatok a kassai kir. jogakadémia könyvtárában. A nagytudományú kassai főpap a városnak hagyta értékes könyvtárát, a várostól a jezsuiták kezébe került, a jezsuita könyvtár egyrésze pedig a kassai jogakadémiára maradt. Egyetlen kötetet, mely több munkát magában foglaló kolligátum, már találtam is Alvinczi könyvtárában. (Lásd „Protestáns Szemle“ 1900. évf. 651. 1.) Legközelebb pedig egy olyan érdekes régi könyvre akadtam, mely egykor Pathai István dunántúli püspöké volt. A híres Stephánus Róbert párisi könyvnyomtató kiadásában 1537-ben egy hatalmas bibliai szótár jelent meg latin nyelven. Pompás, eredeti préselt bőrkötése van, melynek táblájára M. S. K. és 1571. van benyomva. A könyvtábla belső — fehér — lapján pedig Pathai Istvánnak következő sajátkezű sorai olvashatók: „Doctrina et pietate praestanti viro Domino Matthaeo Foktwio, pastori fidelissimo ovilis Jesu, in aeternam conjunctissimae amiciciae memóriám Stephanus Patainus donavit Papae, 27. ápr. 1586“. Pathai István tehát mint már pápai lelkész ajándékozta e könyvet, legbensőbb barátságuk örök emlékéül a tudományban és kegyességben egyaránt kiváló férfiúnak, Foktövi Máténak, a Jézus akla hűséges pásztorának. Ez a Foktői (és nem Fogtői) Máté, mint 1613-ban Pathai P. Istvánnak Tolnán, Földvári Ambrus ottani lelkész asztalánál beszélte, 1572-ben Pathai Istvánnal (a későbbi püspökkel) együtt, egy időben bocsáttatott ki a Ielkészi hivatalba. Az is nagyon valószínű, hogy együtt tanúltak az akkor híres tolnai iskolában s itt szövődtek annak a benső barátságnak szálai, melynek emléke ez az immár közel négyszázados öreg könyv. Mely úton-módon jutott aztán a Foktői Máté könyve a Dunántúlról a kassai jezsuiták könyvtárába, ugyan ki tudná megmondani ? Habent sua fata Iibelli! Alvincziról esvén szó az imént, egyúttal azt is megemlítem, hogy úgy Pathai István, mint utóda a püspökségben : Kanizsai Pálfi János, levelezésben állottak Alvinczival. (Lásd : Magyar prot. egyháztörténeti adattár III. 41—43.) Alvinczi Nagyszombatból 1621 február 23-án válaszol Pálfinak s az esztendőt chronostichonban adja, melyet azonban a közlő hibásan olvasott és nyomatott le ilyenformán: „DeVs In Régner Pál templom- és díszfestő PápéL Templomok festéséről számos elismerő levél! — Több kiállításon kitüntetve! Több pápai templom restaurátora! — Elvállal szobák, termek művészi festését I Alapittatott Í87í-ben. — Cím- és betűfestészet I — Modem kivitel! — Szolid arak 1 — Alapittatott Í871-ben.
