Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-18 / 20. szám
166. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1913. volna foglalható. Ezt a problémát mindeddig se tudtam megoldani, mivel a szemeim előtt lebegő anyag oly változatosságot mutatott fel, hogy ennek elhelyezése csak Prokrustes eljárásával sikerülhetett volna. De másrészt azt hiszem Nagytiszteletü Uram kívánságának s a lap természetének is jobban megfelel, ha veszem a tarka életet a maga sokféleségében és havonként (ezt ne tessék kérem oly pontosan venni) különböző tárgyakról egy-egy levél alakjában veszem igénybe szerkesztői szívességét. Midőn Hollandia határát átléptük, rögtön valami különös változás tűnik fel előttünk. Mintha bizonyos egyhangúság, nyomott, misztikus, őszi hangulat adná meg itt az alaphangot. Ugyanezt a benyomást teszik a városok. Bár élénkek, forgalmasak, de — hála Istennek — hiányoznak a palota-kávéházak s az azokból úgy nálunk, mint Németországban kihangzó zenekarok játéka. Az emberek is egyszerűbbek s általában nagyon finom érzékük van a csendes munka és mindenben a kicsi iránt. Bár a pompa és fény nem hiányzik, de a kontinens belsejében uralkodó kihívó öltözködés még sokkal kisebb teret tudott meghódítani magának. Ha az emberekkel érintkezünk, komoly józanságra valló törekvést találunk és inkább olvasott, eltanúlt élcelődést, mint eleven, friss gondolatsziporkákat hallunk. De ne gondoljuk, hogy az élénkség teljesen hiányzik; néha oly heves szónoklatot hallunk, hogy szinte csodálkozunk. Ha magát az egyházi életet akarjuk nagy vonásokkal festeni, ki kell emelnünk, hogy a holland mély vallásos érzéssel van megáldva és hogy Hollandia állandóan csatatér. Vagy tényleg fegyverrel harcolnak, vagy ha ezt a szögre akasztották, akkor előjönnek a dogmatikai, etikai stb. kérdések s harcolnak ezekkel. Sajátságos, hogy itt tényleg az irányok hazájában érezzük magunkat. Mindenki valamilyen irányba megy. És ne gondoljuk, hogy ez irányok csak a műveltek dolgozószobájában élnek, nem, hanem a legegyszerűbb köznép is ismeri ezeket és választ közülök. Nem ritkaság, hogy a parasztembernél is egy kis theológiai könyvtárt találunk. Azt hiszem, Nagytiszteletü Uram, hogy ezeknek s mindenekfelett a bibliának a bővebb tanúlmányozása nálunk is csak haszonnal járhatna. A hivatalos református egyház, melynek most körülbelül két és fél millió tagja van, vasárnaponkénti két istenitiszteletével a múlt században nem elégítette ki a vágyakat, melyek a társadalom minden egyes rétegében más és más alakban jelentkeztek. Ennek az elégedetlenségnek természetes következményei lettek a kisebb körök, egyesületek, hol mindenki talált magának munkakört s ahol bizalmasabban kitárhatta lelkét az ismerősök és barátok előtt. így igen jellemző, hogy midőn Franciaországban az „Ész“ istennőjét ültetik a trónra, midőn Angliában a deizmus és Németországban a racionalizmus üli diadalát, ennek ellenhatása sem maradhat el s így itt is, mint másutt, megalakítják az első holland külmissziói egyesületet s egy utrechti theológus indúl a pogányok közé az evangéliumot hirdetni, hogy az első láncszemet képezze abban a hosszú sorozatban, mely azóta állandóan folytatódik. Valamivel később a művelt körökben támadt sajátságos ébredés, melynek élére kiváló írói tehetségek, mint Bilderdijk s a zsidóból reformátussá lett da Costa álltak, hogy egyéni életükkel, felolvasásokkal, költeményeikkel az evangélium erőit ható tényezőkké változtassék a társadalom életében. A röpiratok egész sora jelenik meg s a müveit körökben megindúlt mozgalom a köznép körében bizonyos nyugtalan keresésnek ad táplálékot. Az ekkor előállott s egymástól néha nagyon is eltérő szellemi áramlatok között különösen későbbi szerepénél fogva nagyobb jelentőségűvé vált az az irányzat, mely először Kálvin iratainak a tanúlmányozása után erős harcot indított a ref. tan érdekében s magvát képezte a mai elszakadt ref. egyháznak, amely mai alakjában 2 elszakadt egyház egyesüléséből állott elő. Az első rész 1834-ben hozta létre az „elszakadás és visszatérés“ aktáját, a másik rész dr. Kuyper Á. vezetése alatt később vált el, míg azután 1892-ben egyesültek egymással. De természetesen azok között, akik a régi egyházban maradtak, főként külföldi hatások folytán szintén új nüánszok keletkeztek, de lassanként 2 nagy táborra oszlottak: a helyesen gondolkodók (rechtzinnig) és szabadon gondolkodók (woyzinnig) táborára s harcuk a különböző kérdésekben mély nyomokat hagyott az egyház életében. A két tábor főbb irányai közé tartoztak és részben tartoznak időszerinti fellépésük szerint a groningeni, vagy evangéliuminak is nevezett irány, a modern, az etikai, az apologetikai és konfesszionális irány. Tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy a holland egyház összes tagjait ez irányok egyikébe besorozhatjuk. Mikor kérdeztem, hogy hányféle irány van Hollandiában, e 2 feleletet kaptam: ahány lelkész és másodszor ahány ember. Ez utóbbiban már mindenkinek van helye. Aiapíttatott 1864-ben. .A vidék legrégibb es legnagyobb oipőüzlete Aiapíttatott isö4 ben. Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipöraktára Pápa, Kossutii L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-nwnka) kiváló gondot fordít.- Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipöit és csizmáit. "Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át*
