Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-18 / 20. szám
20. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 165. oldal Alapos tévedés ez, t. hölgyeim és uraim. Azokat, akik ilyen szempontból fordulnának a mi munkánkhoz, előre figyelmeztetem rá, hogy keserű csalódás várja őket. A bűnnek, az erkölcstelenségnek legprózaibb, Iegsivárabb, legkevésbbé mulatságos, leggyászosabb, legnyomorúságosabb képe az, ami itt feltárul; egyáltalán nem mulatságos feladat, hanem olyan, amely igenis a lélek mélyében ragadja magával azt, kinek igazán érző szívet, embertársaival igazán rokonszenvező lelket adott az Úristen. Épp azért még egy másik előítélettől is óvnunk kell mindazokat, akik eddig nem vettek részt a munkában. Ne idegenkedjenek ettől a munkától azért, mert visszataszító, mert undorító képeket tár fel, mert a testi, a lelki és az erkölcsi nyomornak kellemetlen íze és szaga üti meg azoknak érzékeit, akik ezzel foglalkoznak. Én végtelenül nagyra becsülöm az aszszonyi lélek gyöngédségét és finomságát; de méltóztassanak nekem megbocsátani, nem sokat adok arra a gyöngédségre és arra a finomságra, amely finnyásságban és az erény gőgjében nyilvánul. Méltóztassanak visszagondolni Krisztus Urunk tanításaira, talán senkivel szemben olyan metsző gúnnyal és az érző léleknek olyan haragjával nem lép fel, mint a gőgős erénnyel szemben. És méltóztassanak meggondolni azt, hogy akinek igazán nemes, igazán mélyen érző, igazán finoman gondolkozó lelket adott az Úristen, annak ezt a nemességet, ezt a finomságot, ezt a gyöngédséget elsősorban saját magával szemben kell nyilvánítania azzal, hogy nem riad vissza olyantól sem, amihez finomabb ízlésének leküzdésére van szükség, ha így segíthet valóban embertársain, ha így nyúlhat le valóban azokhoz a szerencsétlenekhez, akik embertársaiktól elhagyatva, a nyomor fertőjében leledzenek. Én, mélyen tisztelt hölgyeim, bizom a magyar asszony helyes felfogásában, akire a mi nemzetünk viszontagságos múltja a múltban is — s itt nem honmentő cselekményekről beszélek — de a családanyának, a feleségnek, az elhagyottak istápoló asszonyának nemes feladatait és nehéz küzdelmeit ruházta. Én azt hiszem, amint a magyar asszonyok meg tudtak felelni ennek a feladatnak a múltban, úgy meg fognak birkózni tudni azokkal a feladatokkal is, amelyeket a jelenkor modern társadalmi életének betegségei, kinövései a mostani változott viszonyok között Magyarországra rónak. Azzal a felszólalással, bizalommal és reménnyel telt felszólítással végzem szavaimat, méltóztassanak teljes odaadással részt venni ebben a munkában ; méltóztassanak apostolaivá lenni ennek a munkának, terjeszteni a világosságot, terjeszteni a fényt, terjeszteni azt a nagy igazságot, hogy mindazoknak az asszonyoknak, akiket az Úristen kegyelme olyan jobb sorsba juttatott, amely megkímélte őket mindazoktól a megpróbáltatásoktól, mindazoktól a keserves küzdelmektől és szenvedésektől, amelyeken, kevés kivétellel, átmentek azok a szerencsétlenek, akik felett olyan könnyű pálcát törni, hogy mindazoknak az asszonyoknak olyan könnyű volna az emberi lélekből fakadó egy kis segítséggel egy jobb jövő alapjait megvetni a szerencsétlen kitaszítottak számára. Vegyenek részt ebben a munkában : az Úristen áldása és az elvégzett jócselekedetnek erőt, békét, nyugalmat, lelki derűt adó belső jutalma fogja önöket ezért kisérni. (A Magyar Szó után.) Levél Hollandiából* Nagytiszteletü Szerkesztő Úr! Mindenek előtt bocsánatot kérek, hogy kérésének csak most teszek eleget, de miután anyagot gyűjtöttem, hosszasan azon töprengtem, hogy mint állíthatnék össze egy „rendszeres" képet, mely egy cím alá Jegyzőkönyvek, egyházi évkönyvek, számadási nyomtatványok és vallásos könyvek pontos, tiszta kivitelben különös figyelemmel készülnek a pápai református főiskolai nyomdában, mely modern betűkkel, a legújabb rendszerű gépekkel és villanyerövel van felszerelve. Elsőrangú munkaerők! ízléses, tiszta munka! Megrendeléseket kér: KIS TIVADAR, a főiskolai nyomda kezelője, PÁPA, Fő-utca 21. .■ ■ . = Telefon 9. és 16. szám. — Alapíttatott 1838-ban. ■ =
