Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-04 / 18. szám
Huszonnegyedik évfolyam. 18. szám. Pápa, 1913 május 4. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egv évre 9 K, félévre 4-50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmnnkatárs címére küldendők. A búcsuk. Dr. Glattfelder Gyula Csanádi püspök átiratot intézett Temesvármegye alispánjához, melyben azt kéri, hogy a megye területén levő római katholikus községekben rendőrileg tiltsa meg a búcsuk alkalmával már szokássá vált mulatságokat és dáridókat. Az átirat szerint ezek már nem is mulatságok, hanem valóságos bacchanáliák. A búcsuk alkalmával kéthárom napig tartó dáridók a bűn és erkölcstelenség fertője; az ilyen búcsúi mulatságok rendesen nagyobbszabású véres verekedésekkel szoktak végződni. Ilyen alkalmakkor a nép két-három napig el van vonva a rendes munkától, ami különösen a szegény népnél nagy anyagi károsodást jelent ... A püspök arra kéri az alispáni hivatalt, hogy intézkedjék abban az irányban, hogy a búcsú első napján a korcsma csak délelőtt 10 óráig legyen nyitva; a 15 éven aluli gyermekeket tartsák ezután távol a korcsma látogatásától, a három napig tartó iskolai szünetek pedig maradjanak el. Amit a Csanádi püspök emez átiratában a katholikus községek búcsúi mulatságáról elmond, az — fájdalom — szóról-szóra mind igaz a mi református községeinkre való vonatkozásban is. Nem tudom, máshol úgy van-e, mint itt Pápa vidékén, ahol a búcsú református községekben olyan nevezetes nappá lett, hogy valósággal ahhoz igazodik minden, még az időszámítást is ahhoz fűzi a mi jó református népünk így: búcsú előtt két nappal, búcsú után három hétre. Azt talán mindenki tudja, hogy református népünk nem azt érti búcsú alatt, amit a kath. hívők, hanem érti alatta azt a napot, melyen határtalan a vendégeskedés, amelyen a fiatalok táncolnak, mézes kalácsot vesznek, az idősebbek isznak, részegeskednek, a gyermekek szabadon dohányozhatnak, ihatnak s egész éjjel utcahosszat ordíthatnak büntetlenül. Szóval búcsúkor minden szabad kicsinynek nagynak. Ne gondolja azonban senki, hogy en talán irigy ember vagyok, ki népünket eltiltani szeretném mindenféle mulatságtól. Nem. Magam se vagyok valami visszahúzódó, aszkéta természetű ember, sőt a szép, tisztességes mulatság rendezésénél magam is akárhányszor közreműködtem és tudom, hogy „a virágnak megtiltani nem lehet, hogy ne nyíljék, ha jő a szép kikelet“. Tudom, hogy lehetetlen, sőt határozottan káros volna, ha valaki e tekintetben tilalmat akarna behozni. Én a magam részéről csak azt helytelenítem, hogy a mi híveink, még tisztán református községben is, mulató napúi éppen a katholikus búcsú napját választották és fogadták el, melynek időpontját mindenkor bizonyos „szent“, pl. szent Rókus, szent Joachim stb. szabályozza. És még ez is hagyján volna, ha nem a legnagyobb munkaidőben (aratás, cséplés), de az őszi vagy téli időszakban volna annak a bizonyos „szent“-nek a nevenapja. De rendszerint nyáron s éppen a legnagyobb dologidőben, amikor a termés betakarítása van folyamatban. S ennek az a súlyos következménye van a gazdasági életre, hogy búcsú előtt egy héttel és búcsú után egy hétig majd
