Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-12 / 2. szám
12. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. Könyvismertetés» A gyermek vallása. Kísérlet a fcatechetíka módszertanának valláslélektani megalapozására. Theológiai magántanári dolgozatul írta Imre Lajos ref. lelkész. Hódmezővásárhely, 1912. A vallástanítás, a vallásos nevelés: létérdeke, egyedüli feladata az egyháznak s ha az gyenge, erőiden, ha az egyház nem, vagy rosszúl felel meg hivatásának etekintetben, úgy beáll az egyéni vallásosságnak csődje s az egyház hatása lassankint semmivé válik. Dogmatikus vallástanításunk, mely nem felel meg korunk követelményeinek, a modern ember szükségleteinek, nem felel meg általában az emberi pszichológiának, már-már ide vezet. A legnagyobb elismeréssel kell tehát megemlékeznünk Imre Lajos munkájáról, melyben a vallástanítás mikéntjére igazán hasznos útbaigazításokat ad. Munkájában kimutatja, hogy a veszedelemtől csak úgy szabadúlhatunk meg, ha a katechetikát a pedagógia egyik részének s mint ilyent, értéktudománynak tekintjük. S amint a pedagógia, mint leiró tudomány, megadja módszerét a pedagógiának, mint normativ tudománynak, a valláspszichológia épúgy nyithat útat a katechetika módszerének megtalálásához. Szerzőnk a legmélyebb alapból indúl ki, midőn keresi a vallás helyét az emberi szellemben. Vizsgálja a lélektani, etnográfiai és néplélektani kísérleteket s arra az eredményre jut, hogy ezek a vallás helyének meghatározására nem adnak kielégítő magyarázatot, tehát a pneumatológia segítségével igyekszik a kérdést megoldani Bőhm Károly filozófiája nyomán. Az ember egység, szellemiség. Az önmagát megvalósító én öntét, megvalósítása az önfenntartás. Az önfenntartás ösztöni nyilvánúlásai az öntudatban megalkotják a világképet az ok és cél formájában. Mivel azonban minden létezőnek nemtudatos szükségszerűséggel okot — mert minden hiány számára pótlékot keresünk — a vallás első nyilvánúlásában az öntudat, vagyis a jelentő ösztön, a hiány pótlására pótló képeket indít meg. Innen a világ teremtésére, az ember keletkezésére vonatkozó mithoszok tömege, melyeknek megfelelő érzelem a félelem és rettegés, a cselekvés pedig a kultusz. Az alapkategóriák később is megmaradnak. Az öntudat folyton keresi a pótlékot, mig az öntudatos ember magára nem eszmélt és meg nem találta az élet célját az önfenntartásban, okát saját magában s rájutott a szeretet értékének nagy gondolatára. Ez azonban még nem a legmagasabb fok. Az 1913. ember nemcsak megalkotja világképét, nemcsak fölismeri magát, hanem saját magát és világát meg is Ítéli, értékeli. Ez értékeléssel lép be a vallás az axológia terére. Az én megfigyeli tevékenységét s erejének tudatára ébred. Három fázis van tehát a vallásos fejlődésben : az érzékiség, értelem s az én uralmának kora. Ezután vizsgálja a szerző a gyermeklélektan alapelemeit, hogy ily módon a gyermek vallásának jelentkezéseit pszihológiai úton megtalálja s ebből megalkossa a katechetika módszertanának alapelveit. És itt arra az eredményre jut, hogy a szellemi működés terén meg kell különböztetni érzéki, értelmi és ész tendenciákat. E fejlődő szellemiséghez képest lesz a gyermek vallása is e három körben keresendő és pedig az emberi szellem három működési területén : az értelem, érzelem, akarat, illetőleg a cselekvés terén. Vizsgálja tehát a vallást mint értelmi működést, mint érzelmet és mint cselekvést. Az első, azaz az érzéki fokon, egyik téren sem beszélhetünk vallásról. Csak azokat a pontokat kereshetjük, melyekhez ez kapcsolódik. Az érzéki benyomások az uralkodók. A vallásos képzeteket még nem érti a gyermek, de elfogadja. Lassankint azután a jelentő ösztön is működni kezd, minden a mesék bűvös-bájos hangján szól hozzá, él és mozog. Az értelem fejlődésével kialakúl a gyermek előtt az ok és cél hálózata. Ragaszkodik az otthonhoz, tudja, hogy annak tagja. Minden vallásos képzet ebben talál alapot. A gyermek Jézust, a gondos anyát, Máriát, saját családi körének viszonyaiból érti és szereti meg. Az Isten-fogalom még idegen'előtte. Érzelmi téren uralkodó indúlat a vallással szemben a félelem. Cselekvéseiben a reflexek az uralkodók. Az éltető és mozgató ösztönök irányítják, az öntudat ösztöne még nincs kifejlődve. A második, az értelmi fokon a fantázia nagy tevékenységben van. A fejlődő értelem eljut arra a pontra, hol a világot egységnek fogja fel és szemléli. Felfógási formája a cél és okviszony s szükségképen eljut egy végső ok és egy végső cél: Isten fogalmára. Az otthon után a család, a szociális kör kialakúinak. Egyház, haza, állam lelkesítik. Érzelmeiben uralomra jut a szeretet. Itt történik egy igen fontos jelenség, a megtérés. Cselekvéseiben a formálizmus jut túlsúlyra. A gyermek kultuszközösségbe lép. Szociális körbe lépvén, lelkesedik a közügy iránt s lelkesedése munkává válik. A harmadik fok teljes tisztaságában nem a gyermek életkorára tartozik. Csak megfontolt, higgadt szemlélet vihet az önértékü vallásosság fokára. De a nemességi értéklés csirája már megvan. Jelentkezik a gyermek ideálokban, hol a történelem hősei előtérben állanak. Ifj. Stern Lipót Pápa , Kossuth-Lajos-utca 25. sz. Mindennemű kézimunka-, himzési elő nyom da-, rövidárú-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. — Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint fehér hímzésekéi és kelengyék elkészítését — Lelkiismeretes kiszolgálás!
