Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-12 / 2. szám
2. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 11. oldal. fogunk-e majd a készen adott lecke szerint tanítani ? Ez eshetőség, úgy vélem, éppen emberi gyarlóságunknál fogva fönnállhat s már e szempontból sem mondható szerencsének a kész leckesorozat alakjában való feldolgozás. Hanem igenis, adjon a vezérkönyv irányt, útbaigazítást az anyag feldolgozására, adjon egy olyan nézőpontot, mely mellé a tanító saját nézőpontját állítva, nézete, felfogása tisztúlhasson s megtalálhassa az útat a gyermek eszéhez és szívéhez; kénytelen legyen gondolkodni, hogy az anyagot, tanmenetet, módot, a cél elérését körülményei szerint legjobban biztosító útat okadatoltan megválaszthassa. Ennyit a leckeszerü feldolgozásról, mellyel — ha mindjárt akarata ellenére is — ismétlem, mégis csak járószalagot kötött a tanítóság nyakába. II. Az anyag mennyiségéről azt mondja az író „Szakjelentés“-ében, hogy az úgy általánosságban, mint részleteiben arányban áll az idővel s a gyermek befogadó képességével. Hát az bizony nincs arányban. Egy-pár idézettel igazolhatom, hogy a legtöbb félóra anyaga a 6—7 éves gyermeket igenis túlterheli s az össszehalmozott anyag szándékolt eltanításával az író képtelenségeket akar megvalósítani. íme: az I. osztályban a III. hét 2-ik félórájában elmond egy mondvacsinált mesét, tanítja a 137. dics. 19. versét (mely tele van a kéthetes újonc által hoszszas magyarázás után sem érthető kifejezésekkel s melynek tárgyalása maga elég volna egy leckére) s azonkívül még ugyanott tanítja a tanúlás utáni imát is. Csodagyermeknek kellene lennie annak a kis falusi nebulónak, ki kéthetes újonc korában, amikor még a szabatos beszédet sem szokta meg, — ezt mind jól meg tudja tanúlni egy félóra alatt s el is tudja mondani. Mert, hogy csak az van jól megtanítva s a gyermek csak azt tudja, amit el is tud mondani, azt hiszem, az bizonyításra nem szorúl. A VII. hét első félórája: mese az asztalról; terítés, étkezés, mértékletesség, — a 137. dics. 10. verse s a 157. dics. 1. verse. A X. hét első félóráján mesét mond, beszél a szülei házról, a családról, családi- és keresztnévről s még verset is akar tanítani a házról! A XI. hét első félórájában két mesét mond el; ha a mesék tanúságait a gyermekre akarja vonatkoztatni — aminthogy akarnia is kell — mivel a második mese elmondása sok időt vesz igénybe, az ott fölvett 123. dics. 2. versének tárgyalására, értelmezésére pár percnél aligha jut több ideje, de annyi semmiesetre sem, hogy még azon a félórán betanítsa. A XVII. hét második félóráján a konyha és felszereléséről beszél. Ahelyett, hogy alkalmat adna a gyermeknek önálló szemlélődése elmondására s a tárgyalást vonzóvá tenné, hatvannál több kérdéssel faggatja a gyermeket a konyhaeszközök iránt. Valósággal beleszédül a gyermek a sok kérdésbe; a fölvett 10 soros vers pedig nagyon kétes értékű, haszna nincs arányban a betanításhoz szükséges idővel és fáradsággal. A XVIII. hét második félóráján 14 drb. házi-, 11 drb. gazdasági eszközt akar megismertetni, fűszerezve a Jankóról szóló mesével. A „stb.“ jelzéssel pedig, úgy látszik, még több eszköz tárgyalását is lehetségesnek tartja. A XX. hét első félóráján elmond egy hosszú mesét a kutyáról, ismerteti a kutyát s még egy 12-, illetőleg 8 soros verset is be akar tanítani. Hasonló ehhez a következő félóra anyaga is, ahol a macskát, egeret, patkányt ismerteti, mesét mond és verset tanít. Nagy keserűséggel s ellenszenvvel nézne az a szegény gyermek a Bodri, meg a Cirmos pajtásra, amelyek miatt neki ennyi anyaghalmazt kellene fejébe szednie. A XXV. hét első félórájának anyaga : pihenés, álom, vasárnap, a hét, a napok nevei, négysoros dal s a 153. dics. 2-ik verse! A XXVI. hét első félórájában erőltetett mesével összekötött s napok szerint részletezett teremtés története bőven elég egy leckére; s hogy ennyi anyag után a 77. dics. 1. versét hogyan akarja mégis e félórán betanítani, valóban nem tudom elgondolni. A XXX. hét második félóráján a 33-ik dics. első s a 41. dics. első versét akarja betanítani, holott nagyon föl kell használnunk a félórából minden percet, ha csak az egyiket is akarjuk értelmesen beemléztetni. (Harmadik közlemény a jövő számban.) Örömhír. Gyermekek lapja. Kiadja a Lorántffy Zsuzsánna-egyesület. VIII. évfolyam. Szerkeszti Szilassy Paulina. Budapest, L, Döbrentei-u. 8. sz. Előfizetés és reklamáció: Rau Lina, Budapest, IX., Csillag-u. 4. alá küldendő. Megjelenik julius és augusztus hónapokat kivéve, minden hónapban. Előfizetési ár egész évre : 1 példény 1 K, 5 p. 2’50 K, 10 p. 4 K, 20 p. 8 K, 50 p. 15 K. 100 p. 20 K. Egyes szám ára 4 f. Jegyzőkönyvek, egyházi évkönyvek, számadási nyomtatványok és vallásos könyvek pontos, tiszta kivitelben különös figyelemmel készülnek a pápai református főiskolai nyomdában, mely modern betűkkel, a legújabb rendszerű gépekkel és villanyerövei van felszerelve. Elsőrangú munkaerők! ízléses, tiszta munka! Megrendeléseket kér: KIS TIVADAR, a főiskolai nyomda kezelője, PÁPA, Fő-utca 21. = Telefon 9. és 16. szám. — Alapíttatott 1838-ban. =
