Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-25 / 8. szám

64. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1912. érzéket felébresszem és iránta szeretetet gerjesszek. Az első időkben azzal a nehézséggel kellett meg­­küzdenem, hogy a parasztgazdák és a napszámosok leányai igen tartózkodóan viselkedtek egymással szem­ben. Ennek úgy vettem elejét, hogy minden alkalmat felhasználtam arra, hogy kimutassam, miszerint Isten előtt mindnyájan egyformák vagyunk. Aki ismeri a falusi viszonyokat, az elképzelheti mily hálás vagyok Isten iránt, hogy e válaszfalat sikerült ledönteni. Rendes összejövetelünknek a karácsony és a husvét mindig egy fénypontja volt, de nem maradt messze mögötte a nyári kirándulásunk sem, ezt ren­desen összekötöttük tárgy-sorsolással. Végül még megemlítem, hogy elhatároztuk a szeretet gyakorlását saját községünk szűk határain túl is. Asztalunkon állandóan egy persely áll s ami ebbe gyűlik, azt valami keresztyén szeretet-munkára adjuk, e mellett a küimissióról sem feledkezünk meg. Ha végigtekintek egyletünk kezdődésén, azt mond­hatom, hogy ez a munka életszükségletemmé vált. Be kell ismernem, hogy nem én vagyok az, aki ad, hanem aki kap. Minél tovább munkálkodom benne, annál tisztábban áll előttem a feladat nagysága és a saját gyengeségem. De az Úr, aki elkezdette bennünk a jó munkát, befejezi majd ama nagy napra. — Folytatása következik. — Egyházmegye az egyházi törvények ellen. Múlt év decemberében — mint értesültem — az őriszentpéteriek kérelme és költségére az Őrségi egyház­megye Elnöksége egyházmegyei gyűlésre hívta meg a megyebeli egyházi- és világi tagokat. A gyűlés főtárgya volt az őriszentpéteriek azon kérelme, hogy miután az ottani lelkész! lak igen rossz állapotban van, és így helyébe újat kell építeniük, a megüresedett lelkészi állás betöltése tolassák ki egészen ez év szeptember közepéig. Akkorra a lelkészi lakással is elkészülnek — úgymond — s a papot is megválasztják. Az őriszentpéteriek nem épen őszinte kérelme referálás végett nagytiszt. Fülöp József e. m. tanácsbiró úrnak adatott ki. O az egyházmegyei gyűlésen annak rendje és módja, sőt érdeme szerint bánt el az őri­szentpéteriek kérelmével. Javaslata körülbelül ez volt: Őriszentpéter azon kérelme, hogy a lelkészi lak újra építése végett halasztassék el a papválasztás a jövő szeptemberig, egyáltalán nem teljesíthető és el nem fogadható; papot lehet, sőt kell is választaniok. Nevezett tanácsbiró úr — a törvény szigorú állás­pontjára helyezkedve — kérte is az egyházmegyei gyűlést, hogy az őriszentpéteriek kérelmének ne adjon helyt s rendelje el a papválasztást. Az egyházmegyei gyűlés többsége azonban úgy látta, hogy jogos és helyes az őriszentpéteriek kérelme, éppen azért az előadói javaslatot leszavazta s határozatilag kimondotta, hogy a kérelmet pártolólag terjeszti fel a tavaszi kér. közgyűlésre. Múlt hó 14-én, e lap 2-ik számában „Felszólalás“ cim alatt szóltam az őriszentpéterieknek a lelkészi ál­lás betöltése körül tanúsított eljárásáról. Szóltam arról, hogy Főtiszteletü és Méltóságos Püspök Úrhoz két ízben is deputációt menesztettek az őriszentpéteriek azon kérelemmel, engedje meg nekik azt, miszerint helyettes-lelkészüket, ki még csak a jövő év szep­tember havában szerzi meg oklevelét, választhassák meg. Püspök Úr Öméltósága nem teljesítette a depu­­tációk kérelmét, sőt azzal felelt, hogy a közérdekre való tekintetből az őriszentpéteri és a szentantalfai káplánokat kölcsönösen áthelyezte. „Felszólalás“ című cikkemre — megvallom őszin­tén — vártam is a cáfolatot Őrségből. Már egy hónap telt el azóta; csend, néma, síri hallgatás a felelet. Eszerint felszólalásom az első betűtől kezdve az utolsóig tiszta szín igazság, amellyel szemben senki ellenvetést nem támasztott. Most már hiheti-e valaki ezek után, hogy az őriszentpéteriek csak azért akarják a papválasztást ez év szeptemberéig kitolni, mert a lelkészi lakot újra kell építeniük ? És kérdem: vájjon a lelkészi lak újraépítése képezhet-e akadályt a lelkészi állás betöltésénél ? A főcél nem a papiak fel­építése, hanem egy más körülmény, amiről az őriszent­péteriek ugyan dicsőn hallgatnak; de aki be tud látni a dolgok mélyébe, azonnal észreveszi, t. i. arra az időre a most már szentantalfai kolléga megszerzi papi oklevelét s szépen belecsöppen az addigra újonnan felépített őriszentpéteri lelkészi lakba. No, és az egyházmegye — mert lehetetlen, hogy ne tudott volna az őriszentpéteriek helytelen, sőt egye­nesen törvénybe ütköző eljárásról — leszavazza az előadó tanácsbiró törvényt tisztelő és ahhoz szigorúan ragaszkodó javaslatát, beleegyezését adja egy épen törvényt fitymáló, semmire nem becsülő kérelemhez, s hozzá még pártolólag terjeszti fel azt a kerületre. Tisztelettel vagyok bátor kérdezni az Őrségi egyházmegye nagyrabecsült Elnökségét, ugyan mit vár a főtiszt, kerülettől ezen pártolólag felterjesztett kére­lem eredményeképen ? Sikert ? Nem, azt várni nem lehet. Vagy csak ezzel is huzni-halasztani vélik az időt ? Állapíttatott 1864-ben. A vidék legrégibb és legnagyobb oipőüzlete Alapíttatott 1864-ben Manheim Ármin, ezelőtt Ältstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordít. — Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vaddszcipöit és csizmáit. -----­Ülzetemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom