Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-25 / 8. szám
8. szám. DUNÁNTŰLI PROTESTÁNS LAP. 65. oldal. Nem foglalkozom tovább e felháborító eljárással! A főtiszteletü Kerület tudni fogja, miként bánjon el az ily pártolölag felterjesztett kérelemmel. Befejezem helyén való ismételt felszólalásomat azzal, amivel múltkori cikkemet is végeztem: Pályázó lelkész és választó egyházközség — de még az egyházmegye is — egyformán törvény alatt állanak-; ha az egyiknek meg kell azt tartania, a másiknak is meg kell azt tartania. Ezt kívánja a méltányosság, követeli az igazság és a . . törvény ! Lex. Könyvismertetés. Pongrácz József: Az efezusí levél. — Bevezetéstaní tanulmány. Tíieol. magántanári dolgozatul. — Pápa, Főiskolai nyomda. 8-rét. 1911. Pongrácz József, theol. akadémiánk helyettes tanára, kinek a kér. diákmozgalom szervezése és irányítása körül olyan jelentékeny érdemei vannak, a közölt cím alatt becses munkával gyarapította theol. irodalmunkat. A munka az új-szövetségi tudomány egyik legnehezebb problémájával, az efezusi levél keletkezésének, szerzőségének, olvasókörének kérdésével foglalkozik s az ide vonatkozó kutatások nagy anyagtömegét nálunk szokatlan alapossággal és részlegességgel veszi bírálat alá. Müve két részre oszlik. Először előadja kutatásainak pozitív eredményeit, amelyek az egyház köztudatával s hagyományos nézeteivel teljesen azonosak és igazolják azt a nézetet, hogy az efezusi levél valóban Pál apostoltól származik s valóban az efezusi gyülekezetnek volt szánva. A második részben magának az efezusi levélre vonatkozó problémának történetével ismertet meg bennünket. Itt a modern kritikai iskolának az efezusi levél ellen intézett támadásait veszi sorra és pontról-pontra igyekszik bizonyítani e támadásoknak jogtalanságát. Kövessük egy kissé nyomon szerzőnket. Az első kérdés, amelyet el kell döntenie, hogy vájjon kik voltak a levél recipiensei, kiknek szánta az apostol ezt a levelét. Itt főként a következő momentumok jönnek figyelemben. Először a Textus Receptus által adott cím és utóirat. Hogy ez az apostoltól nem származhatott, szerzőnk igen szépen bizonyítja. Figyelembe jöhet másodsorban a levél első sorában ez a kifejezés: év ’Ecpéacp. Ámde mint szerzőnk igen tanulságosan kimutatja, a legrégebbi kéziratokból hiányoztak e szavak és az egyházi atyák közül sem ismerte azt Origenes. Marcion pedig egyenesen ad Laodicenos-t tett a helyébe. Nincs hátra más, mint hogy ezek a vitás szavak az eredeti szövegből is hiányoztak. Feltűnő körülmény az is, hogy az egész levélben igen kevés nyoma van annak az aránylag hosszú ideig tartó időzésnek, amelyet az apostol Efezusban töltött el. Az így felmerülő kérdéseket a szerző azzal a hypotézissel fejti meg, hogy a szóban forgó levelet az apostol nem magához az efezusi gyülekezethez intézte, hanem a proconsuláris Ázsia egyéb gyülekezeteihez is. Az efezusi levél tehát valósággal körlevél. Ez a hypotézis nemcsak a most felmerült nehézségeket fejti meg, hanem gyümölcsözőleg használható az újszövetségi bevezetéstudomány szélesebb mezőin is, mert belőle világosság derül azokra a történeti és lélektani motivumokra is, amelyek a Pál utáni levélirodalom létrejöttében olyan fontos szerepet játszottak. Épp ily nehéz kérdés annak megállapítása is, hogy az apostol a levelet hol és mikor irta. Itt a szerző példányszerü alapossággal sorolja fel mindazokat a körülményeket, amelyek a levél szereztetési helyének és idejének megállapításánál szóba jöhetnek. Ezeknek mérlegelésével a szerző arra az eredményre jut, hogy Pál e levelét római fogsága alatt a Kol. és Filem. levelekkel egy időben 62 őszén, vagy tavaszán irta. Müve második részében széles alapokon ismerteti azokat az ellentétes nézeteket, amelyek a múlt század folyamán a levél hitelessége ellen a történet-kritikai iskola részéről felmerültek. Külön fejezetben tárgyalja azt a mind általánosabban elfogadott igazságot, hogy a levél keletkezésének idejét kitolni nem lehet. Kronológiai rendben előttünk állanak az egyházi atyáknak bizonyságai, akik levelünket legalább is olyan korán ismerik, mint a többi soha kétségbe nem vont páli leveleket. A levél állítólagos gnosticismusa és montanismusa cim alatt sikeresen cáfolja a kritikai iskola túlzó állításait, amelyeknek követői mostanában mindjobban fogynak. Sorra megcáfolja azokat a kételyeket, amelyek a levél ellen annak theologiája, nyelvezete és a Kol. levéllel szemben való függési viszonya miatt támadtak. Bár szerzőnk mindenütt szívesen ragadja meg az alkalmat arra, hogy a maga pozitív hitéről bizonyságot tegyen a kritikusok ellenében, akiknek túlzó nézeteiben gyakran bizonyos erkölcsi defektust tételez fel, az egész művet igen rokonszenvessé teszi az a szerény mérséklet, amely szerzőnket olyan előnyösen jellemzi. Munkája mindenütt becsületes eredménye sok és alapos kutatásnak, amely nem elégszik meg azzal, hogy bizonyos nézeteket másod kézből is elfogadjon, hanem a dolgokat mindenütt maga akarja megvizsgálni és az olvasót nem akarja elkápráztatni olyan eredményekkel, amelyeket mások vívtak ki. Nyelvezete szabatos és magyaros. Igen nagy előnyére válik művének, hogy az ide vágó magyar irodalmat, ha még oly szegényes is, nem hagyja figyelmen kivül, hanem nagy utánjárással és alapossággal ismerteti. Minden esetre nagy érdeklődéssel tekintünk ama kommentár felé, amelyet szerzőnk a mű előszavában kilátásba helyezett. Szerző derék müvét Dods Márk edinburghi volt tanára emlékezetének ajánlja. Megemlítjük még, hogy a mű külső kiállítása is igen csinos. A Par. Könyvtár alakjában és betűivel igen kellemes benyomást tesz Régner Pál templom- és díszfestő Pápa. Templomok festéséről számos elismerő levél! — Több kiállításon kitüntetve! ’ Több pápai templom restaurátora! — Elvállal szobák, termek művészi festését! Alapittatott í87í-ben. — Cím- és betűfestészeti — Modern kivitel! — Szolid árak! — Alapíttatott Í87í-ben.
