Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-07 / 1. szám
2. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1912. Sággal világító, melegítő, éltető központok; már t i. ha jól felfogják és igazán betöltik hivatásukat ... Ez a szolgálat ma általában silány jutalmat kap. Annyira silányat, hogy szinte az is rontja az állás tekintélyét. Az elmúlt év se hozott javulást. Az új év Ígér valamelyest; de bizonyos, hogy megfelelőt már ez se hoz. Sőt egyáltalán kérdéses, hogy az 1913. év is hoz-e ilyent 1 Hiszen szó sincs róla, hogy a lelkészeknek a mértékletes, egyszerű, kevéssel beérő életben épp úgy példaadóknak kell lenni, mint a hűséges munkában, az erkölcsi tisztaságban, feddhetetlenségben; de mégis tagadhatatlan, hogy nagy többségük nem felelhet meg azoknak a követelményeknek, amiket tőlük társadalmi állásuk száz irányban megkiván. Rajta kell hát lenniök legjobbjainknak, hogy a súlyos helyzet mielőbb megfelelő, illő módon javuljon. Az egyházmegyei, egyházkerületi, konventi feliratokból már elég volt; most már a megújuló személyes kéréstől várunk csak eredményt. Egy reményt beváltott az elmúlt év. Meghozta az úgynevezett protestáns egyetemet Debreceznben. De ennek se tudunk mindnyájan egyformán örülni. Mert csak nem tudunk szabadulni attól a gondolattól, hogy úgy nyertünk, hogy valamivel szegényebbek lettünk ; valamit elvesztettünk. Ez a valami pedig nekünk eleddig igen értékes és nagyreményű volt. Azt azonban minden aggságoskodásunk mellett is készséggel elismerjük, hogy vezéreink mindent elkövettek megmentésére annak, ami menthető volt és jól gyümölcsözhetik jövőre. Az a bizonyos jóreménység, az a bizonyos bátorság, ami nélkül nagyot alkotni nem lehet, teljességgel megvolt bennünk. Adja Isten, hogy sok örömük telhessék alkotásukban és nagy áldás áradjon belőle hazánkra, anyaszentegyházunkra! A múlt év számlájára följegyezzük, mint igen értékes és megnyugtató tényt, hogy a vallás- és közoktatási minisztérium költségvetése tárgyalásának során gróf Tisza István kifejezést adott — bátran mondjuk, hogy a magyar protestáns egyházak közóhajaként — azon kívánságának, hogy „a protestáns felekezetek is, mint törzsvagyon! tulajdonul kapják meg azt az öszszeget, amelyre jelenleg költségvetési labilis formában, mint államsegélyre szorulva vannak, illetőleg amelyre jövőben is a ma még ki nem elégített szükségletek megoldása szempontjából szükségük lehet. Igénytelen nézetem szerint — mondotta tovább — ez önként következik az 1848. évi XX. t.-c. szelleméből és rendelkezéséből“. A miniszter válasza ez volt: Magam is szeretném, ha ezzel (a róm. kath. autonómiával) junctim a protestánsok állami segélyezése intézményesen megoldható lenne ; csak azt az egyet nem szeretném, ha ebből a junctimból kifolyólag éppen pénzügyi okokból magának a kath. autonómiának megoldása késnék és épp ezért magam részéről mindent megfogok tenni, hogy ez ne történjék meg“. A miniszter ur válasza ugyan felettébb határozatlan ; arra építeni bajos volna ; de hiszszük, hogy mind amellett is belemegy a köztudatba, hogy összetartozik ez a két dolog, tehát együtt kell megoldani. A XX. század a régi jogtalanságot újabbal nem szaporíthatja. Ellenkezőleg : a régi jogtalan és méltánytalan eljárást helyre kell hoznia. Ily irányban igen szép, igen tartalmas, meggyőző beszédek hangzottak el már országos zsinatunkon is ! Nem gondolhatunk bizonyos megilletödés nélkül arra a meglepően szép eredményre, amit a Káivineum körül kifejtett buzgóság elért. A minden címen befolyt, vagy megajánlott Összeg, a Lelkészegyesület 51. számában, dec. 16-án közölt kimutatás szerint 577.152 kor. 64 fillér volt. Azóta megint szaporodott 14 ezer koronával. Csodásán szép eredmény ez. Legyenek áldot-A pápai református főiskolai nyomdában most készül, Kis Tivadar kiadásában megjelenő, —- ROBERTSON FRIGYES VILMOS nagynevű egyházi szónoknak —..... 40 lcgkiválóbb egyházi beszéde. Magyar nyelvre fordította Ceglédi Sándor theol. magántanár, a Kálvin művek fordítója. A mű nagy 8-rétben 23 iv terjedelmű. Kivételes előfizetési ára azoknak akik már most Kis Tivadar kiadónál Pápa, Fő-utca 21 -ik szám megrendelik, fűzve 5 kor., vászonkötésben 6 kor., félbőrkötésben 7 kor. Megjelenés után a mű ára 20%-al drágább lesz.
