Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-07 / 1. szám
1. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 3. oldal. tak a fáradhatatlan gyűjtök és a nemes, áldozatkész szivek ! Itt jut eszembe a Lelkeszegyesület 49. számában egy Központi Református Bank létesítése iránt közzétett indítvány ; az indítványozó ugyanis azt mondja, hogy ha az egyes egyházkerületek és a Konvent kezelése alatt levő, mint egy 10 l/2 millió korona tökével ilyen bankot létesítenénk, „jutna valami a Kálvineumra is és a 7—9-ik papi árva nevelésére is“ . . . Meglehet; én is ebben a véleményben vagyok. Ebben a véleményben vagyok pedig azok után a tájékozódások után, amiket a Kolozsvári Közhasznú takarékpénztáráról és a Magyar Tisztviselők Takarékpénztárról szereztem. Az előbbi 10 évvel ezelőtt „szerény korlátok között szövetkezeti alapon indult meg ; öt év múlva 300.000 kor. tökével részvénytársasággá lett; . . . a kezdet nehézségeivel (kevés volt a tőkéjük !) éveken keresztül küzdő Közhasznú Takarékpénztár ref. egyházi és iskolai célokra eddig már 34.000 (harmincnégyezer) koronát fordított. Nagyon természetes, kogy ezután még nagyobb összegekkel fog az egyházak támogatására jönni. Ámde még mindig nagyon messze a cél, amelynek elérésére törekszik, különösen, ha a nagyszebeni bankra gondolunk, amely az 1910-ik esztendőben 197.000 (egyszázkilencvenhétezer) koronát fordított kulturális célra. Valahányszor eszembe jut ez a nagy numerus, mindannyiszor felteszem magamban a kérdést, miért nem jöttünk régebben — legalább négy évtizeddel ezelőtt — arra a gondolatra, hogy ilyen rendeltetésű pénzintézetet létesítsünk ?“ Egyházi Újság Kolozsvár, 1911 nov. hó. Az intézet élén dr* Kenessey Béla püspök, Nagy Károly egyházker. főjegyző stb. állanak. „A Magyar Tisztviselők Takarékpénztára 1906-ban, 25 évre alakult. 1911. évi közgyűlésén már elhatározta, hogy alaptőkéjét 4 millió koronáról 10 millióra emeli fel. Örömmel jelentjük, hogy a részvények lejegyzése fényesen sikerült, mert részvényeink 8 °/0-os kamatozása és belső értékének folytonos emelkedése felkeltette a közérdeklődést“ . . . „Előttünk van a próbamérleg, melyből kitűnik, hogy az 1911. üzletév állománya 1000/o-os emelkedést mutat az 1910. évvel szemben. Ehhez hasonlót alig találunk a pénzintézetek történetében. A kilátásba helyezett 8 °/o"os osztalékra bőséges fedezet mutatkozik, azonkívül jelentékeny tartalékolásokra és átvitelekre is marad“. így jelentenek : Tabódy József min. tanácsos, az igazgatótanács elnöke, Leypold Kornél kir. tanácsos, nyug. kir. pénzügyigazgató. Ezek után én csakugyan nem kétlem azt, hogy igen okos dolog volna tőkéinknek takarékpénztári, bankszerü gyümölcsöztetése. Egyre erösbödik egy mozgalom, ami igen közelről érint bennünket és megérdemli teljes figyelmünket. A patronage-munkát értem ; „mindazt a mentő munkát, amelyet a társadalom elhagyatott, gyenge, támaszra szoruló és egyúttal erkölcsi veszedelemben levő, tudniillik a züllés, vagy a bűncselekmények utján járó tagjainak oltalomba vétele céljából végeznek“. Annyira a mi munkánk ez, hogy szinte azt kérdezhetnénk azoktól a világiaktól, akik odaadással rávetették magukat erre a mezőre, hogy miért vágják sarlójukat a mi gabonánkba ? A vallás- és közoktatásügyi miniszter a népiskolai tanítókat fel is hivta, és külön ki is oktatta e munkára. Vigyázzunk, hogy feleslegeseknek ne találtassunk e téren ! Formális egyesületet nem lehet mindenütt alakítani; nem is szükséges. De ilyen vagy amolyan irányban, egyszer itt, másszor ott igen szükséges és üdvös lehet a munkánk. Ne engedjük, hogy a pálmát elragadják elölünk. íme az élet folyton vet fel érdekes kérdéseket, megoldandó feladatokat. Mindig érvényes hát a felhívás : imádkozzunk és dolgozzunk ! K. J. Most jelent meg Ay Ffp7(|QÍ Ipifpl ' a főiskolai nyomdában II Jm ^ll Bevezetéstani tanulmány. — Theologiai magántanári vizsgálatra irta : Pongrácz József pápai ref. theol. akad. helyettes tanár. — Ára 2*50 K. — Megrendelhető Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében Pápán, Fő-utca 21. szám. .• — 1 .'„r .. 1 ::