Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-11 / 6. szám
46. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1912. mint a zsidók. Tökéletességeik mellett gyarlóságokkal is felruházták azokat. Helytelen nézetük volt a keresztyén Istenről és annak igazságáról. Bolondságnak tűnt fel előttük, hogy egy Isten megfeszíttetni engedje magát. A tudósaik is igy s hasonlókép gondolkodtak s utánuk haladt a nép is. A római istenek naggyá tették Rómát, számtalan csatában győzelemre segítették őket, hát a keresztyén Isten miért nem fogja pártját a követőinek ? Miért engedi őket szenvedni, lenézni, lábbal tiporni ? Ki az az Isten, ki a holtakon segíteni akar és ez alatt az élőkkel nem törődik ? Teljesen érthetetlen volt a pogányok előtt a keresztyének lelki Isten tisztelete is. Egy pogány sem tudott templom, oltár, képek, áldozat nélkül vallásos kultuszt elképzelni. Igaz, hogy a hívők egy láthatatlan, mindenütt je len levő Istenről beszéltek ; de ez a pogányok előtt megfoghatatlan volt. A keresztyének aggodalma üdvösségükért nevetségesnek tűnt fel, az ő szemükben. A keresztyének sze gény, nyomorult legények voltak, kik a jelen élvezeteit, világi gyönyöreit a teljesen bizonytalan jövő dolgaiért feláldozzák. A pogányok megütközésének gyökere az volt, hogy a keresztyén Isten a bűnösök Istene, hogy a keresztyénség a szegények, rabszolgák, nyomorultak vallása. Egy Isten, ki a bűnös iránt könyörületes és a büszkétől, hatalmastól elfordul, ez a pogányoknak minden képzeletét fölülmúlta. A pogányok nem szerették isteneiket s ők sem élvezték azoknak szeretetét, a szigorú igazságosság, mit ők isteneik javára írtak, nem ad bocsánatot. Ellentéte a keresztyén Istennek, ki a nyomorultakat magához vonja, lenyújtja kezeit a sírokhoz, szenvedőkhöz, sőt a bűnösöket sem utasítja el. Egy római tudós, Celsus, tulajdonképeni központnak látja azt a hitet a keresztyéneknél, hogy Isten a mennyből leszállóit azért, hogy az emberiséget megváltsa. Ez Celsus szemében a lehető legnagyobb őrületnek tűnt fel. Hasonlóképen fogadhatta Festus Pál apostol hatalmas bizonyságtételét, nem volt képes őt megérteni s igy bolondnak nevezi őt. Vessünk csak egy pillantást a mai társadalomra: miképpen gondolkoznak ottan ? Először is Isten az ő életükben nagyon kevés helyet foglal el. Istennel való foglalkozásuk olyan, hogy azt az ünnepi ruhával fel s leteszik. A világ gyermekei lenézik azokat, kik Istennel és Isten akarata szerint vágynak élni. Sajnálkozva hangoztatják, hogy bár mindig imádkoznak, mégsem segíti meg őket az ő Jézusuk! Érthetetlen előttük, hogy Isten gyermekei, közösségben élhetnek Istennel, ki megismerteti velük akaratát a szentlélek által. A világ gyermekei nem ismerik a lelki élét örömeit, sajnálkoznak a hivőkön, hogy ők mindig csak bibliát olvasnak és megvetik a világi szórakozást. Nem értik meg, hogy a hivőknek csendben maradni, Mária példáját követve, Jézustól tanulni életszükség. A világ gyermekeinek bántja az érzékét, hogy Isten gyermekei nem tesznek különbséget szegény és gazdag közt. Nem tudják, hogy akiben a megfeszített Krisztus él, az nem lehet személyválogató, az mindenkiben testvért lát. Ök nem látják Jézust, ki ma is itt van köztünk és zörget mindenki szivének ajtaján. Hogy értenék meg azt, hogy a megfeszített Jézus lenyújtja általszegezett szent kezét, hogy magához vonja a szenvedőket, nyomorultakat és a terhök alatt leroskadt bűnösöket. A megfeszített Krisztust nem ismerik. Jézust talán csak olyan karácsonyhoz illő alaknak tekintik, akivel nekik semmi dolguk sincs. A bölcsekben él valami vágy, ők keresik, kutatják az igazságot, de nem ott, hol megtalálhatnák. Átkutatják az eget és a földet, s miután mit sem találnak, kimondják : nincsen Isten, minden csak természet és erő. S hol találnák meg Istent könnyebben, mint a szentirásban. Az abból áradó isteni szeretet lángra lobbanthatja a sziveikben szunnyadó szikrát s ők is hihetnek Istenben. Tagadhatatlan, nagyon sokat ért el a világ az ő tudományával és bölcseségével. A tudomány vívmányait minduntalan bámulhatjuk. Azonban a tudomány vagy bölcseség által mégsem érthetik meg az Istent, és a tudomány még egy emberi szivet sem tudott megmenteni és egy vergődő léleknek sem adhatott békességet. Hogy valaki ezt megnyerhesse Jézushoz kell jönnie. A keresztről való beszéd ismertesse meg mivelünk a megfeszített Krisztust. I. Kor. 2., 1. 2. Oly kevésnek látszik az, hogy Pál apostol azt mondja, ő nem akar mást hirdetni, mint Jézust, a megfeszített Krisztust, mégis az áldások áradata fogja által a keresztet és árad belőle a mi számunkra. Vannak itt talán olyanok, kiket a bűnnek terhe nyom, kik még nem nyertek bűnbocsánatot ? Azoknak azt szeretném mondani „Jöjj, kérlek, a megfeszített Jézushoz !“ Ő a kereszten a te bűneidet is hordozta, Legújabban megjelent könyvek! Bölsche: Az élet fejlődéstörténete. (370 oldal.) A legizgatóbb emberi témáról: hogyan keletkezett az ember, mint született meg az élet a földön; — szól a nagy tudósnak e gyönyörű könyve. : Maeterlinck: A szegények kincse. (268. oldal.) Ez a finom, mély és szellemes filozófiai munka a lélek kincseiről szól mindazokhoz, akiket megbántott az élet. Megrendelhetők Kis Tivadar könyvkereskedésében Pápa, Fő-utca 21. Ára kötve : 1*90 k. Ára kötve : 1*90 k.
