Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-22 / 51. szám
51. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 437. oldal. &üszakok. Költőknek legszebb évszak: a tavasz, Az ébredés, a daliás ideje. Mikor mező, berek, szív — mindahány Illattal, fénnyel, dallal van tele. Mikor kihajt a napsugár csókjára Az ifjú rügy a vén faágakon; Mikor búg, csattog a szerelmes ének Társat kereső madár-ajakon . . . . . . Sokan azt mondják: szebb ennél a nyár, Az esztendő kenyéradó szaka, Mikor a dal a munkában vegyül el, Es nappallá válik sok éjszaka. Termett mezőkben naptól égett arcok Verejtékeznek érted, óh kenyér! — S ha este hangzik a halk arató dal: Sok hosszú imádságnál többet ér. . . . En nem tudom, hogyan vagyok vele, —■ En Istenem, óh bűnömül ne tudd azt — .* A lombvesztö őszt s dermesztő telet Jobban szeretem, mint a nyárt s tavaszt. Hogy itt lakom a templomod tövében, Szemlélve azt a nagy tülekedést A test- s világért, — elborúl a lelkem: S epedve várom a nagy pihenést. Ekkor a lelkünk könnyebben talál meg, A kis harang is — az alkonyi esendőül — Hogy elült már a zaj, zsibongás, lárma, — Messzebb elhangzik, tisztábban kicsendül. Közelébb vagy Te, közelébb az Eg is! Több szív s gyakrabban társalog Veled. Oh én már várom évszakok Királya Testet, lelket pihentető teled! — Csak arra kérlek: biztassad a lelkünk, Hogy — bár rá is a tél álmát hozod: Sírunk felett — hatalmas szózatodra — Újra virul majd örök tavaszod! Mezőőrs. Topa József. □ □o Levél GenfbőL Jól esik lelkemnek szólni azokról a tapasztalatokról, miket Genfben szereztem. Vannak családok, melyek bennünket, magyar papnövendékeket — azt lehet mondani — tenyerükön hordoznak. Köztük első helyen kell megemlítenem Claparéde Sándor urat. Fájdalom, hogy neje oly hamar elköltözött; vele sokat vesztett a magyarság; sokat vesztettünk mi, itt tanúló papnövendékek. Mi újak, személyében nem ismerhettük ; csak elődeink elbeszéléséből, a magyarbarátok könnyeiből tudjuk, hogy ki volt ő. Könnyek hullanak Genfben egy magyar nőért! Mit jelent ez nekünk? Hát még mikor ilyen szavakat is hallunk : „Benne második édes anyánkat veszítettük el“, lehetetlen, hogy egy könnycsepp ne üljön a mi szempillánkra is és hogy ez a hívatlan vendég gondolkozóba ne ejtsen bennünket, magunk felől, a magyarság felől, melynek Claparéde Sándorné úrnő szerezte a genfi barátokat, a genfi testvérekben. Ily nő oldalán, oly nemes lelkű férjnek, mint Claparéde úr, nem volt nehéz megszeretni a magyar népet. Megszerette. S ezt a szeretetet talán most még jobban érzi, kétszeresen érzi, mert odavonza őt édes honi földünkhöz egy elszakíthatlan szent kötelék; egy sír. Claparéde úr cselekszik is a magyarokért, a magyar protestántizmusért; nem szűnt meg munkálkodni érettünk ma sem. Claparéde úrék révén ismerte meg a magyarokat Me Revilliod. Csupa jóság, csupa szeretet! Az ő szalónja, mint valami üdítő forrás, oázis a pusztaságban, csalogat bennünket, hol a november 30-iki estélyen — előkelő francia társaság s a négy magyar theológus jelenlétében — magyar darabokat is hallottunk zengeni a zongora húrjain s közkívánatra elénekeltük himnuszunkat — természetes, nem ismeretlen előttük; azután Claparéde úr felszólítására én szavaltam előbb franciául (jó magyarosan), azután pedig magyarúl (de nem franciásan!) Érdekes francia darabom címe: „Le mal du pays“ (,Honvágy', melynek magyar fordítását, ahogy gyenge ritmusokba szedtem, szintén mellékelem.) Azonban a hozzám intézett kérdésekre megnyugtattam a kedves társaságot, hogy otthon érzem én magam Genfben (közben Claparéde úr megjegyzi, hogy vidám arcom is erre vall), az a szeretet, melyet itt tapasztalok, a magyar szeretet; nincs okom távol érezni magamat hazámtól. Új, érdekes, szórakoztató játék „Gyermeköröm“ Q() papirragasztási művészet \J\J 111101 y képes= és rnesés= ima= és énekes= könyvek, 01 ne A V/1 wO v levélpapír-dobozok Kis Tivadarnál, Pápa, Fő-utca 21. szám. családi Megrendelések: a beérkezés napján pontosan és lelkiismeretesen elintézhetnek.