Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-22 / 51. szám

438. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1912. De nemcsak ők, hanem több magyar-szerető család is van Genfben, akiknek hozzánkvaló ragasz­kodását egy levél keretében leírni szinte lehetetlen. Egy sem ismeretlen név Magyarországon: Fulliquet, Choisy, Antony Rochat stb. Mindnyájuknak odairányúl a törekvésük, hogy minél több barátot szerezzenek Genfben a magyarnak s igaz színben tüntessenek fel bennünket. Hát mi magyarok nem akarunk dolgozni, hogy a külföld megismerjen bennünket ? De igen ! De igen és most kell igazán és komolyan dolgozni, mert nem­csak mi akarjuk tudtára adni a müveit világnak, hogy keleten is van ám egy művelt, dolgozó és dolgozni vágyó kálvinista nép, hanem már ismerteti ezt a né­pet Doumergue E. montaubani tanár úr nemrég meg­jelent munkájában „La Hongrie calviniste“. Igazán örülhetünk, mikor látjuk a külföld figyel­mét felénk fordúlni s felénk fordítani. De ne csak örüljünk, mert biz ez nem sokat eredményez, hanem törekedjünk arra, hogy ezt az irántunk való érdeklő­dést ne csak fenntartsuk, hanem fokozzuk! Szivélyes üdvözlettel vagyok nt. esperes úrnak Génévé, 1912 dec. 3-án alázatos szolgája: Győry Elemér ref. papnő v. LE MAL DU PAYS. (Szerző Párisból vágyódik a kies Svájc után.) HONVÁGY. Óh* szívem* szívem* mért szomorkodol ? Hogyan ? Nem találsz vigaszt sehol ? ,*Enyhületet nem nyújthat semmi* Mert hazámtól búcsút kellett venni I Itt állok egyedül* elhagyatva* Olyan vegyok* mint magános fa; Nem kívánkozom gyönyörökre* Kéj helye Párís 1 S az lesz örökre l Mikor láthatom újra hazámat* Azt a fenséges* bájos tájat * Alpest* hol bérc-völgy mosolyogva int* Óh* mikor üdvözölhetem megint ? Mikor a havasok kis városát, (Megértjük-e majd újra egymást ?) Mikor a csobogó patakot . . . Virágos rétben mikor állhatok ? I“ Elcsüggedt szívem ébredj* bátorodj I Hisz szolgaságod ideje fogy. Szabad lész újra — ennyit mondok — Szabad I Egy napon, remélem, boldog I Az állami adótörvények* — Folytatás. — A földadót s a reá eső II. oszt. kereseti és általános jövödelmi pótadót minden pótlékaival együtt eddig az egyházközség fizette — a legtöbb helyen. Az általános jövödelmi pótadó — egyebek közt a földadónak is százalékos terhe volt. A földadót továbbra is fizeti az egyházközség. De a törvény az egyház­­községeket a nem általuk haszonélvezett, szolgála! i járandóságúl adott föld jövödelmi adója alól mente­sítvén, a törvény intenciója szerint, melyet az utasí­tás „tulajdonos vagy haszonélvező“ kifejezéssel jelöl meg, a haszonélvezett föld tiszta nyeresége után a javadalmas lelkész vagy tanító jövödelmi adót fizet, tekintet nélkül a külön fizetett földadóra és arra, hogy ezt ki fizeti. A bevalló íven erre vonatkozóan külön rovatok vannak. Ismételjük; tiszta nyereség, önkezelés esetén, az azon község határában szoká­sos haszonbér alapján történt számítással kihozott összeg. Ha községemben, egy kát. hold földért átlag 30 K bért adnak s nekem egyházam 20 kát. holdat ad, földhaszonbérleti tiszta nyereségem 30 X 20 = 600 korona. Bérbeadás esetén a kikötött bér, az esetleges törmészetbeni szolgáltatásoknak is hozzáadásával. E pontnál természetesen felájul emlékezetemben azon közigazg. birósági végzés, mely szerint a javadalmas az általa haszonélvezett föld jövödelme után kereseti adót nem fizetett. Nem fejtegetve most azt az elvet, hogy a tételes törvény a birósági végzés hatályát megszünteti, csak arra kívánom irányozni a figyel­met, hogy annak a végzésnek az volt az indokolása, hogy az állami törvények által a földbirtokra rótt összes teher a földadóval kapcsolatban megfizettetik, egy adóalany pedig kettős mérvben meg nem adóz­tatható. Ez az indokolás a földadónak és a jövedelmi adónak külön természete, mivolta és elhatárolása folytán eredeti alapját elvesztette. Nem is fog figye­lembe vétetni ! Jövedelmi adó tárgyát képezi egyházközségünk­től természetben nyert lakásunk is. A közhivatalno­kok lakpénze, vagy természetbeni lakása sem kivétel. Lakásunk haszonélvezeti értékét szintén be kell hát vallanunk. Ez a bevallott érték nem lehet kisebb annál a tőkénél, mely az azon községre (városra) érvényes házosztályadó kivetési kulcsa szerint laká­sunkra eső összeg 9, illetve 11, sőt 14%‘ával kép­ződik. Pl. én 1000 léleknél kevesebb népességű köz­.A-lapittatott 1864-ben. A vidék legrégibb ÓS legnagyobb cipőüzlete Alapíttatott 1864-ben Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipöraktára Pápa, Kossuth L utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordít. — Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit. ' "Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át

Next

/
Oldalképek
Tartalom