Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-24 / 47. szám
47. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 405. oldal. ben! Miről tettek volna akkor bizonyságot ? De Jézus, a világ legnagyobb forradalmára, végrehajtotta, amit elkezdett. Ránk nézve nem az a fontos, hogy miként hívták a reformáció megindítóit. Nekünk az ő nevükhöz kevés közünk van, bár sokszor róluk neveznek bennünket. Ránk nézve az a fontos, hogy ők Krisztust hirdették. És Krisztus bizonyságtétele a prófétaság lelke. Kálvin, Luther és a többi nagyok, mind próféták voltak, az örökkévaló Isten hírnökei. Nem azért tudtak eredményeket elérni, mert a gazdasági viszonyok kedvezők voltak a reformáció terjedésének, nem is azért, mert egyéb külső körülmények, a politikai és a tudományos világ volt alkalmas igazságaik befoga dására, hanem mert azt hirdették, ami ott él az emberi lélek legmélyén. Az ember nem élhet Isten nélkül, ha nem ismeri az igaz Istent, hamisakat teremt magának, de Isten nélkül nem tud élni. És a reformátorok által Isten tényleg „folyókat nyitott a kopasz hegyeken, a rónák közepén forrásokat“, „a pusztát vizek tavává“ tette „és az aszú földet vizeknek forrásivá“. Igaza van Péter apostolnak, „sohasem ember akaratából származott a prófétai szó“, a próféták ajkára onnét felülről jöttek az igék. Ezért voltak ők „világító szövétnekek“ és ezért történt, hogyha valahol megjelentek és felemelték szavukat: „nappal virradt és hajnalcsillag kelt fel a szívekben“. Ők is forradalmat keltettek, mert bennük is forradalom volt. A Krisztus forradalma. De mit érne mindez a csudás történet, ha ez csak a múlté volna, ha csak arra szolgálna, hogy meglássuk, gyönge embereket mire használhat fel az Úr, hogy meglássuk, tényleg igaz-e, hogy az Ö ereje az erőtlenségben mutatkozik ? Mit ér, ha Jézus csak akkor keltett nagy forradalmat ? Mi pedig élhetünk szürkeségben, élhetünk bűneinkben. Hát a mi erőtlenségünkben nem dicsőíti meg az Ö erejét? Vagy tán már megfogyatkozott az Ő ereje ? A másik nagy igazság, amit én szereztem magamnak a reformáció történetéből az, hogy a reformáció sohasem fejeződött be, mert Jézus ma is él/ Jézus iskolájából sohasem tanúi ki az emberiség. És akik Ő Hozzá mennek, azoknak lelkében ma is ugyanaz történik, mint a reformátorok lelkében. Eltépik a lelket lenyűgöző béklyókat és szabadon, valami földöntúli gyönyörűséggel, a szabadság kimondhatatlan ujjongásával törnek át a korlátokon, melyeket a bűn emelt. Lehetséges ma is olyan életet élni, mint a reformátorok éltek, mert ahogy a Zsidókhoz írt levél szerzője mondja : Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz. Ö az örök kortárs, Akinek minden korban vannak hívei. Ö a mágnes, Akinek ereje századokon át sohasem gyöngül, sőt inkább folyton erősödik. Ö a nagy tanító, Akihez jönnek Grönland eszkimói, Afrika négerei, India elmélyedő bölcsei, Japán eleven eszű, gyakorlatias gondolkozású műveltjei éppúgy, mint a nyugoti művelődés szóvivői. Jézus nem veszti el varázsát soha, mert az Ő dicsősége Isten dicsősége. Mert aki Öt látja, látja az Atyát; mert Ő az, Akit ha nem ismerünk, csak homályban tapogatódzunk; mert Ö az az „érdekes Krisztus“, Aki éppúgy kielégíti a XX. század gyermekét, mint ahogy kielégítette Pál apostolt, kielégítette Augustinust, kielégítette Assisi Ferencet, kielégítette Luthert, Kálvint, Méliust, Kocsi Csergő Bálintot és a többieket, akik mind Ö Benne találtak kimondhatatlan békességet, mert Ő Benne találták meg Isten kegyelmének végére mehetetlen gazdagságát. Sokan igyekeznek Őt a porba húzni, de nem sikerűi. Mindig több azoknak a számuk, akik Öt tartják a legdrágábbnak e világon. A múlt század három nagy angol költője egyszer arról beszélgetett, hogy mit csinálnának, ha valami hires ember lépne be a társaságukba. Ha Chaucer jönne, akkor meghajtanánk magunkat és szeretettel üdvözölnénk, ha Shakespeare, elibe sietnénk és kitárnánk az ajtót előtte. Hátha Ő jönne? — kérdé a társaság egyik tagja. Nem említett nevet, de mindhárman érezték, hogy Krisztusról van szó; mélységes csönd támadt : akkor leborúlnánk Előtte és imádnánk Öt. Ez ugyanaz a hang, amelyet az Újszövetség lapjain hallhatunk. Pedig most modern emberek ajkáról hangzott el. Jézus Krisztussal szemben ez az egyedül helyes állásfoglalás. Aki nem úgy közeledik Hozzá, az semmitsem értett meg Belőle, az előtt Jézus örök rejtély marad. Kopenhága egyik templomában vau Thorwaldsen híres Krisztus-szobra. Azt mondják, hogy művész még nem faragott ily remekművet. Valami felséges békesség ragyog le Jézus arcáról, de ezt csak azok TEMPLOMI PRÉDIKÁCIÓK KÖZÖNSÉGES VASÁRNAPI ALKALMAKRA. IRTA CSÁKI ISTVÁN REF. LELKÉSZ. I KÖTET. 20 BESZÉD. 124 OLDAL. ÁRA 3 KOR. GYÁSZ- ÉS SIRBESZÉDEK. 5TJ □□□□□□□□ n~o □□□□□< IRTA CSÁKI ISTVÁN REF. LELKÉSZ. II. KÖTET. 27 BESZÉD. 104 OLDAL. ÁRA 2 KOR. KAPHATÓ KIS TIVADAR KÖNYVKERESKEDÉSÉBEN, PÁPA, FÖ-UTCA 21.-IK SZÁM.
