Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-17 / 46. szám
Huszonharmadik évfolyam. 46. szám. Pápa, 1912 november 17. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. ——. Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K),hirdetések, reklamációk:,Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Á PÁPAI THEOL. AKAD. TANÉVMEGNY1TÁSÁRA Természetes, hogy a tudományos materializmussal végleg megdől a materializmus valamennyi alakja, mert hisz mindannyian a mechanika alapján állanak s ha az a legegyszerűbb fizikai törvények levezetésére és értelmezésére is képtelen, még kevésbbé vállalkozhatik a végtelenül bonyolódottabb szerves, nemkülönben az erkölcsi s általában lelki jelenségeknek és törvényeknek a saját törvényei és fogalmai alapján interpretálására. Más olyan szaktudomány pedig, amely ilyen feladat megoldására vállalkozhatnék, ez-idö-szerint ninc-en. A legkiképzettebb s a legkiválóbb természetfilozófusokat foglalkoztató ága a természetismeretnek az elektromosság tana, amelynek a legcsodálatosabb felfedezéseket és a legmesszehatóbb elméleti és gyakorlati eredményeket köszönhetjük. Azonban e téren még az anyaggyűjtés és rendezés stádiumában vagyunk s véglegesen még az sincs eldöntve, hogy a fizika és chémia összes törvényei beilleszthetök-e az elektromágneses világfelfogás keretébe. A chémia, amelyre a materiálizmus és általában az antispiritualizmus a mechanikán kivül a legtöbbet épített, minden előrehaladottsága mellett sokkal kevésbbé exakt tudomány, semhogy arra tovább építeni lehetne. Még inkább áll ez a biológiáról s az azzal rokon tudományokról, bár az utolsó században s különösen évtizedekben ezen a téren is intenzív munka folyik, anélkül azonban, hogy a rendszeres világfelfogás kiképzésére alkalmas, általános érvényű tételek megállapítása eddigelé sikerült volna. IRTA ÉS FELOLVASTA DR. HORVÁTH JÓZSEF Ugyanezt mondhatjuk a legmodernebb természetfilozófiái irányzatról, az energetikáról, amely nem egyik vagy másik szaktudománynak, hanem az egész természetismeretnek alapvető fogalmából, az energiából s az energia megmaradás általánosan érvényes törvényéből indúl ki s amely ekként látszólag sokkal alkalmasabb egy valóban modern világfelfogás kiképzésére, mint a tisztán vagy legnagyobbrészt a mechanikára alapozott materiálizmus. Az energetikának azonban — legalább ezidö-szerint — még akkora értéke sincs, mint az általa végleg levertnek hitt tudományos materiálizmusnak. A legelső és legkevesebb, amit ma egy komolyan vett világfelfogástól elvárhatunk, a mechanika törvényeinek helyes értelmezése és kifogástalan levezetése. Ez az energetika főképviselőinek: Ostwaldnak és Helmnek, minden igyekezetük dacára sem sikerült, annál kevésbbé sikerülhetett hát a kül- és belvilág összes jelenségeinek egységes alapra visszavitele, amint ezt Ostwald természetfilozófiájában s több népszerű iratában megkisérli. S vájjon, hogyan is nyújthatna elfogadható világképet egy olyan tan, amely nem tud feleletet adni a legelső két kérdésre, amely elöl semmiképen nem zárkózhatik egy komoly elmélet el: hogy az egymástól független energianemeket mi kapcsolja és tartja össze a fizikai testekben s hogy hogyan alakulhat át egyik energianem egy másik tőle teljesen külömbözö energianembe ? Általában az energetika a maga alapfelvételeivel és egész rendszerével az elmélödés egyik legelső fázisára emlékeztet bennünket, a MEGNYITÓ BESZÉD
