Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-08 / 36. szám
36. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 315. oldal. jának : „A bajnak továbbterjedése ellenében csak azzal védekezhetünk, ha iskoláinkat — bármilyen áldozatok árán is — igyekszünk református iskoláknak meglartani, tanítóinkat pedig igyekeznek lelkészéink testvéreknek, az egyházi élet terén munkatársaknak elfogadni és a velük való társadalmi és hivatalos érintkezésben is ezt a viszonyt fenntartani és kifejezésre juttatni“. Nem kívánok ez alkalommal minden hozzászólással foglalkozni, de lehetetlen hallgatnom azon tudósítással szemben, mely a belsősomogyi egyházmegye ez évi közgyűléséről e lap 33. számában megjelent s mely tudósítás csekélységemmel is foglalkozik. Mindenek előtt arra kérem a tudósítást iró „V.“ urat, vegye jó néven tőlem azt a szeretetteljes figyelmeztetést (hiszen talán fiatal ember), hogy más esetben vegyen magának annyi fáradságot, hogy olvassa el a jegyzőkönyveket, amelyeknek intézkedéseire tudósításában hivatkozik és akkor nem esik azon hibába, amibe esett most, midőn azt Írja: „Arany Bálint ismeretes memoranduma tárgyalás végett letétetvén az egyházkerületről az egyházmegyékhez, illetve azok lelkészértekezleteihez, szintén érdekes pontja volt közgyűlésünknek“. Ha a f. évi május 8-án tartott kerületi rendkívüli közgyűlés 118. pontját elolvasta volna, belőle megtanulta volna azt, hogy az én dolgozatom tulajdonképpen nem memorandum, hanem a kerület által kiküldött bizottság tárgyalási alapjáúl elfogadott munkálat. Megtanulhatta volna azt is, hogy a lelkészi értekezletekhez egyáltalán nem, hanem az egyházmegyékhez lett valami leküldve véleményezés végett és ez a valami nem Arany Bálint memoranduma, hanem azon bizottsági jegyzőkönyv, mely a bizottság javaslatát magában foglalja. Egyébiránt e tévedésért ne restellje magát „V.“ úr, mert hiszen — talán kevés kivétellel — az egész belsősomogyi lelkészi értekezlet ugyanezen tévedésbe esett, amikor nem a kerületi jegyzőkönyvben foglalt bizottsági javaslatot vette tárgyalás alá, hanem az én szerény dolgozatommal foglalkozott, melynek a lelkész urakakat érintő része — amit a fáma már előre a lelkészi kar ellen támadó iémiratnak keresztelt, — mielőtt megismérték volna is, már felkorbácsolta a a kedélyeket ; mely felkorbácsolt kedélyhangulat szülte aztán azt a krisztusi szeretetre esküdött lelkészi karhoz méltatlan határozati javaslatot, amelyet a közgyűlés előtt jónak látott visszavonni és amelyet anyaszentegyházunk érdekében, az egymás megértését és békés együttmunkálkodást tartva szem előtt, nem kívánok reprodukálni. Szeretem hinni, hogy azok a lelkész urak, akik pásztori, gondos, fáradhatatlan munkásságuk folytán az én tiszteletemet, szeretetemet és nagyrabecsülésemet teljes mértékben kiérdemelték és bírják, hovatovább meg fognak engem érteni és nem kárhoztatnak azért, ha egyházamhoz való görcsös ragaszkodásom, egyházi életünk hanyatlási okait kereső aggodat - maim és töprengéseim közben nyilvánoságra hoztam azokat az okokat, amelyeket velük folytatott eszmecseréim közben az ő ajkaikról is számtalanszor halloitam. Lelkem egész hevével kell tiltakoznom a tudósítás azon állítása ellen, hogy munkálatomban „a lelkészeket alaptalanul illető vád foglaltatik“, hiszen 38 éve szolgálom egyházmegyénket anélkül, hogy a lelkészi kar ellen — akár egyetemében, akár egyedeiben — a köteles tiszteletről megfeledkeztem, vagy őket bántaiommal illettem volna. Megvallom, jól esett volna, ha a lelkészi kar ép oly animozitás nélkül foglalkozott volna érdemileg az én dolgozatommal, mint aminő intencióval én papírra raktam. Az ügy érdekében még a megrovást is szívesen tűrtem volna, amennyiben tévedtem volna. Hiszen: „Errare humánum est“. így azonban, ha arcul üttetést kell szenvednem nekem és talán érettem kartársaimnak, csak azzal felelhetek, amivel nagy mesterem, a Krisztus, felelt Kajafás szolgájának : „Ha gonoszúi szóltam, tégy tudományt a gonoszról; ha jól szóltam, miért versz engemet?!“ Dolgozatomnak azon része folytán, amelyben én, egy talentumú szegény lévita, arról elmélkedem, hogy a preoranciákon működő tanítókat hivatási körükhöz kivánatos szellemi utravalóval és erejüket csaknem meghaladó munkájukért megfelelő díjazásban kellene részesíteni, a kaposvári lelkészi kör azt az indítványt teszi, hogy a preoranciák töröltessenek el. Bocsánatot kérek, ha ezt az indítványt is elhamarkodottnak és eléggé meg nem fontoltnak tartom mindaddig, mig jól megindokolva nem látom, hogy ez esetben ott az iskola s ebben a valláserkölcsi oktatás és a katedra ellátása is kellő gondozást talál. Varga Dezső úrnak az iskolák államosítására vonatkozó indítványára boldogult Bánffy Dezső, a ÜST «A nagyrabecsült szülők és tanulóifjúság szíves figyelmébe! Vásároljunk -----------férfi- és gyermeköltöny, :------ és ruházkodjunk wVCl I Cl ww « V w í w!\ úri divat áruházából, £Pápa, JCossuth Hajós utca 32.-ik szám (a postapalotával szemközt), ahol e szakmához tartozó cikkek, férfi- és gyermeköltönyök, átmeneti kabátok, saját készítményt! ing és fehérnemüek, kalap, nyakkendő stb., legolcsóbb szabott árak mellett szerezhetők be. Seljes felruházás! Szabott árak! Jcljes felszerelés!
