Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-08 / 36. szám

36. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 315. oldal. jának : „A bajnak továbbterjedése ellenében csak azzal védekezhetünk, ha iskoláinkat — bármilyen áldozatok árán is — igyekszünk református iskolák­nak meglartani, tanítóinkat pedig igyekeznek lelké­­széink testvéreknek, az egyházi élet terén munka­társaknak elfogadni és a velük való társadalmi és hivatalos érintkezésben is ezt a viszonyt fenntartani és kifejezésre juttatni“. Nem kívánok ez alkalommal minden hozzá­szólással foglalkozni, de lehetetlen hallgatnom azon tudósítással szemben, mely a belsősomogyi egyház­megye ez évi közgyűléséről e lap 33. számában meg­jelent s mely tudósítás csekélységemmel is foglalkozik. Mindenek előtt arra kérem a tudósítást iró „V.“ urat, vegye jó néven tőlem azt a szeretetteljes figyel­meztetést (hiszen talán fiatal ember), hogy más eset­ben vegyen magának annyi fáradságot, hogy olvassa el a jegyzőkönyveket, amelyeknek intézkedéseire tudó­sításában hivatkozik és akkor nem esik azon hibába, amibe esett most, midőn azt Írja: „Arany Bálint ismeretes memoranduma tárgyalás végett letétetvén az egyházkerületről az egyházmegyékhez, illetve azok lelkészértekezleteihez, szintén érdekes pontja volt köz­gyűlésünknek“. Ha a f. évi május 8-án tartott kerü­leti rendkívüli közgyűlés 118. pontját elolvasta volna, belőle megtanulta volna azt, hogy az én dolgozatom tulajdonképpen nem memorandum, hanem a kerület által kiküldött bizottság tárgyalási alapjáúl elfogadott munkálat. Megtanulhatta volna azt is, hogy a lelkészi értekezletekhez egyáltalán nem, hanem az egyház­megyékhez lett valami leküldve véleményezés végett és ez a valami nem Arany Bálint memoranduma, hanem azon bizottsági jegyzőkönyv, mely a bizottság javaslatát magában foglalja. Egyébiránt e tévedésért ne restellje magát „V.“ úr, mert hiszen — talán kevés kivétellel — az egész belsősomogyi lelkészi értekezlet ugyanezen tévedésbe esett, amikor nem a kerületi jegyzőkönyvben foglalt bizottsági javaslatot vette tárgyalás alá, hanem az én szerény dolgozatommal foglalkozott, melynek a lelkész urakakat érintő része — amit a fáma már előre a lelkészi kar ellen támadó iémiratnak keresztelt, — mielőtt megismérték volna is, már felkorbácsolta a a kedélyeket ; mely felkorbácsolt kedélyhangulat szülte aztán azt a krisztusi szeretetre esküdött lelkészi kar­hoz méltatlan határozati javaslatot, amelyet a köz­gyűlés előtt jónak látott visszavonni és amelyet anya­­szentegyházunk érdekében, az egymás megértését és békés együttmunkálkodást tartva szem előtt, nem kívá­nok reprodukálni. Szeretem hinni, hogy azok a lelkész urak, akik pásztori, gondos, fáradhatatlan munkásságuk folytán az én tiszteletemet, szeretetemet és nagyrabecsülése­met teljes mértékben kiérdemelték és bírják, hova­tovább meg fognak engem érteni és nem kárhoztat­nak azért, ha egyházamhoz való görcsös ragaszkodá­som, egyházi életünk hanyatlási okait kereső aggodat - maim és töprengéseim közben nyilvánoságra hoztam azokat az okokat, amelyeket velük folytatott eszme­cseréim közben az ő ajkaikról is számtalanszor hal­­loitam. Lelkem egész hevével kell tiltakoznom a tu­dósítás azon állítása ellen, hogy munkálatomban „a lelkészeket alaptalanul illető vád foglaltatik“, hiszen 38 éve szolgálom egyházmegyénket anélkül, hogy a lelkészi kar ellen — akár egyetemében, akár egyedei­­ben — a köteles tiszteletről megfeledkeztem, vagy őket bántaiommal illettem volna. Megvallom, jól esett volna, ha a lelkészi kar ép oly animozitás nélkül foglalkozott volna érdemileg az én dolgozatommal, mint aminő intencióval én papírra raktam. Az ügy érdekében még a megrovást is szívesen tűrtem volna, amennyiben tévedtem volna. Hiszen: „Errare humánum est“. így azonban, ha arcul üttetést kell szenvednem nekem és talán éret­tem kartársaimnak, csak azzal felelhetek, amivel nagy mesterem, a Krisztus, felelt Kajafás szolgájának : „Ha gonoszúi szóltam, tégy tudományt a gonoszról; ha jól szóltam, miért versz engemet?!“ Dolgozatomnak azon része folytán, amelyben én, egy talentumú szegény lévita, arról elmélkedem, hogy a preoranciákon működő tanítókat hivatási körükhöz kivánatos szellemi utravalóval és erejüket csaknem meghaladó munkájukért megfelelő díjazásban kellene részesíteni, a kaposvári lelkészi kör azt az indítványt teszi, hogy a preoranciák töröltessenek el. Bocsánatot kérek, ha ezt az indítványt is elhamarkodottnak és eléggé meg nem fontoltnak tartom mindaddig, mig jól megindokolva nem látom, hogy ez esetben ott az iskola s ebben a valláserkölcsi oktatás és a katedra ellátása is kellő gondozást talál. Varga Dezső úrnak az iskolák államosítására vonatkozó indítványára boldogult Bánffy Dezső, a ÜST «A nagyrabecsült szülők és tanulóifjúság szíves figyelmébe! Vásároljunk -----------­­férfi- és gyermeköltöny, :------ és ruházkodjunk wVCl I Cl ww « V w í w!\ úri divat áruházából, £Pápa, JCossuth Hajós utca 32.-ik szám (a postapalotával szemközt), ahol e szakmához tartozó cikkek, férfi- és gyermeköltönyök, átmeneti kabátok, saját készítményt! ing és fehérnemüek, kalap, nyakkendő stb., legolcsóbb szabott árak mellett szerezhetők be. Seljes felruházás! Szabott árak! Jcljes felszerelés!

Next

/
Oldalképek
Tartalom