Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-08 / 36. szám

316. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1912. soviniszta magyar hazafinak szavaival felelek, aki ellene volt az iskolák államosításának, mert — úgy­mond — egy nemzetietlen tanügyi kormány, ha az iskolák mind államiak lesznek, egy csapással leütheti azokban a magyarság fejét, de a protestáns felekezeti iskolák mindmegannnyi végvárai a magyarságnak, amelyeket egyenkint kell megvívni. Egyik-másik lelkész úr, bár e kérdéshez hozzá­szólásában sok jóakaratot tanúsít, a mozgolódó taní­tóságot e szavakkal utasitja el: ha itt nem tetszik, menjen jobb hazát keresni, menjen az államhoz. Tisztelettel és szeretettel kérem anyaszentegyházunk érdekében, hogy ne ily ridegen ! . . . Mesteremtől ta­nultam, hogy a jó pásztor az egy eltévedt juhot, hogy felkeresse, elhagyja a kilencvenkilencet ! „A békes­ségnek Istene tegyen minket tökéletesekké minden jócselekedetben“. (Sid. XIII. r.: 21., 22. v.). Tiltakozást hallottam az ellen is, hogy munkám nyomdaköltségei a kerületi pénztárból fedeztessenek. Nembaj, kérem, még ha a ft. kerületi gyűlés erre az álláspontra helyezkednék is. Van nekem egy végtelen gazdag Atyám, aki számos tagú családom gondozá­sára és emellett a közügyek szolgálatára is segedel­mével megáldott, rendíthetetlenül bízom benne, hogy anyaszentegyházam oltárára szívesen hozandó emez áldozatomra is képessé tesz és szívesen fogadja. De meg erősen hiszem, hogy az a jó mag, az az ige, amelyet főpásztor urunk az 1910. évi szeptemberi püspöki jelentésében hintegetett s oly kedvező talajra talált, hogy már az állami alkalmazottak a családi pótlékban aratják is terméseit, számunkra is meg­hozza gyümölcsét az által, hogy a végtelen jóságú Isten úgy igazgatja az intézők szivét és elméjét, hogy a felekezeti tanítókra is kiterjesztik a családi pótlékot és pedig a progresszivitással úgy, hogy egy gyermek után két, két gyermek után négy, három gyermek után nyolcszáz korona s így tovább a végtelenségig. Előre boldog vagyok abban a gondolatban, hogy én, az én 8, Gál Pista barátom és kollégám pedig az ő 9 élő gyermekével (eggyel engem lefőzött) milyen gazdagok leszünk ! Jut ebből mindenre ! Végre ismételten kérek nem a magam részére kíméletet, de munkámra a legszigorúbb s egyúttal elfogulatlan és igazságos kritikát ; az ügy iránt pedig, mely szőnyegen van, krisztusi szeretettől áthatott, bölcs megfontolást, mert nagy horderejű, sőt korszak­­alkotó kérdésnek tartom, hogy a protestáns tanítókat szorosan az egyház testéhez forrasszuk-e, vagy ride­gen eltaszítsuk ? „A békességnek Istene tegyen minket tökélete­sekké minden jócselekedetben.“ Rinyaujlak. Arany Bálint ref. preorans tanító. Vegyes közlemények* Gyászhírek. Az egész magyar református egyház­ban mély és igaz részvétet kelt az a váratlan gyász­­hir, hogy a mi genfi nagy jóltevőnknek, Glaparéde Sándor úrnak drága neje e hó 6-án, pénteken, Buda­pesten elhunyt. Temetése ma, vasárnap délután megy végbe Budapesten. Épen egy hónapja írták Ó Tátra­­füredről e lap szerkesztőjéhez : „Nagyon élvezzük a tartózkodást a szép Tátrán.“ Az elhunyt nemes nő azonban már évek óta sokat szenvedett ideg- és gyomorbaja miatt. És talán érezte, hogy közel van földi pályafutásának vége, azért búcsúzott a múlt tanév végén a Genfben tanúit magyar papnövendékeinktől olyan bánatos lemondással,, szinte reménytelenül, hogy „mi már nem látjuk egymást“. Van valami megható abban is, hogy magyar nő volt és im, haza jött meg­halni. Mélységes részvéttel vesszük körül koporsóját, áldjuk emlékét és buzgó szívvel könyörgünk Istenhez vigasztalásért az áldott jó lelkű férj részére. Nagy veszteség érte Kovács Lajos lelkésztársun­kat is, amennyiben felesége, Lévay Ilona e hó 5-én meghalt Budapesten. Temetése ma délután van Bicskén. Áldás emlékére! Személyi hír, Dr. Antal Gábor dunántúli ref. püspök, főiskolánk évmegnyitó ünnepélye alkalmából e hó 5-én Pápa városában időzött. Lelkészválasztás. A lajoskomáromi ref. gyüleke­zet hívei e hó 3 án egyhangú meghívás folytán Balogh Imre balatonfüredi s.-lelkészt, főiskolánk volt jeles növendékét választották meg lelkészükké. Amidőn a szerencsés választáshoz őszinte örömmel gratulálunk, kívánjuk, hogy az ifjú lelkész a ráváró szép munka­téren boldogságot s megelégedést találjon. Kitérés a ref. egyházból. Neszmélyen egyházunk­ból kivált 12 férfi és nő keresztelkedett meg és lett baptista szeptember elsején, mikor abban a hidegben csendőri asszisztencia mellett egy Budapestről kikül­dött apostol merítette őket alá a Duna vizébe. Cso­dálatos, hogy ezek mindegyike a ref. egyházból vált ki részint Neszmélyről, részint más községből. A fő az, hogy a központ itt van, ahol a most már állásá­tól felfüggesztett ref. tanító — mint a vizsgálat ki­derítette — az általa évek óta okozott zavarban taná­csolta őket az anyaegyház ellen. AJapíttatott 1864-ben. A vidék legrégibb és legnagyobb cipőüzlete Alapíttatott 1864-ben Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipöraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordít. " Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit. ., — Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom