Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-21 / 29. szám

252. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1912.

életről. Mellőzni fogom az egyház szellemének, szervezetének, a lelkészek munkálkodásának ismertetését. E lap április 28., május 5. és 12-iki számaiban hűen és pontosan ismertette azt lie. Rácz Kálmán tanár úr. Én inkább azokról az egyesületekről és mozgalmakról kívánok szólni, melyek az egyházzal karöltve ugyanazt a célt szolgálják. Előbb azonban mégis röviden szükségesnek tartom szólani magukról az egyházakról és lelkészekről.

Az egyháznak, saját egyházközségüknek érdeke kötelezi mintegy a lelkészeket arra, hogy az erkölcsi-, társadalmi-, vallási munkákban, az egyháztól független mozgalmakban teljes erejükkel résztvegyenek. E miatt azután annyi egyesületben munkálkodnak, hogy sokan ezt az egyházközségi munkára ártalmasnak tartják és kívánják a lelkészek számának gyarapítását.

Magát a lényegében lelkészi- és prédikátori munkát 3 pontban foglalhatjuk össze :

a) Az ifjúság, a gyermekek vallásos oktatása, nevelése. A csütörtöki és vasárnapi iskolák, a katechumének oktatása s a vasárnapi gyermek istenitiszteletek szolgálják ezt. A vallásos oktatásról elmondhatjuk, hogy az nem a teóriákon, tanokon lovagol, ha nem a lelkiismeretet igyekszik érinteni, az akaratot erősíteni, irányítani, szembeállítva a gyermekeket Krisztussal.

b) Az egyháztagok lelki gondozása, lelkiismeretes és lehető leggyakoribb látogatás. Legelső és legfontosabb kötelességüknek tartják a lelkészek, hogy minden egyháztaggal érintkezésbe lépjenek. Arra törekednek, hogy elmondhassák: „Én vagyok a jó pásztor ; és ismerem az enyéimet és engem is ismernek az enyéim“. (Ján. 1014.). Nem mondja egyik sem: nem veszi be a természetünk. Meg vannak győződve, hogy ez az igazi lelkészi hivatás. Nagy elfoglaltságuk miatt sem vonakodnak. Azt hiszem, inkább mondanák: betegeim, szegényeim miatt nem készíthetek prédikációt, mint megfordítva. A gyermekeknek vezetése, irányítása folytán az ifjúsági nevelés intenzív volta következtében már az is ritkán fordúl elő, hogy ne m szívesen fogadják őket. De ha mégis előfordul, nem mondanak le mindjárt az első, vagy második kísérlet után. Nem várják, hogy az ajtó önként megnyíljék előttük. Szeretetteljes fellépéssel mindenütt győzedelmeskednek. Velük a türelem, az erkölcsi kötelesség, a megpróbáltatás, a hit gyakorlása, a kitagadott Isten közelít hívei felé. A családokon keresztül azután eljutnak az egyénekhez és ez az, amit akarnak. Ily látogatásokkal, nem hivatalos, nem társadalmi, de szeretetteljes lelkészi látogatásokkal, a ceremónia és világi udvariasság kizárásával megismeri a lelkész a családok, az egyháztagok, az egyház anyagi, erkölcsi, szellemi szükségleteit, bőséges anyagot, tapasztalatot gyűjt a prédikációhoz, baráti összeköttetést, bizalmat épít fel, megnyitja az útját az egyénekkel való munkának. Nem várja soha sem a jó alkalmat, hogy szükség esetén ne legyen különös látogatása, de azért felhasználja az élet nyújtotta jó alkalmakat, szomorú helyzeteket is az alvó lélek, a beburkolt öntudat felébresztésére.

Hogy azonban a lelkész ezt a terhes munkát elvégezhesse, segítőtársakról is kell gondoskodnia. A papné nagy szerepet j átszik és sok helyen a második lelkészi tisztet tölti be tevékenységével. De ez még nem elég. Az egyháztagok közt keresnek tehát munkatársakat, különösen nőket, kik rendkívül nagy szolgálatot tesznek a női betegek látogatásával. Minden egyházban a buzgóbb és Isten országáért dolgozni kívánó tagok egyesületet alkotnak, rendeznek biblia - olvasó-, imaórákat, barátságos összejöveteleket, ismertető előadásokat stb. Maguk a presbiterek is betöltik hivatásukat. „Nemcsak az adminisztratív ügyekre kell szorítkozni az egyháztanács tevékenységének — mondja egyik egyháztanácsos. Az egyházi rendeletek 31. pontja kötelességükké teszi, hogy foglalkozzanak a hívek valláserkölcsi érdekeivel. Segíteniük kell tehát a lelkészeket, hogy azok munkáját oly eredményessé tegyék, amilyenné csak lehetséges és keressék, mik a jelen kornak megfelelő eszközök a személyes hit felébresztésére, ami nélkül az egyház az élet hamis látszatával bírna csak. Ezek közül az eszközök közül egyet ki kell emelni. A házi istenitisztelet, ne féljünk kimondani, egyre szokatlanabb lesz. Hogy a veszélyt kikerüljük, szükség van egyes bibliai helyeket tartalmazó egyszerű gyűjteményre, elmélkedésekre és imádságos könyvre “. Ezeknek a házi istenitiszteleteknek további fenntartásán és kiterjesztésén, gyümölcsözővé tételén kell tehát most a lelkészekeek fáradozniok. A presbiterekről szólva, érdekes lesz megjegyezni, hogy vannak egyházak, hol nők is helyet foglalnak az egyháztanácsban, mintegy számot vetve azz al a lélektani ténnyel, hogy a nő a hitnek, a kegyességnek és szeretetnek leggazdagabb forrása.

A legtöbb egyházban az egyháztanácstól független segítő-egyesület alakúit, különösen nők részvételével, az egyház kiadásai közé bevett rendes budget-vel. Hogy képet alkothassunk egy ily egyesületről, fel-Aiapíttatott 1864-ben. JA vidék legrégibb és legnagyobb cipőüzlete AJapíttatott i8Q4-ben

Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L utca,

hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordít.

— Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit. " Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át.