Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-21 / 29. szám
27. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 253. oldal. említhetem, hogy a plainpalaisi egyház segítő-egyesületének évi kiadása 7—8 ezer frankot tesz ki különféle segítségek, ruha, cipő, ennivaló, orvosság, lakásbér stb. címen. Tagjai összejönnek, foglalkoznak a betegeknek, szegényeknek, elhagyatott öregeknek adandó rendes segélyekkel, látogatásokat végeznek, szívesen fogadnak mindennemű adományt, sőt ha valamelyik betegnek, vagy szegénynek valami speciális szügség lete volna, hirdetik az egyházi újságban, elmennek egy-egy gazdagabbhoz és megkérdezik, nem tudna-e ajándékozni pl. egy régi puha széket, takarót egy szegény beteg részére. A gyermekágyas nők segélyezésére, meglátogatására, gondozására is külön egyesület van a legtöbb egyházban. Ezeken kívül mindenütt vannak oly ogyesületek is, melyek a szegény asszonyoknak adandó munkákkal foglalkoznak, megtanítják őket dolgozni s a készített tárgyak eladásáról gondoskodnak. A nőkről lévén szó, fel kell említenem a bazárokat, azaz a különféle egyházakban rendesen három évenként tartani szokott vásárokat sorsjátékkal egybekötve, melyekre a tárgyakat szintén az egyházközségbe tartozó nők ajándékozzák, saját maguk árusítják el és a megmaradt tárgyakat kisorsolják. Ily módon ezrekkel töltik meg az egyház pénztárát. c) A vasárnapi prédikáció. Amott a lelkész nevel, felemel, itt tanít; amott az egyénekkel, itt a tömeggel foglálkozik. Ez, a bár nem a legfontosabb lelkészi, illetőleg prédikátori ténykedés, egyesíti, összefoglalja a többit. A prédikációját minden genfi lelkész maga készíti el. Cinikusan mondta egyik theológustársam, ha mi mások beszédét tandíjuk meg, mért nem állítunk be egy grammofont a templomba, így legalább az elmondással sem kellene fáradnunk. Itt a kinyomatott beszédek csak a hívek épülésére szolgálnak, a klasszikusabbak pedig eszméket, sőt néha formát is nyújtanak a lelkésznek prédikációja készítésekor, melyhez tárgyat leginkább a belmisszió körül szerzett tapasztalatok szolgáltatnak. Mit prédikálnak tehát ? Az evangéliumot, annak lényegét: Isten országát. Nem metafizikai okoskodás, nem egyházi hitvallás, nem az ókori történetek, á régen keleten végbement események képezik e beszédek gerincét, hanem a jelenkor kérdései, az egyéni- és társadalmi élet égető problémái, a jelen aggodalma, elkeseredése és a jövő reménye. Nemcsak egyéni bűnök és erények, de társadalmi kérdések, korunk társadalmi feladatai is megjelennek ott az evangélium világánál. Hiszen ezek is erkölcsi kérdések. De mit tartoznak ezek az evangélium betűjéhez? Ne feledjük, hogy az egyszerű felhívás : lövessük Jézust, nem elégséges. Az ő korában mai értelemben vett társadalmi kérdések nem voltak. Minden nagy prédikátor, Jézus is saját korának, saját népének kérdéseivel foglalkozott első sorban, ami természetes is. A modern foglalkozások, a családi-, politikai élet stb. nem találhatnak modellt Jézusban. Magasabbra kell emelkedni az írott betűnél. Jézus szelleme, ideálizmusa, érzelmei, egyszóval szíve a fő. Nem másolnunk kell őt, nem a mások szavaival körülirt tanácsait kell követnünk, de élni szellemével a mi viszonyaink között. Életfolyamatunkat a mi szükségleteink szerint kell igazítani. Még egy másik tulajdonsága van a genfi prédikációknak, melyet ki akarok emelni. Nem találunk e beszédekben soha olyant, ami ellenkeznék a tudományos haladással, vagy saját élettapasztalaikkal, amely lényegesen más, mint a biblia népeié. Mi bizony nagyon gyakran nem sokat törődünk a tudományos felfogással, azt a hitet vallván talán, hogy a biblia tudományos szempontból is csalhatatlan ? — Folytatása következik. — Vass Vince. A Magy. Ev. Keresztyén Diákszövetség VI. nyári gyűlése. Debreczenben volt junius 27-től julius 7-ig. A vezetőség ezt megelőzőleg vezetők gyűlését szándékozott tartani, (mely 2 napig tartott volna.) Ez elmaradt, azonban azt hiszem, akik ott voltunk — azokra nézve jó volt a két napi előkészítés is vezetők gyűlésének. Jul. 27-én úgy látszott, mintha a sátortáborozás terve nem akarna sikerülni. Pedig az, hogy az egész gyűlés kinn a Nagyerdőn menjen végbe, nem egy kedvenc eszme volt csupán, hanem — amint a gyűlés is bizonyítja — szinte életkérdés a konf. eredményességére nézve. S már 28-án kezdődik a sátorok oszlopának felállítása. Készült egy előadó sátor, amely kb. 200 embert magába fogadott és 10 kisebb, lakásúl szánt sátor, amely azonban a benne levő nagy hőségtől csak éjjeli lakásúl szolgálhatott. Az egész sátortábor a nagyerdő egyik tisztásán volt felállítva. Itt künn történt az étkezés is az árnyas fák alatt álló asztalokon. Reggel 5 órától este 11-ig diákos jókedvtől hangos volt a Nagyerdőnek ez a része. A gyűlés állandó résztvevőinek száma körülbelül 120 volt, az összes résztvevőinek száma tehető 130-ra. Ezek közt volt több tanár, lelkész, végzett diák és a többség tényleges diák. Volt egy külföldi diákunk is, egy kis rokon nemzet törekvő fia : egy észt diák, aki Esztlandból jött Bpestre, hogy megtanuljon magyarul s 4 havi itt tartózkodása után eléggé jól beszél, amenynyiben az észt nép kultúrtörekvéseiről tartott nekünk egy előadást magyarul. És ez a diák teljesen maga tartja fenn magát. Ifj. Stern Lipót Pápa , Kossuth-Lajos-utca 25. sz. Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidárú-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. — Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint íehér hímzésekéi és kelengyék elkészítését. — Lelkiismeretes kiszolgálás!
