Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-09 / 23. szám
204. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1912. gógiai gondolattól, hogy a tanítás alsóbb fokozatain — nézete szerint — egyszerűbb imákat alkalmaz, sajnos, gyakran nagy pedagógiai tévedésekkel is találkozunk. Szerző előtt nem áll tisztán a cél, ahová tanítványait vezérelni akarja. Hiányzik a rendszer s a helyzet helyes megítélése. Használhatót és használhatatlant összevegyítve folytatja tovább gyarló verseit, hogy végeredményül valami szétfolyó s tervtelen vallásos versfüzért adjon a gyermek kezébe, nem pedig azt a szűkszavú, alaposan átgondolt s tervszerű, az Iskolai rendtartás követelményeinek megfelelő tankönyvet, amelyet a Főtisztelendő Irodalmi Bizottság kontemplált, mikor a pályázatot kitűzte. Különösen illusztrálja e hiányt az 5. Fohász c. bölcselmi költemény, amely az elemi oktatás összes fokozatain teljességgel használhatatlan s a legkevésbbé sem egyez tethető össze a pályázati hirdetmény ama követelményével, hogy a beadott pályaművek többek között egyszerűek is legyenek. E költeményben a szerző az Istenről ezeket állítja : Ö Erényemben lesújtó bűntudat . . , Valamivel később : Ö Atyáimnak gondozott gyermeke . . . Mivel azonban feladatom nem szorítkozhatik pusztán arra, hogy a műnek a pályázati feltételekhez viszonyított relativ értékét állapítsam meg, általánosságban meg kell állapítanom, hogy a gyűjtemény mégsem mutatja a teljes tehetetlenség sivár képét. Néhol találkozunk egy-egy jóra való gondolattal, jobban sikerült verssorral, sőt egész imával is, amely kellő javítással használhatóvá válna [4. lap: Este (iskolában)], de ezek oly csekély részét teszik az egész műnek s velük szemben annyi hiány áll, hogy a Fötisztelendő Irodalmi Bizottságnak csak a mű teljes mellőzését indítványozhatom. Kelt Nagysallóban, 1911 augusztus hó 1-én Czeglédy Sándor ref. lelkész, theol. m. tanár — Vége következik. — Amerikai jegyzetek. 1. A nem csatlakozóitok. — Mióta a magyar ref. egyház missiót kezdett Amerikába szakadt vérei között, azóta igen sok méltatlan és igazságtalan támadásban volt már része. És sajnos! a támadások nem annyira az idegenek, mint inkább a saját elszakadt gyermekei részéröl érték. Azok ugyanis, akiknek kicsinyes érdekeit nem elégítette ki a magyar missió vagy talán kétes számításaikat keresztezte, mivel rendet és egységet akart teremteni az összevisszaságban. — nem tudtak belenyugodni a változhatatlanba, kigyót-békát kezdtek a magyar missióra kiabálni, gáládul meghurcolták, lekicsinyítették (Harsányi István még Washingtonban is bejelentette, mint politikai irányú szervezetet, hogy t. i. mi lelkészek a magyar kormány politikai ágensei vagyunk s ezért deportálandók; megemlítésre érdemes, hogy Washingtonban ugyan napirendre tértek a dolog felett, de azért a három Harsányi, — kik közül tudtommal egyiknek sem volt és nincs ma sem hazulról teljes papi készültsége —, ha egymással nem is nagyon, de abban megegyeztek mindig, hagy a magyar missiót a leggyülöletesebben támadták útón-útfélen és támadják ma is.) A nem csatlakozottak támadási módszere abban állt, hogy amig a nyilvánosság előtt — újság cikkekben is — rendesen a béke-apostol szerepében tetszellegtek s a mentő szerepét játszották, addig alattomban missióikat félrevezették, hamisan informálták, úgy hogy hiába volt a hazai egyház minden jóakaratu igyekezete a békés kibontakozásra, a közbenjárók és mentők befolyásán mindig megtörött a jó szándék. Nem is hiába mondta róluk egyik volt lelkésztársuk: „ők a missiók rossz szellemei“. Egy másik módszerük pedig az szokott lenni, hogy egy-egy szép formában megirt, de mérgezett nyilu cikket elhelyeznek otthon valamelyik lapban és pedig rendszerint névtelenül. Ezzel első sorban az amerikai helyzettel teljesen ismeretlen, vagy csak felületesen ismerős otthoni közvéleményt óhajtják megtéveszteni. Azután pedig átveszik a cikket a maguk lapjába (melyet a presbiterián és német missiók tartanak ki) és feltálalják mint a hazai közvélemény megnyilatkozását az ő javukra. Nem régen olvastam pl. egy cikket lapjukban. E cikkben több idézet is volt a „Magyar Szó“ pár évvel ezzelőtt megjelent egyik cikkéből, amelyet — jól emlékszem — akkor ez a lap így vezetett be : „Amerikából kaptuk a következő sorokat“, de azért persze úgy lett ma is beadva a cikk egyes részlete, mint a nevezett újság véleménye az ügyről. Nagyon természetes, hogy az ilyenektől aztán jó magyarjaink, főleg az ő híveik, csak még jobban megvadulnak s ami legsajnosabb, elidegenednek szülő egyházuktól, talán hazájuktól is. Ezt a hangulatot persze nem késnek a benfentes és örökös békeapostolok Állapíttatott 1864-ben. A vidék legrégibb és legnagyobb cipőüzlete Alapíttatott 1864-ben Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopád-munka) kiváló gondot fordít. ~ Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit. ' Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át.
