Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-09 / 23. szám
23. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 205. oldal. a magán érintkezésben még jobban ápolni, erősíteni s a missióiknál is jó irányban magyarázni. így lehetséges csak, hogy a nemcsatlakozottak közül legtöbben még ma is a magyar missió bukásáról ábrándoznak vezéreikkel egyetemben, noha a magyar missió 23 egyházával (hattal kezdte működését nyolc évvel ezelőtt), ugyanannyi rendes (hazai készültségü) lelkészével, két egyházmegyéjével a legnagyobb és legegységesebb egyházi szervezet az amerikai magyar reformátusok között. Azt sem lehet csodálni, ha ilyenek után csak még inkább megerősödik az emberben az a nézet, amit pár évvel ezelőtt az ifjú, lelkes és józan gondolkodású Tarnóczi Lajos, — ki a Yale egyetem „special student“-je s egyúttal Harsányi István káplánja volt, mint debreceni theologus —, a helyzet felismerése után körülbelül így fejezett ki: ezek az emberek külsőleg bármily szép és nagy keresztyéni munkát végeznek is s bármennyire hazafiaskodnak is, a valóságban nem igaz keresztyéni és hazafias ez a munka, mert híveik szivében a különféle megtévesztésekkel a gyülölség magvait hinték el másként gondolkozó véreik, szülő egyházuk, hazájuk és nemzetük iránt. Érdekes a feljegyzésre az is, hogy bár folytonosan ezek a békeapostolok és nagy mentők denunciálták a hazai egyházat s annak amerikai missióját, azért mégis mindig ők jajgattak és panaszkodtak, hogy milyen mostoha gyermekei a hazai egyháznak, pedig ők jó magyarok, jó keresztyének stb . . . Csak azt felejtették el, hogy a magyar ref. egyházból kilépve, egy más prot. felekezethez csatlakoztak, egy más egyház jurisdictiója alá helyezték magukat, mely lehet ugyan jó, szép és igazi keresztyén felekezet, csak nem magyar, s a gyámkodásnak bizonyos önző ize is van, a jövőt tekintve, a missiók részéről. Bridgeport, Conn. (Amerika). Komjáthy Ernő magyar ref. lelkész. — Folytatása következik. — Vegyes közlemények. Gyászhir. Mély és igaz részvétet keltett szerte egész egyházkerületünkben az a gyászjelentés, amelyben dr. Antal Gábor püspökünk egész családja nevében jelentette, hogy Matild nevű leánya e hó 3 án, 21 éves korában, elhunyt. Akik két évvel ezelőtt látták, azóta pedig nem látták Antal Matildot, azok előtt szinte hihetetlennek tetszett ez a hír ; mert az élet, az elevenség, a lelki és testi erők és szépség mintája volt az elhunyt kedves leányka . . . Úgy másfél évvel ezelőtt támadta meg a pusztító kór és hiábavaló volt a jó szülők minden gondja, minden költekezése; nem lehetett megmenteni. Temetése e hó 5-én volt ; a gyászszertartást Fülöp József körmendi lelkész és Fazekas Mihály püspöki titkár végezték. A részvét minden formája teljes mértékben nyilatkozott meg a köztiszteletben álló szülők és családjuk iránt. A jó Isten kárpótolja többi gyermekeikben azt a nagy veszteséget, mit e legfiatalabb, igen kedves gyermekük elvesztésével szenvedtek ! Egyházmegyei közgyűlés. A pápai ref. egyház megye közgyűlése közbe jött akadály miatt egy héttel későbben, de a hétnek ugyanazon 'napján, tehát julius 11-én lesz. Előtte való nap (10 én) ugyanazon sorrendben lesznek megtartva a már kihirdetett gyűlések, bírósági- és bizottsági ülések II. József császár a párbajról. A porosz képviselőházban igen heves viták folytak mostanában amiatt, mert ismét kizártak a hadseregből egy olyan derék tisztet, aki keresztyénies meggyőződésből nem párbajozott. Ez alkalommal a Reichsbote c. lap közölte II. József császárnak egy párbajt elitélő levelét, amely fényt vet e kiváló ember emelkedett gondolkozására, íme a levél: „Tábornok Úr ! K. grófot és a kapitányt tüstént csukássá be. A gróf felfortyanó természetű s el van telve születésével s hamis nézetekkel a becsület felől, a kapitány pedig egy vén hadakozó, aki minden ügyet karddal és pisztollyal akar elintézni s a fiatal gróf kihívását mindjárt szenvedélyesen fogadta. De én hadseregemnél nem tűröm, nem engedem a páros viaskodást s elitélem azoknak a felfogását, akik a párbaji igazolni igyekeznek s ellenfelüket hideg vérrel leszúrják. Ha nekem olyan tisztjeim vannak, akik bátran szembeszállnak a fenyegető veszéllyel s minden alkalommal bátorságot, hősiességet és elszántságot tanúsítanak úgy a támadásban, mint a védelemben ; ezt igen nagyra becsülöm ; a közönyösség, amit ily alkalommal a halállal szemben mutatnak, hasznára válik hazájuknak és saját becsületüknek is. De ha olyan ember akad közöttük, aki ellenfelével szemben boszujának és gyűlöletének kész mindent feláldozni: az ilyent megvetem. Az ilyen embert semmivel sem tartom különbnek egy közönséges római gladiátornál. Állítsa ön ezt a két tisztet a hadi törvényszék elé, viszálykodásuk okát derítse ki olyan pártatlansággal, amit minden bírótól megkövetelek s aki közülük bünö-Ifj. Stern Lipót Pápa , Kossuth-Lajos-utca 25. sz. Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidárú-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. — Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint fehér hímzésekéi és kelengyék elkészítését. — Lelkiismeretes kiszolgálási